hirdetés

Varró Dániel: Pumuklival értek egyet: „ami rímel, az igaz."

2014. január 23.

Varró Dániel az Író-olvasó találkozóban: Miért tart a prózától? Írt-e már póker-verset, melyek gyermekei kedvenc Varró-versei? Lesz valaha Varró-regény? – Faragó Izabella, Fejes Tamás, Frank Tibor, Horváth Mária, Keresztes Géza, Nagy András, Szöllősi Anna és Tamás Emma kérdézték Varró Dánielt.

hirdetés

Nagy András: Kinőtt-e már a bölcsességfoga?

Ez kicsit kényes kérdés: fölül, azt hiszem, nem, alul meg csak félig jött ki mind a kettő. Néha jövögetnek, és eléggé fáj. De legalább könnyebben együtt érzek az egyéves kisfiammal.

Horváth Mária: A színházi és a gyerekkönyves sikerekhez gratulálok, de készül-e már esetleg egy felnőtteknek szóló, újabb verseskötet is?

Készül, csak lassan. Lesz benne ars poetica, hitvesi vers és hazafias tájköltemény.

Faragó Izabella: Ha regényírásra szánná el magát, miről szólna a Varró-regény?

Ha regényírásra szánnám el magam, az biztos, hogy verses regény lenne. És a pókerről szólna. És már el is szántam rá magam, csak ez még egy kicsit lassabban készül, mint a lírai kötet.

Faragó Izabella: Tartja-e még a kapcsolatot a Maszat-hegy főnősével, Muhi Andrással - akiről tudható, hogy valós személy?

Elég rég találkoztunk már, de kicsit azért mondhatni tartjuk. Egy időben rendszeresen eljártunk kocsmákba BL-meccseket nézni és ultizni, de az ultitársaság harmadik tagja külföldre szakadt, és túl sok gyerekünk van hozzá, hogy el tudjunk járni kocsmákba BL-meccseket nézni.

Keresztes Géza: Hogy áll a pókerrel? Még mindig versenyszerűen játszik?

Nem. Nagyon keveset játszom, főleg csak barátokkal baráti alapon. Már várom, hogy megnőjenek kicsit a gyerekeim, és lehessen velük pókerezni. Egyelőre csak helódollizni szoktunk, de abban már nagyon profik.

Frank Tibor: Miért nem írt (írt-e) pókerverseket?

A Maszat-hegy egy kártyázós jelenettel kezdődik, ami eredetileg konkrétan pókerparti volt, később írtam át csak Fekete Péterre. A második versszak például így hangzott az eredeti verzióban:

Ülök az egyik kerti széken,
Szivem ver és fogam vacog –
A kártya régi szenvedélyem,
Minek tagadjam ezt, skacok?
Hány hosszú éjszakán keresztül
Vidított már a pókerasztal!
Mégsem tudtam megunni még
A játék bódító izét.
Remélni, várni, ráemelni,
Míg gyűl a lé az asztalon,
A tét, a blöff, az izgalom,
Ezekkel nem lehet betelni.
(Meg annak is van némi bája,
Ha három ász jön két királyra.)

Viszont a betétvers megmaradt benne pókeresnek: „Régi simlis pókeres", ez a címe, ez egy pókeres vers. Ezen kívül egyszer, megboldogult legénykoromban belezúgtam kicsit egy osztólányba, neki is írtam egy verset. Az így kezdődött:

Megbabonázott egy szép croupier.
Ha látom, lelkem ujjong: jupi jé!
És a szívem bizony csak érte dobban,
ha a színem kidobja már a flopban.

Szőllősi Anna: Milyen volt újrafordítani a Varázsfuvolát?

Nehéz. De jó volt Mozartot hallgatni közben.

Nagy András: Találkozott már Varró-paródiákkal?

Király Levente írt rólam paródiát, de én is írtam róla, úgyhogy ez kölcsönös. Ezen kívül egy Rapai Ágnes paródiáról tudok még. Meg egyet én is írtam magamról, ha az számít.

Fejes Tamás: Tart a prózától?

Inkább csak nem érzem magam otthon benne. A verses szövegekben érzem magam otthon. Pumuklival értek egyet, aki azt mondta, hogy „ami rímel, az igaz." Egy versben akármilyen hülyeséget állíthat az ember, hogyha jól meg van rímelve, az olvasó úgy fogja érezni, hogy az magától értetődően igaz. Én ezt csodálatosnak találom, ezért imádom a rímes verseket, és ez a varázstrükk a prózából nekem hiányzik.

