Ez így van.

Egy Örkény-novellának nincs tanulsága. Ő maga a tanulság.

Vonjuk le, itt az újév.

Soha ne legyen senkitek, akinek emlékei vannak. Mert ha meghal, ott álltok majd az emlékeivel, és nem bírtok tőlük megszabadulni. Az a legbiztosabb, ha nektek sincs emléketek.

Élményeitek se legyenek, mert abból lesz az emlék.

Lehetőleg ne is gondolkozzatok, mert abból lesz a gondolat, abból meg az élmény.

Ismerek valakit, aki látott egyszer egy döglött tankot a Horthy Miklós út és a Lágymányosi utca sarkán. Elég baj ez még nekem is. A lövegtoronyból kilógott egy fél katona. Halála előtt a vérével felírta a tank oldalára, hogy MARGITKA. Persze fordítva, mert úgy esett neki jobban kézről. Az ismerősömnek kutya kötelessége lett volna attól fogva megkérdezni minden Margit nevű nőtől, akit megismer, hogy nem esett-e el az apja, férje, vőlegénye Budapest ostrománál. De nem kérdezte meg, pontosabban nem az összestől kérdezte meg, pedig sejtette, milyen jó napot szerezhetett volna vele Margitkának. A mulasztást nemhogy az ismerősöm, de még én is szégyellem.

A kicsi hópelyhekkel kicsit mégis más a helyzet.

Kicsi hópelyhek az után is lesznek, hogy Margitkák már egyáltalán nem. Pláne a szóba jöhető Margitkák, mert azok harminc éven belül kihalnak.

De jó rímet a kicsi hópehelyre nem lehet találni. Ez így van.

Ne terheljetek másokat az emlékeitekkel – mert titeket is emlékekkel fognak terhelni.

Ne hagyjatok nyomokat magatok után. Legyetek kíméletesek. Hagyjatok fel minden érzelmi zsarolással.

Hallgassatok.

Hallgassatok empéhárom lejátszót a metrón, az utcán, vagy – Isten ne adja – a hómezőn.

És sose tudjátok meg, hogy születik a dal.

Vagy ahogy Örkény István szépapja, Rotterdami Erasmus megmondta nekünk: „Éljetek vidáman és igyatok.”

 

 

Az eredeti Örkény-szöveg:

 

Örkény István: Dal

In: Örkény István: Egyperces novellák, Palatinus, 1999, 265. o.