Hosszú évek óta az olvasás és a szépirodalom végét jósolják az irodalomtudósok Amerikában, ám a amerikai Nemzeti Művészeti Alapítvány 2008-as kutatásából kiderül, hogy megfordult a negyed évszázados elképzelés. (A könyvesblog cikke a 2007-es kutatási eredményekről itt olvasható.)

Az olvasás növekedése: Az amerikai irodalom új fejezete című tanulmány A lakosság részvétele a művészeti kezdeményezésekben című országos kutatáson alapult, amelyet az Amerikai Népszámlálási Hivatal készített el 2008-ban. A kutatás egyik eredménye, hogy 1982 óta először - amióta elkezdték az adatok gyűjtését - idén emelkedett meg azon felnőttek száma, akik a 2008-as évben elolvastak legalább egy regényt, novellát, verset vagy drámát. Az eredmény azért is érdekes, mert ebben az évben különösen nehéz pénzügyi helyzettel kellett szembenéznie a könyviparnak.

Az olvasó felnőttek száma azonban mégsem érte el az 1982-es és 1992-es eredményeket, műfajokra bontva pedig a drámák és a költészet olvasása továbbra is csökken. Ám ha az összes irodalmi alkotást vesszük figyelembe, akkor az olvasott művek száma minden kor-, etnikai- és demográfiai- csoportban emelkedett a 2002-es adatokhoz képest. A legnagyobb változás a 18 és 24 éves korosztályban történt, ahol eddig a legalacsonyabb eredmények születtek.

„Számottevő kulturális és társadalmi változás tapasztalható az olvasáshoz való hozzáállásban”, mondta Dana Gioia, a Nemzeti Művészeti Alapítvány elnöke. "Egy olyan kulturális korszakban, amikor a médiából csak rossz híreket hallunk, végre itt egy bizonyíték, amiből kiderül, hogy a kulturális hanyatlás nem törvényszerű." Dana Gioia elnöki tiszte mellett költő és kritikus, a Can Poetry Matter? (Számíthat a költészet?) című könyv szerzője, hosszú ideje a BBC kommentátora. Legutóbbi verseskönyve, az Interrogations at Noon 2002-ben elnyerte az American Book Award-ot.

A négy évvel ezelőtti beszámoló "Veszélyben az olvasás" címmel készült el. Akkori eredmények szerint a 18 éven felüli amerikaiak kevesebb mint fele olvasott el adott évben legalább egy regényt, novellát vagy verset. Akkor akadémikusok, kiadók és irodalomtörténészek vitáztak arról, mik lehetnek az olvasási kedv csökkenésének okai. Voltak, akik cáfolták a csökkenés tényét, mivel szerintük a kutatás túlságosan leszűkítette az olvasás fogalmát. Kifogásolták, hogy csak az irodalmi műveket sorolták a kutatásba, és különösen zavarónak tartották azt a tényt, hogy akkor tudomást sem vettek a szinte végtelenül sok tartalomról, amit online olvasnak az emberek, sőt az online olvasott irodalmi művekről sem.

A kutatás szabályai szerint egyik évben sem vették figyelembe, hogy egyesek havonta akár több könyvet is, mások pedig csak egy verset olvasnak, továbbá nem tettek különbséget a művek témája és típusa között sem: mindegy volt, hogy Dickenst vagy Nora Roberts-regényeket olvastak az amerikaiak.

A legérdekesebb különbségek a 2002-es eredmények és a tavalyi számok között vannak. 2002-ben még nem számított az eredményekbe az interneten olvasott irodalom, a 2008-as kutatásban már ezek az adatok is szerepeltek. Dana Gioia még sincs meggyőződve arról, hogy az interneten olvasott irodalom volna az oka annak, hogy nőtt az olvasási kedv. Szerinte az olyan nagy, az egész nemzetet megmozgató közösségi olvasások, olvasóklubok, mint Oprah Winfrey Könyvklubja, valamint az olyan kult-regények, mint a Harry Potter-sorozat vagy Stephanie Meyer Alkonyat című regénye járultak hozzá az olvasás növekvő népszerűségéhez. A számottevő növekedés megdöbbentette a legtöbb szakembert, hiszen 2007-ben szinte homlokegyenest ellenkező adatok láttak napvilágot. Vannak, akik az amerikai egészségügyi rendszer megváltozásával, mások a rossz gazdasági helyzet miatti bizonytalanságból eredő menekülési késztetéssel magyarázzák, hogy többet olvasnak az emberek.

Az etnikai megoszlás is számottevően változott: míg 2002-ben a latin-amerikai származású olvasók 26.5 százaléka olvasott valamilyen irodalmi művet, 2008-ban ez 31,9 százalékra nőtt. A fehér lakosság körében 51,4 százalék válaszolt úgy, hogy olvasott valamilyen művet, ez tavaly már 55,7 százalékra nőtt. 2002-ben a férfiak csak 37,6 százaléka olvasott szépirodalmat, tavaly ez a szám 41,9 százalék volt, de a nők körében is emelkedés tapasztalható, 55,1 százalékuk olvasott 2002-ben valamilyen irodalmi művet, 2008-ban e kérdésre pedig már 58 százalékuk válaszolt igennel.

Patricia Schroeder, az Amerikai Kiadók Szövetségének elnöke szerint a számoknak még magasabbaknak kellene lenniük, hiszen valószínűleg nagyon sokan nem tartották valódi olvasásnak azokat a műveket, amiket online olvastak, s azt sem, amit elektronikus olvasókon, például a Kindle-ön olvastak el.

Jim Rettig, az Amerikai Könyvtárak Szövetségének elnöke szerint a 2008-as kutatás még nem reflektál az amerikai könyvtárak megnövekedett forgalmára, amely szerinte a gazdasági válság eredménye. Véleménye szerint "az emberek kezdenek rájönni, hogy gyakorlatilag nem is kell költeniük könyvekre, ha van könyvtári kölcsönző kártyájuk."

Magyarországon tavaly készített felmérést a Felsőoktatási Információs Szolgálat  (FISZ) a középiskolás diákok olvasási szokásairól. A kutatásban 2007-ben 512 középiskola 2863 diákja vett részt. Arra voltak kíváncsiak, hogy mely irodalmi, történelmi és közéleti személyeket kedvelnek leginkább a diákok, valamint melyik önkifejezési forma áll hozzájuk a legközelebb. A reprezentatív felmérés jól mutatja, hogy a kamaszkor egyik kedvelt (ha nem a legkedveltebb) önkifejezési, önismereti formája az írás. Míg a lányok inkább naplót írnak, addig a fiúk az interneten blogot vezetnek hétköznapjaikról. A pályaválasztás szerinti versírási aktivitás alapján a legszorgalmasabb írópalánták a művészeti, illetve bölcsészettudományi pályára készülők, legkevésbé pedig a műszaki, valamint orvostudományi karokra jelentkezők éreznek késztetést az írásra. A kutatás részletes eredményei itt olvashatók.