hirdetés

Vendég: Versum – Clarice Lispector

2018. augusztus 30.

A megszólított alakjában felvillan Lispector mitizált szirénfigurája, az ön- és közveszélyes szfinx, aki szédület és csend, bor és búza, templom és fenyegetés egyszerre. – A Vendég: Versum huszonhetedik részében Urbán Bálint fordítását és kommentárját olvashatják Clarice Lispectorról.

hirdetés

Clarice Lispector: Veszélyes csillag

(Estrela perigosa)

Veszélyes csillag
Arc a szélben
szédület és csend
finom porcelán
eltemetett templom
bor és búza
a megélt dolgok melankóliája
a fák már elvirágoztak
a só, amit a szelek hoznak
tudás a csodálatban
az eszmék csontváza
ora pro nobis
Darabjaira szedni a fényt
csillagok titkai
a bizonyosság szenvedélye
szentjánosbogár-vadászat.
A szentjánosbogár olyan mint a harmat
Robbanásra váró feszültség a szavak mögött
Mérgező lehet, mint olykor a gomba.

Fordította Urbán Bálint

 

Urbán Bálint fordítói kommentárja

A legsikeresebb dél-amerikai női író; Virginia Woolf és Beckett szellemi ivadéka; a trópusok Simone de Beauvoirja; az afrobrazil fekete mágia misztériumaiban járatos, igéző szépségű boszorkány; a Copacabana strandjain ejtőző női Csehov; a legnagyobb zsidó író Kafka óta; titkokat őrző, büszke szfinx; a 20. század irodalmának femme fatale-ja – csak néhány azokból a jól csengő és kellőképpen enigmatikus címkékből, amelyek a világirodalmi térben és nemzetközi kultúriparban gravitálnak Lispector rejtélyes életműve és talán még rejtélyesebb figurája körül. A brazil szerző és kiterjedt munkássága köré kiépült összetett mítoszt azonban nem csak a világirodalmi gépezet táplálta. Építésében, gondozásában és alakításában a kritikusok, kiadói szakemberek és esszéírók mellett talán ugyanolyan tevékenyen vett részt önmaga is. A sokszor hermetikus, enigmatikus szövegeket Lispector rejtélyekkel át-meg átszőtt, mitikus életnarratívával ültette körbe és fertőzte keresztbe, melynek ugyanúgy részét képezte az Ukrajnában kezdődő zavaros gyermekkor a pogromok elől való meneküléssel, a születési dátum homályossága, az európai utazgatások és a nyilvánosság elől való bujkálások és kitárulkozások dialektikája, mint a szerelmes de Chirico által festett portré, valamint a szinte végzetes kimenetelű hálószoba-incidens egy félálomban elszívott cigarettával.

A Magvető Kiadó jóvoltából pár hónapja immáron magyarul is olvasható Lispector novelláiban hangsúlyos motívum a személyesség és a vallomásosság. Mitikus élettörténetének epizódjai, narratív szekvenciái már első regénye óta kísérik és kísértik sajátos szövegvilágát. A corpus éppen ezért nehezen elválasztható a szerzői én köré masszív korallzátonyként lerakódott mítosztól. Lispector szövegvilága a mitizált életrajz mellett azonban sokszor önmagára is reflektál, elég, ha csak felidézzük a talán legtöbbet elemzett novella, Az ötödik történet eminens módon metanarratív struktúráját. A szövegek tehát nemcsak a szerző mitizált sorstörténetével, hanem önmagukkal is folyamatos párbeszédben állnak.

A Veszélyes csillag című vers pedig mintha a lispectori írásgépezet e kettősségébe vezetne be minket. A rövid és sűrű szöveg olvasható egyfelől önmegszólító kompozícióként, melyben az aposztrofálás strukturális logikáját a keresztény hagyományból kölcsönzött ora pro nobis (ironikusan kifordított) felszólítása és a közvetlen nyelvi elemként is megjelenő arc szervezi (szem vagy inkább arc előtt tartva a prozopopeia eredeti jelentését, az arcadást). A megszólított alakjában felvillan Lispector mitizált szirénfigurája, az ön- és közveszélyes szfinx, aki szédület és csend, bor és búza, templom és fenyegetés egyszerre. Az aposztrofé alakzatának mélyén pedig mintha Zarathustra elöljáróbeszédének egyik legtömörebb maximája állna: „Káosz kell legyen abban, aki táncoló csillagnak akar életet adni." Az életet (veszélyes!) esztétikai projektté alakító szubjektum modernista ideálja. Talán nem véletlen a csillagmotívum hangsúlyossága Lispectornál. A veszélyes, táncoló csillag viszont nemcsak az önmagát műalkotássá és mítosszá szervező szirén-szerző figuráját jelöli, hanem egy metareflexív szinten magát a szöveget, illetve magát a lispectori szövegmodellt, melyben a szavak mögött mindig „robbanásra váró feszültség" lappang, melynek olvasása szentjánosbogár-vadászathoz hasonlítható, és olykor mérgező lehet, mint a gomba. Így a Veszélyes csillagban mitizált sorstörténet és egyfajta hatásesztétikai credo egy apró, de szétbonthatatlan amalgámtömbbé állnak össze, melynek opálos felületén nemcsak Lispector arcképe, de az egész életmű negatívja is megcsillan.

 

Clarice Lispector (1920-1977) ukrán-zsidó származású brazil író, a XX. század egyik legnagyobb hatású latin-amerikai női alkotója. Jellegzetesen hermetikus műveiben elvetélt művészfigurák, a brazil rabszolgatartó társadalom örökségének struktúráival küzdő női alakok és egy be nem teljesedett trópusi polgárosodás képviselői keresik az elérhetetlen felszabadulást. Összegyűjtött novellái 2018-ban jelentek meg Minden történet címmel a Magvető gondozásában.

 

Urbán Bálint (1984) luzitanista irodalmár, fordító, a Versum szerkesztője. Jelenleg a brazíliai Universidade Estadual do Ceará oktatója.

 

Vendég: Versum című sorozatával a Litera a versumonline.hu által kitűzött célt, a nemzetközi líra terjesztését szeretné segíteni. Sorozatunkban friss és archív versumos versfordításokat közlünk, melyeket minden alkalommal az adott szerző magyar fordítójával készített, műhelytitkokat feltáró interjúnk kísér. Sorozatszerkesztő: Seres Lili Hanna

Clarice Lispector

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.