Némileg sarkítva mintha a Magyar Könyv Alapítvány külföldön ismertebb lenne, mint itthon. Hogyan lehetne röviden összefoglalni az MKA feladatkörét?

Igen, a megállapításban van némi igazság. Pedig itthon is igyekszem (és nem csak én, hanem az Alapítvány kuratóriumának tagjai is) rendszeresen hírt adni eredményeinkről, sajtótájékozatókon ill. könyvfesztiváli rendezvényeken, nem beszélve honlapjainkról.  Feladatkörünkről szólva először is röviden leszögezem, mik nem vagyunk: nem vagyunk ügynökség, semmilyen formában nem képviselünk személy szerint senkit külföldön, csak a magyar irodalmat általában, - remélem, ez nem hangzik túl patetikusan. Lehet persze prózaibban is fogalmazni: a magyar irodalom marketingje a feladatunk, ebbe, természetesen, kortárs és klasszikus szerzők egyaránt beletartoznak. Ehhez különböző eszközeink vannak. Először kell említenem a fordítástámogatást: a külföldi kiadóknál megjelenő, magyarról lefordított könyvek (irodalom és határvidékei) fordítási költségeihez pályázatok kiírása útján anyagilag hozzájárulunk, általában a teljes fordítási költség kb. 50-60% erejéig. Azonban nem támogatunk jogdíj- és előállítási költséget. A döntéseket az Alapítvány kuratóriuma hozza meg. Szintén feladatunk a honlapok üzemeltetése, a sajátunkon kívül a hunlit.hu, amelyen most három nyelven, magyarul, angolul és németül lehet olvasni 210 magyar szerzőről és műveikről, persze röviden, hamarosan franciául is kiegészülnek a szövegek, és az oldal dinamikusabbá is válik. Van még három, általunk kezdeményezett és részben finanszírozott honlap, mindegyik a magyar irodalomról és kultúráról szól, a spanyol lho.es, a német HuBook.de, és hamarosan, már tavasszal, a francia. Harmadik munkarész a nyomtatott kiadványok előállítása: évente Frankfurtra két vagy három nyelven a New Books, amely válogatás az előző évben itthon megjelent jó magyar könyvekből, aztán van egy füzetsorozatunk, amely kicsit részletesebben ismerteti-elemzi 22 ismert magyar szerző műveit, van egy másfajta a „fiatal”, 45 év alatti írókról, készült három nyelven (angol, spanyol, olasz) egy sikerkönyveket bemutató füzet, jelenleg készül a magyar irodalmat történetében bemutató kiadvány, és készült egy a magyar nyelvről is, bibliográfiákat állíttatunk össze, és hadd ne soroljam…Vannak még terveink. Negyedik feladatként pedig a személyes kapcsolatok ápolását nevezném meg: a kinti fordítókkal, külföldi kiadók szerkesztőivel, továbbá olvasópéldányok (magyar és idegen nyelvű) küldése, egyéb információk beszerzése (pl. jogtulajdonosokról), kapcsolatok létrehozása, könyvvásárokon való részvétel…

A Magyar Könyv Alapítvány létrejöttekor, megalakulásakor mennyire számítottak a nemzetközi minták, külföldi modellek? Más országoknál is létezik ilyen profilú intézmény?

Nagyon sokat számítottak a külföldi példák, hiszen amikor a már 1992 óta létező Magyar Könyv Alapítványon belül a kulturális minisztérium (egészen pontosan Inkei Péter államtitkár) kezdeményezésére 1997-ben létrejött a Fordítástámogatási irod(ácsk)a, Európában ez már régen bevett szokás volt. Jóformán minden nemzet (és nem csak a kicsik) támogatta anyagilag saját irodalmának idegen nyelvre fordítását, hadd említsem most csak a holland, finn, norvég példát. A norvég NORLA még egy kis szemináriumot is rendezett 1997 őszén, melyre engem is meghívtak a balti államok, a csehek és a lengyelek mellé, de egyedül nálunk volt akkor már létező szervezet. Kelet-Európában Csehországgal versenyben voltunk az elsők (de náluk a minisztériumon belül van, így kevésbé rugalmas), azóta már minden állam megszervezte a saját kis fordítástámogatási vagy más nevű szervezetét. Persze minden országban máshogyan, más rendszerben, más méretben, más költségvetéssel: a legintenzívebb a lengyel Instytut Ksiazki (BookInstitut) munkája, ők irodalmi fesztiválokat is szerveznek, aztán pl. összehoztak egy találkozót az összes lengyelről fordító számára, és az országon belüli olvasáskultúrát is igyekeznek támogatni. Ők 12 munkatárssal dolgoznak. Az MKA-ban mindent összevetve másfelen - ketten foglalkozunk ezzel területtel, de ebben már a pénzügyes kolleganő is benne van…

Az alapítvány révén folyamatosan látja a külföldi tendenciákat. Így jól láthatja például azt is, hogy a magyar irodalom nemzetközi megítélése hogyan alakul. Egyáltalán alakul? Vagy inkább stagnál?

Az érdeklődést nagyon nehéz megítélni. Folyton változik, aszerint is, hogy épp honnan, milyen szempontból nézem. A „Frankfurt '99 díszvendégség – Márai – Kertész” szentháromság óta már volt egy hullámvölgy (én legalábbis így érzékeltem) az irodalmunk iránti érdeklődésben, de most megint határozottan élénkebbnek látom a kiadókat. Irodalmunk általános megítélése viszont állandóan magas szinten van.

Hogyan lehet dolgozni azon, hogy egy már kialakult kép megváltozzon, árnyalódjon?

