hirdetés

Várady Szabolcs: Kaliforniában egy dán falu és más versek

2018. december 25.

Hogy is hívták azt a kis dán falut? / Azt hittem, soha nem érünk oda, / nem jó felé megyünk vagy micsoda, / elfogy a benzin, nincs egy árva kút, / megyünk, megyünk, mióta és miért? / Csinos kis házak, mikor végre meglett, / és egy házon kiírva persze, Hamlet, / és úgy voltunk, mint aki célba ért. – Karácsonyi Magasiskolánkban Várady Szabolcs verseit olvashatják készülő kötetéből.

hirdetés

Kaliforniában egy dán falu

Hogy is hívták azt a kis dán falut?
Azt hittem, soha nem érünk oda,
nem jó felé megyünk vagy micsoda,
elfogy a benzin, nincs egy árva kút,
megyünk, megyünk, mióta és miért?
Csinos kis házak, mikor végre meglett,
és egy házon kiírva persze, Hamlet,
és úgy voltunk, mint aki célba ért.
Takaros, szőke lányok, bizonyára
dán viseletben szolgáltak teát fel
és dán péksüteményt.
Hűvösödött, mire eljött a farewell.
Elindultunk ellenkező irányba.
Kalifornia, '88 tele.
Talán fűtöttünk is a kocsiban.
A nap ment lefele.
De hogy hívták azt a kis dán falut?
Megírtam ezt a verset, vége van.
Hová tegyem, ha majd eszembe jut?

Apropó 60

Kántor Péternek

Attól, hogy itt a hatvan,
nem dől a tábla ránk,
még nem mondhatni: matt van,
még van pár figuránk.
Azt persze kár vitatni:
vesztésre áll a parti.
Zsugorodik a sor.
De rím van egy csokor.
Lovunk, futónk leütve,
de baktat pár gyalog.
Ezen majd árnyalok.
Most: vodka, jégbe hűtve!
Van egy jó étterem.
Ma este, Péterem?

Egy idegen

Egy idegen lány, egész fiatal,
itt állt az ágyam előtt még egy perce,
hova lett? És hogy jött be a lakásba?

Egy férfi volt itt. Nem bántott, de mégis,
meg kell keresni. Nem, dehogyis
álmodtam. Még nem juthatott ki.

Ott, a szekrény tetején, látod azt a dobozt?
Beleugrálnak, mókusok ezek?
Vedd le a dobozt, kérlek, vedd le onnan.

Nézd, a falon, nézd, ilyen rovarokat
még sose láttam. Csinálj valamit.
Jönnek és jönnek.

Megkeresem, megfogom, megölöm,
lányt, férfit, mókust, rovart, alhatsz, aludj,
nincs már, nincs semmi. Édes anyukám.

Dob

Valami nekem is adatik itt,
valami csatt, valami csitt,
valami nekem is adatik itt,
valami valami valami valami
valami nekem is adatik itt.

Gyerekkoromban
dobot szerettem,
dobot szerettem volna,
de már elég elüldögélni csöndben,
a voltat és a volnát birtokolva,
nem csíp a bolha,
a csöndön túliak hívása csökken,
satöbbi nemkülönben.

Ott egy kevés,
itt egy kevés
körültekintő ténykedés.
Fázol, melegszel,
ülsz, állsz, lefekszel.

Hallod azonban?
Hallom azonban.

Mintha fatörzsön a csőr a lombban,
belül kopog a szó, kilobban,
fészkel benned, fészkelődik,
viszket egészen az agyvelődig.

Vakard, könyörgök, ahol nem érem,
vakard, vakard meg, kérem, kérem!
Iszonyu, de iszonyu, ha nem csinálod,
üsse kő, vérzik, elébe állok.
Nem ott, nem ott – ott! OTT! Ott...

Várady Szabolcs

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.