Várkonyi Gábor: Elmélkedés a fülke magányában

A constitutio csak konspiráció,
Sőt: constipatio,
A Nagy Dolgok útján szűkület,
Szorulás, akadály,
Mely visszaveti a jó ügyet
S utunkba áll.
Hát el vele! Mostantól –
Grundgesetz!
Alaptörvény!
Utat tör magának
A legiszlatív valag-örvény
És megkönnyebbül a nagybeteg.
A csodaszer
Kirobbanó siker,
Mely ráadásul módfelett
Rugalmasan alkalmazható, hiszen
Nem oszt és nem szoroz,
Hogy a páciens
Per anum kapja vagy per os.


Várkonyi Gábor: Óda a nagy vadászhoz, aki nagy ember is egyben

Ha vadlúd volnék, réce, fürj, netán szalonka,
Az Ő golyója nékem kitüntetés volna,
Szarvasként a szalonja dísze volna szarvam,
S NÁLA lennék szalonna szívesen, ha vadkan!

De jaj, így szárnytalan, s mindössze kettő lábon,
Nem leszek nemes préda, kénytelen belátom.
Reményem ennyi már csak: állományt ha ritkít
A messzi Afrikában, had' legyek ott nóplíz!

Várkonyi Gábor a díjátadáson

Keserü Maxim: Politics is Porn


 I. Mindent

Ha te tudnád, hogy neked ma
mindent szabad. Fölhúzhatod
pulóverem, mint rendőr a
cigánylánynak, hogy tényleg terhes-e, vagy
lopott. Két embert
megalázni egy mozdulattal. A lány
nevét a jogvédő se ismeri, aki hónapok
múlva erről ír. Leszállíthatsz
biciklimről, elveheted a fát, letagadhatod
láthatósági mellényem, bírságolhatsz,
bírságolhatsz, bírságolhatsz, amíg csak
bírsz. Ha te tudnád, hogy
neked mindent szabad.

II. Plágium

Most már bevallom: nem volt egyetlen saját
mozdulatom sem. Mindet másoltam, a
kutyapózt az éjjeli pornóadóról, és ahogy át-
fordítottalak, azt valami régi német erotikus
filmből, a lihegést a netről vettem, onnan
választottam a jól formált péniszt is. Undorodat
a legteljesebb mértékig megértem és elfogadom.

III. Üdvösség

Mit mondtál, tizennégy? Hogy
tizennégy férjed volt – dehát
egyik sem volt férjed, még
kedvesednek se nevezném. Újra
kegyedért folyamodom, de
megindokolatlan az elutasítás. Mint
státuszától fosztott egyház, nélküled
kell elképzelnem üdvösségemet.