hirdetés

Vendég: Versum – Donald Hall, 1. rész

2018. július 26.

Az alig egy hónapja, 89 éves korában elhunyt Donald Hallt nem ismerjük. Halála napján, június 23-án mindössze négy (4!) verse volt magyarul olvasható – A Vendég: Versum következő részei az amerikai költő előtt tisztelegnek. Elsőként Mohácsi Balázs esszéjét és fordítását olvashatják.

hirdetés

Donald Hall (1928–2018)

„1945-ig, sőt 1960-ig (bár tulajdonképpen mind a mai napig) 1908-at, a Nyugat megindulásának évét kiindulópontul véve, a magyar világirodalmi műveltségre a legnagyobb hatást az alábbiak gyakorolták: Babits Mihály, Lukács György, Kosztolányi Dezső, Halász Gábor, Németh László, Márai Sándor, Cs. Szabó László, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Illés Endre, Szerb Antal, Gyergyai Albert, Rónay György, Sőtér István, Kardos László. Nos, a felsorolt kitűnő írók és esszéisták művéből az amerikai irodalom szinte mindenestül hiányzik. Emlegetnek ugyan néhány írót [...], de hogy amerikai irodalom és kultúra létezik, azt nem veszik tudomásul."
Ferenczi László: Adalékok a felszabadulás utáni magyar műfordítás történetéhez, in: A műfordítás ma, szerk. Bart István – Rákos Sándor, Gondolat, Bp., 1981, 11–50., 27.

 

Az alig egy hónapja, 89 éves korában elhunyt Donald Hallt nem ismerjük. Halála napján, június 23-án mindössze négy (4!) verse volt magyarul olvasható – három Gyukics Gábor, egy pedig Krusovszky Dénes jóvoltából. Hogy ennek mi az oka, hosszan lehetne taglalni, de nem teszem. De hogy ennek története van, hogy valamifajta mintázatba illik (nem akarnám ilyen kontextusban használni a hagyomány fogalmát), arra azért szeretnék utalni a Ferenczi László majdnem negyvenéves tanulmányából vett mottóval. (Ferenczi írása egyébként elég furcsán öregedett: a sikertörténeteihez hasonlókat ma már aligha lehetne írni, a felvetett problémák pedig nevetségesen nonszensznek, netán utópikusnak tűnnek – például, hogy zavaró a francia túlsúly a fordításirodalomban – vagy határozottan romlottak – ilyen az amerikai költészet helyzete). Persze voltak és vannak pozitív példák, sorolhatnánk műfordítókat, akik elhoztak nekünk egy-egy csokornyi (nagy ritkán egy egész kötetnyi) amerikai verset, de hát még mindig óriási hiányosságaink vannak: legalább kéttucatnyit össze lehetne szedni az amerikai líra Nemes Nagy Ágneshez és Tandori Dezsőhöz hasonlítható fontosságú szerzőiből, akiket nem ismerünk. És nem, nem(csak) az amerikai irodalmi mező alig (ha egyáltalán) áttekinthető nagysága ennek az oka, hanem mindenekelőtt az amerikai költészet korábban is aránytalanul kicsi importjának teljes leállása – egyébként ez mára tulajdonképpen bármelyik ország költészetéről elmondható, az elmúlt egy-két évtizedben átlagosan talán egy-kettő valamirevaló versfordítás-kötet jelent meg évente (és gyakran azok is innen-onnan kalapozott pénzekből, hányattatott, bizonytalan körülmények között).

 

 

