hirdetés

Vendég: Versum – Antropocén

2019. január 7.

Kikezdik a humanizmus jól bejáratott rendszerét – azt az elképzelést, amely szerint minden dolog mércéje és mértéke az ember. Bár úgy tűnik, mintha dokumentáló, tájleíró költészetet olvasnánk, a tekintet lokalizálása akadályokba ütközik. – A Vendég: Versum rovatunkban Székely Örs fordításait és kommentárját olvashatják a német Antropocén lírát összefogó antológiából.

hirdetés

Tobias Falberg: Plasztinált táj

Erőműbeton csírázik, előbb csak bimbó,
sima és szürke, a talaj barnájából, majd
sarjakat pumpál egyre fölfelé,
öt vezetéket: henger alakú, vastag,

lédús, anyaggal teli; hogy fűtő-
elemekből és gőzből, turbinaparkok révén
termeljen energiát az erdő mélyén,
és eltárolhassa azt a gyökérblokkban.

Karók érnek, gyantájuk fennakad a levegőn, megalvad,
megköt bogarat és állatot, gyomot, cserjét, bármit,
mi úgy tenyészik itt, mint a bőr, és óvja magát
a fénytől és az eső maradékaitól.

Megbabonázva a tölgy, a bükk. Mozdulatlanul kitart
egy légmentesen lezárt varjúraj. Őzek és nyulak állnak
mereven, különösen kificamított
testtartással bámulnak a térbe.

Hamarosan öntik az új betont. Erőművek fakadnak
a fölöttébb köves talajból. Aszeptikus leveleivel
fáradhatatlanul konzerválja
életterét az erdő.

Az eredeti vers itt olvasható.

 

Franz Dodel: [útközben is]

útközben is
figyelmesnek kell maradni
valamit begyűjteni és biztosítani
a tengeren a passzátszél porából
csipetnyit lekaparni a vitorláról
ami összehasonlítható lenne
azzal amivel Darwin
hajdanán a Beagle fedélzetén
gondosan megtöltött
egy üvegcsét*
folyókba merülve alá
ez az újrafelismerés
világos tekercs
a fenék hordaléka:
kavics hangzik egybe
a víz vontatóerejével
ez litánia
a lazacot folyón fölfelé
csalogatja az éles hallású
cetet a torkolathoz űzi
amíg fenn magasan
a hegyekben görgeteg
kínlódik lefele a völgyön
a jéghideg
patakokban hangosan csörömpölve
görgeteg kínlódik lefele a völgyön
a meredek szegélyeken
röviden megtorpan
mielőtt még a mélybe
fülledt üst borulna
jó sokáig ér rá itt a kő
emlékezni saját magára
mialatt egy hangosabb csend
dübörgése végül
meg nem süketíti ismét
ritkás levegőből tornyosul
fölém a hajdani tenger
súlya csontjaimat torzítja
szent jakab kagylójává vájja
lapockacsontom a koponya
tüskés lesz mint a tengeri sün
héja faggyúszagot áraszt a tollam
maga körül szépiatintát
fröcsköl a sötétben
kéz mozog mintha
álmodó állat volna
felhős nyomot
irkál a vízbe ami
amíg olvassuk feloszlik
jelei sehol sem fogják
nyugalmukat lelni
az oldalakon melyeket újra és
újra teleírok
míg végül felkelek
mi lehetne valódi
ebben a rémálomban? talán

 

* Mialatt 1831 és 1836 között Darwin a HMS Beagle fedélzetén körbeutazta a világot, szokása volt kőzetport gyűjteni kis fiolákba. Ezeket számmal látta el, majd gondosan feliratozta. Ilyen porminták érkeztek Darwintól az ismert kőzetporkutatóhoz, Christian Gottfried Ehrenberghez is, Berlinbe, ahol a mai napig tárolják őket a természettudományi múzeumban. Lásd a 21110. sz. idézetet: Charles Darwin, Die Fahrt der Beagle. Tagebuch mit Erforschungen der Naturgeschichte und Geologie der Länder, die auf der Fahrt von HMS Beagle unter dem Kommando von Kapitän Fritz Roy; RN, besucht wurden [1839], Hamburg, 2006, S. 29f.