Ezt a munkát kellene még intenzívebben, célzottabban, nagyobb anyagi háttérrel folytatni. Lennének persze még más formák is: pl. jó lenne, ha sokkal több írónk utazhatna támogatásunkkal irodalmi- és könyves fesztiválokra, vagy legalább a saját, külföldön megjelent könyve bemutatójára (ehhez persze biztos nyelvtudás is kell), jó lenne a fordítók munkáját sokkal komolyabb mértékben támogatni, jó lenne jobban kiemelni a gyerekkönyveket, stb.

A magyar irodalom elsődleges felvevő piaca a német kultúra. Hogyan lehet ezen a helyzeten változtatni? Kell-e tovább nyitni, vagy inkább a már bejáratott rendszert kell továbbfinomítani?

Valóban sok könyv van, amely a német fordítás révén vagy segítségével lett ismertté, de vannak más példák is: Márait az olasz, Szerb Antalt az angol fordítás indította el a világsiker felé, Szabó Magdát a francia Prix Femina díj. Merre kellene nyitni? Hiszen az elmúlt tizenkét évben 34 nyelvre való fordítást támogatott az MKA, ez a szám hamarosan 36 lesz! A rendszert viszont talán valóban lehetne finomítani. Itt sem szabad túlzásokba esni. A nagy, túl intenzív „nyomulás” sem jó: meg kell találni a kényes egyensúlyt. A háttérmunka részeként meg kell említeni a balatonfüredi Magyar Fordítóház igen áldásos és sokszor nagyon hatékony tevékenységét is. Jelentős segítséget nyújtanak a fordítóknak abban, hogy valóban jó és pontos fordítások születhessenek.

Túl vagyunk Frankfurton, a legnagyobb respekttel rendelkező könyvvásáron. Magyar szempontból milyen volt az idei vásár?

Úgy érzem, nagyon jól sikerült, mondhatnám, meglepően jól. A már ismert, irodalmunkat évek óta kiadó és figyelő partnereken kívül a szokásosnál több és komolyabb volt a friss, új érdeklődő, elsősorban olaszok és dél-amerikaiak (és pár kevésbé komoly kínai). Sokan jöttek nézegetni az idegen nyelvű könyveket, kiadványaink fogytak, és új, érintőképernyős bemutatónk előtt is sokszor álldogáltak: ezen részben alapítványunk munkáját és eredményeit mutattuk be, részben magyar írókat, videointerjúk, klipek, valamint német és angol nyelvű szövegek segítségével. Ezt a programot folytatjuk és finomítjuk, és szeretnénk a Könyvfesztiválon is működtetni.

Az idei évet a világgazdaságban beállt fordulat miatt válságévnek szokás nevezni. Az idei nemzetközi könyvszakmai rendezvényeket, fesztiválokat mi jellemezte?

Azt hiszem, idén (még?) nem volt igazán érezhető a válság a Frankfurti Könyvvásáron, talán többen próbálkoznak az előremeneküléssel mint a megszorítással. Egyéb téren én csak a lipcsei, thesszaloniki, göteborgi jó tapasztalataimat sorolhatom. És pl. idén nem jött kevesebb fordítástámogatási pályázat sem.

A Magyar Könyv Alapítvány a magyar irodalmat támogató egyéb intézményekkel, szervezetekkel (NKA, MASZRE, a mindenkori kultusztárca) milyen kapcsolatban van?

Köszönöm kérdését, a kapcsolat részemről kiváló. Az OKM évi rendszerességgel biztosítja az első válaszomban vázolt munkák anyagi hátterének nagy részét (az alapítvány saját működési költségeit azonban kb. 90%-ban saját maga fedezi, a tulajdonában lévő irodaépület bérbeadása révén). 2008-ben ezen kívül még a reneszánsz év keretéből is kaptunk jelentős támogatást. Sajnos a rendszeresség nem jelenti egyben az évi keretösszeg mértékének állandóságát is: ez sok nehézséget okoz számunkra a következő évi pályázatok és munkák tervezésénél. Szerencsére egy pár évig tartó hullámvölgy után (évi 50 M Ft 2006-ban és 2007-ben, és ezekben az összegekben a magyar kiadók magyar könyvekre benyújtott pályázatainak fedezete is benne volt!) most inkább emelkedő tendenciát mutat ez a támogatás (2009: 86 M). Az NKA-hoz és a MASZRE-hoz is rendszeresen pályázunk (pl. kiadványok, honlapok, könyvvásárok költségeire), általában szerencsére sok sikerrel. Örülünk, hogy munkánk fontosságát ők is elismerik.

Mik a kilátások az elkövetkező évre, évekre?

Novemberben még nem tudom, mi lesz a következő évben, persze azt viszont tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül a szakmában.  Ami biztos: a kuratórium megújult. Margócsy István maradt elnök, az alelnök Szörényi László, a tagok pedig Balázs István, az Animus kiadó vezetője, Budai Katalin, és Radics Viktória. Bízom abban, hogy nem lesz kevesebb az OKM-től kapott költségvetési támogatás, és hogy MASZRE- és NKA-pályázataink is sikeresek lesznek.

Annak, aki hivatalból olvas, kevés ideje van a szabad olvasásra. A közelmúltban mik voltak az igazán emlékezetes olvasmányélményei?

A külföldi irodalomból idén Alice Munro kanadai és Imma Monsó katalán írónő novellái (én kedvelem ezt a műfajt), a magyar irodalomból pedig a véletlenül újra kezembe került Sárarany nyűgözött le és döbbentett meg, hihetetlen nyelvi erejével.

Szegő János