hirdetés

Vécsei Rita Andrea: Pierrot in Love

2018. augusztus 2.

Belgium fölött Dezső arcát láttam, aztán hátraszólt egy fickó a brit partoknál. Angolt nem tanultam még tizennégy évesen, németül meg nem nagyon tudott. Szünet nélkül beszélgettünk hét-nyolc órát. Vártam, hogy felébredjen, mikor elaludt. Huszonnégy éves, hullámos, sötét haj, lágy csokoládé tekintet. Danny Napolitano. – Kamaszkorom legszebb nyara sorozatunkban Vécsei Rita Andrea írása.

hirdetés

Kamaszkorom legszebb nyara Dezső. Ezerkilencszáznyolcvankettő, épp csak véget ért a nyolcadik. Vagyis még véget se ért, mi már összekeveredtünk valahogy. Nem tudom, hogy, mikor Dezső másik osztályba járt. Az udvaron mindenki a sajátjai közt állt, csak ácsorogtunk ott. A szemezés pedig egyáltalában nem ment nekem. Mert vagy nem láttam el rendesen odáig, merre néz, vagy ha kiderült, hogy engem, akkor piros lettem. Nem szép rózsaszín, hanem konkrét piros. Forró lett az arcom, a fülem lüktetett, hogy lehetne szemezni ilyen körülmények mellett.

Nem izgatott, ott volt nekem Atkins. Nem túl intellektuális, viszont cserébe szépen csillogott a teste. Csak épp a franc vitte volna el Brooke Shields-t. Azt hiszem, onnantól fogva volt a mániám a barna. Hogy lennék szép barna nő, de nem. Emmeline még akár lehetnék, a kék lagúnára volt a legtöbb esély. Vízpart, fehér homok, az őrült szerelem a legfőbb elem.

Dezső megfogta a kezem. Tőlünk indultunk, mikor kiértünk az utcánkból, akkor. A piactéren már kézen fogva mentünk. Tűzött a nap, égette a járdát, minden házfalat. Izzadt a tenyerem, azon gondolkodtam, meg kéne törölni, de hogyan. Ha elhúzom, azt hiszi, őt nem akarom. Nem mertem elhúzni, csúszott egymáson a kezünk. A rendőrség előtt elvette, és átölelt vele. Próbáltam lépést tartani, nehogy leessen, de jól odatapasztotta. Végigsétáltuk a várost. Csípőmön a nadrág a tenyerétől csurom víz volt.

Meglett a homok, a part, a szerelem, ha nem is úgy, mint Brooke és Christopher. Egyszer együtt álltunk a Tiszán, talán még fürödtünk is. Elfutottam, mikor meg akart csókolni. Aztán el kellett utazni. Ahogy most nézem, akár egy előjel, rajtam voltak a zászló színei. Dezsőnek Amerika tett be. Én ígértem, visszajövök, ő meg azt, hogy megvár.

Nem akartam menni. Belgium fölött Dezső arcát láttam, aztán hátraszólt egy fickó a brit partoknál. Angolt nem tanultam még tizennégy évesen, németül meg nem nagyon tudott. Szünet nélkül beszélgettünk hét-nyolc órát. Vártam, hogy felébredjen, mikor elaludt. Huszonnégy éves, hullámos, sötét haj, lágy csokoládé tekintet. Danny Napolitano. A gyerekeink lehetnének Carlo és Margo. Reméltem, hogy sose szűnünk meg repülni.

Anyu kicsit zavart. Jobban tudott nálam németül. Danny, az én Dannym időnként hozzá fordult. Nem értettem, mit nevetnek, és egyáltalán minek. A felirat anyu pólóján Miss volt. Rajtam kezeslábas. Mint egy overál autószerelőknek. Bosszantott, hogy nem enyém a Miss. Hogy alig van mellem.

J. F. Kennedy, nem akarok megérkezni. Carlo és Margo a leszállópálya mentén foszlik semmivé. Hogy újra látom gyönyörű szerelmem, annyira elképzelhetetlen. Nem akarok itt lenni. Semmi értelme az egésznek, ha nincs velem Danny. Valószínű belehalok, annyira nincs rá remény. A pólót anyu nekem adta, hordjam csak nyugodtan én. Hordtam végig Amerikán, hátha meglát benne.

Zöld katamarán állt pár napja a Tiszán. A fiú minden nap lemosta a tatot. Válla széles volt, mintha evezne. Míg úszni mentem, levelet hagyott a plédemen. Áronnak hívták, azt jelenti, hogy a bátorság hegye. A válaszomat a plédre visszadobta. Aznap képeslapot kaptam Dannytől. Pierrot in Love. Ugyan ígérte, hogy eljön egyszer hozzám, mégis csak egyre sírt szegény Pierrot.

Vécsei Rita Andrea

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.