 

Karin Fellner: Dicsőségem bizonyítékai

a feltételek, úgy tűnik, egyre kevésbé adottak, hogy kövület legyek
(lásd a priorizálás jellegét, 8. bekezdés, II. függelék)

március végére kifogyunk a krillből, március végére a jégalbedójú
csillagok énekei telizöldek miközben keringenek, telizöldek

szeretem a tünetszerű bukszust a monitortűz körül
„de most már, egyetlenem, minden ultra”  (Goethe)

azt mondom nincsen kívül, a ti fajotok, nyitott szemetek –
és a nyári repülőút, arról hogyan mondhatnék le?

szupervadász, kötél, jó, rossz, az ember© nem készült el
„I don’t want to be biological anymore” (Reggie Watts)

de mindemellett, gond egy szál se, efelől biztosítottak:
minden modell egy erős esemény irányába hajlik

A verseket fordította Székely Örs.


Székely Örs fordítói kommentárja

Az Anja Bayer és Daniela Seel által szerkesztett All dies hier, Majestät, ist deins. Lyrik im Anthropozän [Felség, ez itt mind tied. Antropocén líra] a kortárs német vers 2015-ös, elég nagy volumenű válogatása, amelyből képet kaphatunk arról, hol is tartanak ma a költészet szempontjából a német nyelvű irodalmak.

A fordításra kiválasztott szövegek, Franz Dodel, Tobias Falberg és Karin Fellner versei annyiban mutatják meg az antológia egészét mozgató logikát, hogy mindannyian kikezdik a humanizmus jól bejáratott rendszerét – azt az elképzelést, amely szerint minden dolog mércéje és mértéke az ember. Bár úgy tűnik, mintha dokumentáló, tájleíró költészetet olvasnánk, a tekintet lokalizálása akadályokba ütközik. Dodel szövege ugyen képes emlékművet állítani a Darwin metaforájával jelölt emberi, rendszeralkotó akaratnak, de a hangsúly már eltolódik a vitorlára rakódott porra és hordalékra, amit asszociatív módon a vers tovább görget. A Plasztinált tájban az eszköz, az erőmű, a gép szabadul meg minden emberitől, hogy kísérteties betontenyészetté, új természetté alakulhasson. A Dicsőségem bizonyítékai pedig már csak a civilizációs szemét, gondolattörmelékek random konvergenciáját, pillanatnyi, alkalomnyi együttállásaként tudja elgondolni a költészetet.

Az All dies hier…-ből eddig a szemen (itt és itt), az Irodalmi Szemle 2018/7-8-as számában illetve a SZIFONline-on (Helwig Brunner, Kenah Cusanit, Friederike Mayröcker, Charlotte Warsen szövegei) jelent meg válogatás.

Tobias Falberg (1976, Lutherstadt Wittenberg) író, költő, Nürnbergben él. A magdeburgi Otto von Guericke Egyetemen végzett közgazdaságtant. Legutóbbi, harmadik kötete 2012-ben jelent meg Plastiniertes Gelände (Plasztinált táj) címmel.

Franz Dodel (1949, Bern) svájci író, költő, teológus. A Berni Egyetemen katolikus teológiából doktorált, majd ugyanitt teológiát és vallástudományt is tanított. Jelenleg Boll-Sinneringenben és Lugnorreben él.Nicht bei trost - a never ending haiku címet viselő végtelen haiku-ciklusát 2002 óta írja, 11 kötete jelent meg eddig, melyek közül ennek a haiku-ciklusnak 30.000 sora 5 kötetet tesz ki. A hivatalos oldala szerint (www.franzdodel.ch) közel 37.400 sornál jár.2003-ban elnyerte a Heinz-Weder-Díjat, valamint Bern kanton is több alkalommal tüntette ki munkásságáért.

Karin Fellner (München, 1970) író, költő, műfordító. A konstanzi egyetemen pszichológiát és a Lajos-Miksa Egyetemen (Ludwig-Maximilians Universität München) irodalomtudományt hallgatott. A szerzői és fordítói tevékenység mellett lektorálással és líraszemináriumok vezetésével is foglalkozik. A Reimfrei csoport tagja. Eddig 5 kötete jelent meg, melyek közül 4 verseskötet (Avantgarde des Schocks; in berlichteten wänden; hangab zur kehle; Ohne Kosmonautenanzug). 2005-ben elnyerte a Wolfgang Weyrauch Ösztöndíjat, valamint a Bajor Szabadállam számos további kitüntetését.

Székely Örs (1992, Kolozsvár) költő, műfordító, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem doktorandusza. 2017-ben elnyerte a Babits Mihály ösztöndíjat az All dies hier… antropocén tematikájú antológia egyes fejezeteinek fordítására. Jelenleg első kötetén dolgozik.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.