Donald Hall elég fontos költője (volt) az Egyesült Államoknak. Egyetemi évei alatt barátai, közeli költőtársai John Ashbery, Kenneth Koch, Frank O'Hara (vagyis a New York School fontosabb költői közül hárman is), Adrienne Rich és Robert Bly voltak. (Mondjuk, őket sem ismerjük túl jól, bár ők legalább néhány verssel bekerültek az 1990-es Amerikai költők antológiájába [vál. és szerk. Ferencz Győző, Európa Könyvkiadó]. Illetve Ashbery tavaly őszi halála nyomán tőle összejött végül vagy kéttucatnyi fordítás, meg Krusovszky, Lanczkor Gábor és a Tiszatáj jóvoltából híres nagyverse, az Önarckép konvex tükörben is megvan már magyarul – ami még mindig röhejesen kevés, ha figyelembe veszem, hogy a Library of America bibliapapírra nyomott, egymás alá tördelt Ashbery-összese 1800 oldalra rúg, és az eddig kiadott két vaskos kötet még csak az 1956 és 2000 közötti időszakot fedi le.) Hall egyetem után a frissen alakult (és a mai napig a legrangosabb angol nyelvű periodikumok között számon tartott) The Paris Review első versszerkesztője lett, 1953-tól 1961-ig töltötte be ezt a pozíciót – ez csak a legfontosabb, leghosszabban tartó szerkesztői munkája, de 1953-ban rövid ideig szerkesztette a nagy múltú Oxford Poetryt is. Ezek mellett néhány kisebb folyóiraton is rajta hagyta keze nyomát, s a korszakosnak tekintett nemzedéki antológiának, az 1957-es New Poets of England and Americának is társszerkesztője volt. Bly-jal egyébként még később, immár beérkezett költőkként is szoros (műhely)kapcsolatot tartottak fenn, volt egy úgynevezett 48 órás szabályuk: ha az egyikük küldött egy kéziratot, a másikuknak 48 órán belül válaszolnia kellett rá, meg kellett tennie észrevételeit. És a Hallról készített portréfilm egyik szegmenséből az is kiderül, hogy Bly volt annak is a katalizátora, hogy a '60-as években Hall – többnyire Bly fordításában, mivel olykor ezeket küldte szemlére – alaposabban megismerkedett az európai modernista költészettel.

Hall 1975-ben visszavonult a verseiben is sokszor megjelenő nagyszülői farmra második feleségével, Jane Kenyonnal, aki szintén költő volt (ami azt illeti, az Ann Arbor-i University of Michiganen ismerkedtek meg, ahol Hall kreatív írást tanított, Kenyon pedig a diákja volt, 1972-ben házasodtak össze). 1975-től mindketten szabadúszóként dolgoztak, a farmon kertet vittek és állatokat is tartottak, a '80-as években mindketten szép szakmai sikereket tudhattak magukénak. Tragikus fordulat volt Hall életében, hogy 1989-ben vastagbélrákot diagnosztizáltak nála, 1992-ben májáttétet, ám az operáció és a kemoterápia után felépült. Gyógyulása után nem sokkal, 1994-ben feleségénél állapítottak meg leukémiát, aki egy évvel később, 47 esztendős korában el is hunyt a betegségben. Ennek az embert próbáló küzdelemnek és a felmérhetetlen szomorúságnak lett foglalata 1998-as Without című verseskötete (mely az 1978-as Kicking the Leaves mellett, ha nem előtt, talán a legfontosabbként számon tartott könyve).


Donald Hall költészetét sokan Robert Frostéhoz hasonlítják egyszerű, tiszta beszéde, illetve vidéki, New Hampshire-i témái miatt. De kedves verstémája a baseball is: a Boston Red Sox volt a csapata. Igaz, ahogy Billy Collins – egy másik kiváló amerikai költő, akit (főleg) Kőrizs Imrének hála néhány verssel már ismerhetünk – írta a The Washington Postba Hall 2006-os White Apples and the Taste of Stone című válogatott verseinek megjelenése apropóján (és nem sokkal azelőtt, hogy Hallt az Egyesült Államok koszorús költőjének választották): „1995 óta Donald Hall nevéhez olyannyira szorosan hozzáfűződik feleségének, a költő Jane Kenyonnak idő előtti halála, hogy már-már azt mondhatjuk, mindez a hat évtizeden átívelő életmű nagy részét árnyékba borítja". Ez abban a tekintetben mindenképpen igaz, hogy a költő az ezredforduló körüli éveket nemcsak felesége gyászolásával töltötte és nemcsak verseiben állított neki emléket, hanem konferenciát szervezett a költészetéről és sajtó alá rendezte Kenyon összegyűjtött verseit. Mindenesetre Hall egyébként is kimért, nemegyszer nosztalgikus, máskor szomorúan visszatekintő, kontemplatív lírája életének utolsó két évtizedében súlyos elégiaköltészetté vált (olykor azért önironikus felhangokkal: „Vajon fog-e Hall valaha is / a siránkozáson és panaszon / kívül másról is írni még?" – Keserű haiku).

Mi most a Versum háza táján azon dolgozunk, hogy egy-két tucat verssel bemutassuk a magyar közönség számára, hogyan is írt Donald Hall például az Eagle Pond-i farmjáról, kedves sportjáról, a baseballról, és hogyan gyászolta feleségét. Ennek nyomán a közeljövőben folyamatosan fognak megjelenni Bordás Máté, Bordás Orsolya és Kállay Eszter (de talán még bővül a névsor) fordításában versei. Én most az egyik leghíresebb és legmegrázóbb versével járulok hozzá ehhez a műhelymunkához.