Fejes Tamás: Elképzelhető, hogy egyszer ír nem rímes verseket is?

Pont mostanában írtam egy szabadverset, de azt hiszem elég rossz lett. Az eggyel ezelőttit 19 éve írtam, ha jól számolom. Persze, ha a hexameter is játszik, meg a többi időmértékes vers, azokból írtam sokat. Például a Maszat-hegy csatajelenete is ilyen, gyakran meg is kérdezik, hogy ott már nem jutott-e eszembe több rím, azért váltottam-e át prózára.

Egyébként megfigyeltem, hogy van egy ilyen viszonylag gyakori tendencia költőknél, hogy ha a pályájuk elején szabadverseket írtak inkább, akkor ettől hajlamosak jól elfordulni, és egy idő utána a klasszikusnál is klasszikusabb verseket írnak juszt is (pl. Radnóti, vagy akár Petri), ha viszont a hagyományos, formaközpontú költészettel kezdik, akkor annak fordítanak dacosan hátat, és a szabadvers kezdi izgatni őket idősebb korukban (lásd Kálnoky). Én közérthető, rímes-humoros verseket írtam fiatal koromban – azt hiszem, Juhász Ferenc mondta, hogy a vers nem cukorka, amit el lehet szopogatni, hát én ilyen elszopogatható cukorka verseket írtam eddig, úgyhogy kicsit tartok tőle, hogy arra vagyok predesztinálva, hogy megrághatatlan, elvont szabadverseket írjak majd öreg koromban.

Tamás Emma: Melyik gyerekei kedvenc Varró-verse, melyikhez fűződik a legviccesebb anekdota?

Kisebbik fiamnak, az egyéves Jancsinak a höcögtető a kedvence az Akinek a lába hatos című mondókáskönyvből (Höcögtető #1 a pontos címe, van egy Höcögtető #2 is), amit eredetileg Misinek írtam, de szegény Jancsinak második gyerekként, ugyanúgy ahogy Misi kinőtt pulcsijait, zoknijait hordja, mondókából is csak ezek a használt, levetett mondókák jutnak. Annyit csalok, hogy ahelyett, hogy „Sir Misi vágtat arany paripán" neki úgy mondom, hogy „Jancsika vágtat arany paripán". Apollinaire-ről olvastam, hogy ugyanazokat a szerelmes verseit megírta különböző nőknek, csak a nevet cserélte ki kis Lou-ról mindig az éppen aktuálisra. Én a gyerekverseimmel csinálom ugyanezt.
Misinek azt hiszem a Nem, nem, hanem a kedvence. Szokott álmában beszélni, általában ilyeneket, hogy „Ne, anyu, az az enyém!", de egyszer sírós hangon azt mondta hajnali negyed négykor álmában, hogy „Anyu! Vagy papa! Nem, nem, hanemet elolvashatjuk!"

Különben a Nem, nem, hanemnél nagyon tanulságos volt, hogy annak a versszaknak a következtében, hogy „Mibe töröljük a kezünk, ha zsíros?" Misi rendszeresen a hajába törli a kezét. Nem szalvétába, nem-nem, hanem a hajunkba mondja huncutul. Úgyhogy most már jobban értem azt a vádat is, ami a Maszat-hegy kapcsán ért, amiben ugye pozitív értékként van felmutatva a maszatosság. Volt róla egy kritika, ami erkölcsileg elmarasztalt, hogy rossz példát mutatok a gyerekeknek, és a fejemre olvasta, hogy fel fog majd nőni egy generáció, akik egyáltalán nem fognak fürdeni, és ennek én leszek az oka. Akkor nem hittem ennyire még a költészet erejében. Amióta saját gyerekeim vannak, már látom, hogy tényleg felelősség a gyerekeknek írni. És kicsit aggódom, hogy rosszabb verseket írok nekik attól, hogy ezt látom. Feltűnő, hogy azok írták a legjobb gyerekverseket: Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Tamkó Sirató Károly, vagy az angol költészetből például Edward Lear, akiknek nem volt saját gyerekük. Azt hiszem, ez nem véletlen.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.