Mivel a nagyközönség még csak hellyel-közzel ismerhet, megkérdezem, mi mindennel foglalkozol a versíráson kívül?

Például főzéssel. Kimondottan szeretek főzni, és ennek a feleségem még kimondottabban örül. Aztán még olvasással, ritkábban rajzolással. Meg prózaírással, ha van rá időm. Az elmúlt időszakban „sajnos” van rá, mivel jó ideje nincs állásom. Talán a kérdésed erre is vonatkozott. Mármint a hivatásra. Jó néhány évvel ezelőtt a váratlan gyermekáldás miatt kénytelen voltam félbehagyni egyetemi tanulmányaimat, azért, hogy dolgozni tudjak, így csupán egy gimnáziumi érettségim van, ami, valljuk be, nevetségesen kevés a mai munkaerő-piaci viszonyok tükrében. Még akkor is, ha viszonylag nagy munkatapasztalattal rendelkezik az ember. Korábban dolgoztam helyettes nevelőként a városlődi gyermekotthonban, azt az állást nagyon szerettem, és azt hiszem, engem is szerettek ott, mégsem vettek fel határozatlan időre, mivel nem volt meg ehhez a szükséges végzettségem. Évekig dolgoztam könyvesbolti eladóként, később több helyen is voltam pultos-felszolgáló, aztán díszítő a Pécsi Nemzetiben, majd jöttek a külföldi idénymunkák, segédmunkák Ausztriától Németországon és Franciaországon át egészen Dániáig. Most pedig keresem a következő lehetőséget. Remélem, nem sokáig.

Hogyan kezdtél el írni?

Ez egy meglehetősen közhelyes történet. Gimnazista koromban elmondhatatlanul szerelmes voltam egy lányba. Egy ideig ő is belém. Aztán elmúlt. Mármint neki. Én ezt akkor nem igazán bírtam feldolgozni, elfogadni, mert nekem meg egyáltalán nem múlt el. Sőt. Egyfolytában szerelmes versekkel cirógattam, etetgettem a bennem amolyan hízóvá dagadó önsajnálatot. Biztos vagyok benne, hogy elég sokan ismerik az ARJ címet viselő kötetet. Ady, Radnóti és József Attila válogatott verseit tartalmazza. Akkoriban azzal mászkáltam mindenhova. Aztán arra gondoltam, hogy nekem is ilyen formában, mármint írásban, leginkább versben kellene kinyilatkoztatnom a mérhetetlen fájdalmamat. Neki is láttam, és minden elkészült darabot eljuttattam szívem hölgyének. Szegény. Máig nem kértem bocsánatot. Pedig lett volna miért. Ha most véletlenül a kezembe akadna egy az akkori versek közül, valószínűleg sírva fakadnék. Nem a meghatódottságtól. Egytől egyig borzalmasak voltak. Viszont vitathatatlanul kezdetei ennek a másik szerelemnek, ami az íráshoz köt.

Hogyan kezdtél el gyerekverseket írni? Két kisfiad van, ők az ihletőid?

Jó pár évvel ezelőtt, kisebbik fiam, Ábel születése után – aki most ötéves – írtam néhány gyerekversnek szánt darabot, de valamiért rögtön fel is hagytam vele. Később keseregtem is a feleségemnek, hogy van két gyönyörű gyerekem, én meg képtelen vagyok nekik írni. Aztán nemrégiben, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve Andrissal, a nagyobbik, hatéves fiammal elkezdtünk játszani egy nagyon izgalmas játékot, amibe később nagy örömünkre a kisebbik is bekapcsolódott. A játék annyiból áll, hogy a gyerekek mondanak egy állatot, amiről verset szeretnének hallani, én igyekszem a feladatot a legjobb tudásom szerint végrehajtani, s ha kész a költemény, felolvasom nekik, ők pedig, ha kedvük tartja, illusztrálják. Így kezdtem el újra gyerekverseket írni, ami mostanra az egyik legkedvesebb elfoglaltságommá vált. Hozzátenném, hogy egy kedves, régi, felnőtt barátom is bekapcsolódott a játékba. Ő Zigó András, tehetséges zenész, fuvolista, aki a minap hívott telefonon, hogy már három vershez is megírta a zenét. Remélem, hamarosan lesz időm meglátogatni, és akkor összerakjuk a dalokat.

Miket szoktatok olvasni a gyerekekkel?

Nagyon változó. Andrist mostanában az élővilág érdekli leginkább, így az ismeretterjesztő kiadványoktól a horgászújságig mindent elolvastat velünk. Ábel meg már egy éve eldöntötte, hogy pilóta lesz, ezért neki ilyen jellegű kiadványokból kell olykor szemezgetni. Nagy sikere van továbbá Gerald Durrell Léghajóval a világ körül és Léghajóval a dinoszauruszok földjén című munkájának, amit én helyenként meglehetősen esetlennek tartok, de tagadhatatlanul van „világa”. Andris hosszú ideig élt Kipling Riki-Tiki-Tévijének bűvöletében, ahogyan én is gyerekkoromban (az én könyvemből olvastuk fel nekik is). Könnyesre nevetik magukat Lázár Ervin zseniális meséin, ahogyan mi is. És még folytathatnám a sort a magyar népmesékkel, Rumcájsz kalandjaival, Weöres, Devecseri, Pilinszky, Nemes Nagy vagy éppen Milne és Saint-Exupéry munkáival, és még sok mással. Hála Istennek, mindennap olvasunk nekik, és többnyire mindketten választhatnak.

Az interjú folytatása itt olvasható

A nílusi víziló

a Nílusból ki-kilógnak
legyezgető apró fülek
részei a vízilónak
ki nekik a nagyobb felük

komolyan mondom nem viccből
leesne a pici állad
ha kimászna most a vízből
mert igencsak böhöm állat

néznél hogy e kis füleknek
mi melák test nőtt alája
ilyen jószág hogy születhet
joggal gondolhatnál rája

apró szemek s persze fülek
de a feje és a szája
hatalmas és az az ülep
persze nem az ő hibája

s ha jobban szemügyre veszed
mégiscsak van némi bája
pláne amíg nem a kezed
hanem a hínárt zabálja

Elekes Dóra