 

Donald Hall: Nélkül

Without

kis szigeten sziklán nemzetben éltünk
színek nélkül szürke felhők és szél alatt
messzi a végtelen óceán akut
limfoblasztos leukémia sirályok
vagy pálmafák nélkül növényzet
vagy állatvilág nélkül csak kagylók és
a hónapokkal együtt sötétedő ólomszín mohák

órák napok hetek hónapok hetek napok órák
az év kitartott központozás nélkül
február jég tél ónos eső nélkül
hó olvadt visszatért de semmi
enyhülés nélkül hideg patakok csobogtak
se hóvirág se krókusz rózsa se sárga
se vörös juharlevelek október nélkül

se tavasz se nyár se ősz se tél
se eső se bazsarózsa mennydörgés se fülemüle
a könyv ezer oldal volt vesszők nélkül
egerek tölgylevelek szélviharok nélkül
se kastélyok se plázák se zászlók se papagájok
karnevál vagy ereklyés körmenet nélkül
elviselhetetlen zárójelek kettőspontok nélkül

csönd szín nélkül hang szag nélkül
alma nélkül a fogcsikorgatást megtörő malachús nélkül
központozatlanul templomok nélkül zavartalanul
se sárgarigó se gyömbér orrok se opera se
ujjak pitypangok járomcsontok nélkül
a test nemzet volt törzs kőbe dugva
ostromlott a fehérvérsejtek szilánkokban

provinciák támadva bombázva lőve ágyúzva
tüzérség mesterlövészek helikopter rakéta
gránát tűz gyilkosság akna éhezés
a tűzszünet negyvennyolc óráig tartott
aztán bomba robbant a piactéren
fájdalom hányás ideggyengeség morfin rémálom
zavartság a kínpad terror a satu

vincristine ara-c cytoxan vp-16
emlékezetvesztés nyelvvesztés veszteségek
pneumocystis carinii pneumonia bactrim
habtalan igazi tenger tenger nélkül
delírium bőrvérzés korbácsnyomai
sömör többszörös hólyagosodása
és hogy vagyunk ma vagyok

egy délután mondjuk előbújt a nap
a moha gyűjtött kis zöldességet levelek hulltak
kinyitott a piac egy vekni kenyér egy fecske
egy csontos kutya egy póznánál szaglászott
talán lehetséges tollat ragadni
megíratlan stanzák bújnak elő és ragadnak
gyönyörű rettenetes kimondhatatlan mondatot

a tenger engesztelhetetlen hullám szürke a tenger
uszadék szigetek nélkül összetört ládák
utcáról utcára ugyanaz a ház a bevásárlóközpont
se katedrális se csöveslak ugyanazok a nők
és férfiak szomjasak voltak kaszálók se
kutya vagy pontosvessző vagy falusi főtér nélkül
majom vagy liliom nélkül fokhagyma nélkül

Fordította Mohácsi Balázs

 

 

Donald Hall (1928–2018) amerikai költő, kritikus, esszéista. Tanulmányait többek között a Harvadon és az Oxfordi Egyetemen végezte. Több mint ötven kötet szerzője, melyek között egyaránt van gyerekvers-válogatás, esszégyűjtemény és huszonkét verseskötet is. A lap indulásakor Hall volt a The Paris Review első költészeti szerkesztője, akinek ugyanott megjelent interjúi is nagy figyelmet keltettek. Hall lírájára a köznapi beszédmód, a New England-i vidéki élet ábrázolása, és a természeti témák előtérbe állítása jellemző a kezdetektől fogva. Fontosabb kötetei: The Dark Houses (1958), A Roof of Tiger Lilies (1964), The Happy Man (1986), White Apples and the Taste of Stone (2006), illetve az Ox-Cart Man című 1979-es gyerekkötet. Donald Hall 2006-tól egy évig az Egyesült Államok koszorús költője volt.

 

Mohácsi Balázs (1990) költő, kritikus, a Versum és a Jelenkor Online szerkesztője.

 

Vendég: Versum című sorozatával a Litera a versumonline.hu által kitűzött célt, a nemzetközi líra terjesztését szeretné segíteni. Sorozatunkban friss és archív versumos versfordításokat közlünk, melyeket minden alkalommal az adott szerző magyar fordítójával készített, műhelytitkokat feltáró interjúnk kísér. Sorozatszerkesztő: Seres Lili Hanna

Donald Hall

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.