hirdetés

Várady Szabolcs: Verscsokor az emléktábla alá

2018. április 13.

Itt vagy, de vésve, kőben. / S kőtábla nem fogalmaz / másképp, csak múlt időben. / De híre itt reked, / mi is ha elmegyünk, / hogy itt voltunk veled, / hogy itt voltál velünk. – Április 11-én avatták fel Réz Pál emléktábláját a Jászai Mari téren, Várady Szabolcs versekkel emlékezett.

hirdetés

Pál-napra, 1978

Éljen mindenki, aki Pál,
de legkivált, ha Réz,
asztalán legyen teli tál,
csuprában tiszta méz,
kezében flöss csakis rojál,
nyomában hegynyi pé'z,
hírét, a világ míg csak áll,
hirdesse próz' s poéz'!

Réz Pálnak, a díja mellé

Monda az Úr: Rezem, Pálom,
Én magát megprezentálom.
Fogy az égi puvoár,
Nem fenékig kaviár,
De kapja meg, ami jár:
Napot, ha már kisütött,
Kávét jó sok csészényit,
Cigarettát Kossuthot,
Díjat, naná, Széchenyit!

Mennyi az annyi?

Az a hír, hogy Réz úr 65 éves.
A betűje igaz, de a szelleme téves.
Az idő csak a porhüvelyét patinázza.
Más-más a lakó odabenn meg a háza.
Az a penge, a lelki kezében amit tart,
az a bökni serény, az a vívni sebes kard,
ami szúr-vág, mit neki apraja-nagyja,
a valódi mivolta szerint bemutatja:
feje lágya se nőtt be, örök kamasz alkat.
Félszázat akár bátran letagadhat!

A hetvenedikre

Réz úr a hetvenet megérte.
Talán azt kérdi most: „Megérte?"
Én a hetvenre meg nem értem,
de szkepticizmusát megértem.
Vagyok magyar költő azonban,
bár csak a léhábbik fazonban,
s magyar költő úgy végzi: mégis!
Szakadjon ránk akár az ég is.
Na és hát itt van még az önzés.
Önözve mondom: az, hogy ön, Réz,
van... szóval, hálás vagyok érte.
Nekem megérte, hogy megérte.
S vagyok, vélem, sokadmagammal.
Na jó. A frász, aki magasztal!
Csak annyit: nem múlhatsz el innen.
Éltessen csak tovább az Isten.

Réz úrnak Szigligetről, 2006. július 25-re

Folyton csak a színvonalat
emelné – még beleszakad!
Kijön legalábbis sérve:
főszerkesztőnk fő ismérve,
melyet az a méreg követ,
mi epében termel követ.
Nem jó a' se, nem jó e' se.
Isten neki! Csak éltesse!

Réz 80

Sok szép magas polc van,
igen szép a nyolcvan.
Mit polc! Orom, tető!
Onnan látni messze.
Réz úr! Az Éltető
még feljebb növessze!
Ne emésszen kórság,
kívánja az órszág,
túl minden határon
élj, kívánja Áron,
ez nem egy dilemma:
maradj, amilyen ma,
hej, haj és tillárom,
vélekedik Emma.

* * *

De hát – örök panasz –
tudjuk: nem úgy van az.
Itt vagy, de vésve, kőben.
S kőtábla nem fogalmaz
másképp, csak múlt időben.
De híre itt reked,
mi is ha elmegyünk,
hogy itt voltunk veled,
hogy itt voltál velünk.

Várady Szabolcs

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.