hirdetés

Vendég: Versum – Donald Hall, 2. rész

2018. augusztus 2.

Rövid, mégis tömör, sűrű írás, amelynek hatására élesen látom magam előtt a sisakos csontvázat vagy az aktatáskás, mereven ülő alakot – és valahogy átérzem a helyzetét. – A Vendég: Versum következő részei Donald Hall amerikai költő előtt tisztelegnek. Másodikként Bordás Máté kommentárját és fordítását olvashatják.

hirdetés

Kronologikusan: meghalt Donald Hall, Mohácsi Balázs fordításában megjelent A leveleket rugdosom című verse, aztán Balázs felvetette egy Donald Hall-műhely ötletét, hogy álljunk össze néhányan és fordítsunk le a Versumnak egy adag verset. Ahogy pörgettem Donald Hall 2015-ös válogatáskötetét, a The Man in The Dead Machine címen rögtön megakadt a szemem, s máris számos asszociációt indított el bennem – hogy aztán valami egészen mást kapjak a verstől. Egyébként készült Hallról egy portréfilm, ebben a költő röviden erről a verséről is beszél: azt mondja, hogy rá nem jellemző módon egy látomásból, képi hatásból táplálkozik a vers.

A látomás leírása versszakról versszakra dinamikusan változik, míg az első versszak a helyzetet vázolja, addig a második precíz közeli képet ad nagy felbontásban. A harmadik szakasz eleji váltás egyszerre vonja vissza az addig olvasottakat, és teszi személyesen közelivé is az egyes szám első személyű beszélő megjelenése által. E váltás hirtelensége pedig egyaránt támogatja a vadászgép becsapódásának vagy a hirtelen jött és hirtelen múló, ám megrázó látomásnak a képzetét.

Számos értelmezést tesz lehetővé a szöveg: szűkebben a „mi lett volna ha?" kérdésének feszegetését, a személyes sorson való tűnődést, tágabban a társadalomkritikus szólamokat. Rövid, mégis tömör, sűrű írás, amelynek hatására élesen látom magam előtt a sisakos csontvázat vagy az aktatáskás, mereven ülő alakot – és valahogy átérzem a helyzetét.

 

 

Donald Hall: Ember a halott gépben

(The Man in the Dead Machine)

Új-Guinea egy magas dombjába,
karnyi vastag, fényes vadszőlők
közé csapódik a Grumman Hellcat
vadászgép. Ezerkilencszáznegyvenháromban
egy pilóta görcsös keze
kormányozta ide,
ahol még ember sem járt.

A pilótafülkében csontváz
sisakkal fején,
egyenesen ül, száraz
inak tartják a nyakát
és a vállát, a heveder
pedig a medencénél
keresztbe, a mellkason át
az ejtőernyő vászonzsákjával
együtt rögzíti
a repedezett bőrülésbe.

Vagy
nem talált el a repesz, visszarepültem
az anyahajóra, és minden reggel
felszállok a vonatra, sápadt kezem
egy fekete aktatáskán, egyenesen
ülök, megtart
a szoros heveder.

Fordította Bordás Máté

 

Donald Hall (1928–2018) amerikai költő, kritikus, esszéista. Tanulmányait többek között a Harvadon és az Oxfordi Egyetemen végezte. Több mint ötven kötet szerzője, melyek között egyaránt van gyerekvers-válogatás, esszégyűjtemény és huszonkét verseskötet is. A lap indulásakor Hall volt a The Paris Review első költészeti szerkesztője, akinek ugyanott megjelent interjúi is nagy figyelmet keltettek. Hall lírájára a köznapi beszédmód, a New England-i vidéki élet ábrázolása, és a természeti témák előtérbe állítása jellemző a kezdetektől fogva. Fontosabb kötetei: The Dark Houses (1958), A Roof of Tiger Lilies (1964), The Happy Man (1986), White Apples and the Taste of Stone (2006), illetve az Ox-Cart Man című 1979-es gyerekkötet. Donald Hall 2006-tól egy évig az Egyesült Államok koszorús költője volt.

 

Bordás Máté (1995) egyetemista, leendő tanár, emellett kitartóan zenél, ír és fest. 2015 óta publikál verseket. A 2017-ben indult ROST irodalmi lap egyik szerkesztője.

 

Vendég: Versum című sorozatával a Litera a versumonline.hu által kitűzött célt, a nemzetközi líra terjesztését szeretné segíteni. Sorozatunkban friss és archív versumos versfordításokat közlünk, melyeket minden alkalommal az adott szerző magyar fordítójával készített, műhelytitkokat feltáró interjúnk kísér. Sorozatszerkesztő: Seres Lili Hanna

Donald Hall

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.