hirdetés

Vendég: Versum – Donald Hall, 3. rész

2018. augusztus 9.

A netet böngészve találtam képeket is a szerző nappalijáról és a versben említett hintaszékről is, aminek valami oknál fogva nagyon megörültem. – A Vendég: Versum következő részei Donald Hall amerikai költő előtt tisztelegnek. Harmadikként Bordás Orsolya kommentárját és fordítását olvashatják.

hirdetés

A Donald Hall-sorozat első részét (Mohácsi Balázs) itt, második részét (Bordás Máté) itt olvashatják.

 

Szokásos módon ismertem meg Donald Hallt: a bátyám mondta, hogy most éppen ezzel foglalkozik, aztán elküldte a verseket, hátha érdekel. Másnap bele is fogtam a böngészésbe.
Egy versen megakadt a szemem, konkrétan a festők nevein, azért választottam ezt. És fontos volt, hogy szabadvers legyen, nem szerettem volna nehéz szöveggel kezdeni – mert van Hallnak néhány elég szigorú formában írt rímes verse is. A netet böngészve találtam képeket is a szerző nappalijáról és a versben említett hintaszékről is, aminek valami oknál fogva nagyon megörültem. Aztán egy videót is, ahol a vers alatt – melyet maga a költő olvas fel – a szövegben említett dolgok képei láthatók. Bár ez gátat szabott a képzeletnek, de a személyes, bensőséges atmoszférára ráerősített, és alapvetően ezt érzem a legfontosabbnak versben.

Apróságok, de nagyon részletes apróságok szerepelnek benne. A vallomásos jelleg akár sablonos is lehetne, de az, hogy meglehetősen sok konkrétum szerepel a versben, inkább a tárgyakra irányította a figyelmemet. A tárgyak sorsán keresztül pedig gyerek, szülő, nagyszülő, generációk viszonyáról és magatartásáról szól nekem ez a szöveg.

 

Donald Hall: Dolgok

(The Things)

Ahogy belépek a házamba, régen vásárolt,
bekeretezett festményeket látok a falon
– de Kooning, Arp, Laurencin, Henry Moore –,
amiket évekig őriztem és bámultam,
mégis, tekintetem visszatér a közönségesség
mestereihez – egy tökéletesen kerek, fehér kő,
baseballjátékosok apró ólomfigurái, egy kolomp,
egy törött, dédanyám korabeli hintaszék,
egy halott kutya játéka – értéktelen, felejthetetlen
törmelékek, amiket majd gyermekeim dobnak el,
ahogy én tettem anyám szuvenírjeivel,
amiket halott apámmal utazgatva gyűjtött, a cicás fényképekkel,
és az édesanyjától, Kate-től kapott üdvözlőkártyákkal.

Fordította Bordás Orsolya

 

Donald Hall (1928–2018) amerikai költő, kritikus, esszéista. Tanulmányait többek között a Harvadon és az Oxfordi Egyetemen végezte. Több mint ötven kötet szerzője, melyek között egyaránt van gyerekvers-válogatás, esszégyűjtemény és huszonkét verseskötet is. A lap indulásakor Hall volt a The Paris Review első költészeti szerkesztője, akinek ugyanott megjelent interjúi is nagy figyelmet keltettek. Hall lírájára a köznapi beszédmód, a New England-i vidéki élet ábrázolása, és a természeti témák előtérbe állítása jellemző a kezdetektől fogva. Fontosabb kötetei: The Dark Houses (1958), A Roof of Tiger Lilies (1964), The Happy Man (1986), White Apples and the Taste of Stone (2006), illetve az Ox-Cart Man című 1979-es gyerekkötet. Donald Hall 2006-tól egy évig az Egyesült Államok koszorús költője volt.

 

Bordás Orsolya (1996) grafikus, jelenleg Martfűn él.

 

Vendég: Versum című sorozatával a Litera a versumonline.hu által kitűzött célt, a nemzetközi líra terjesztését szeretné segíteni. Sorozatunkban friss és archív versumos versfordításokat közlünk, melyeket minden alkalommal az adott szerző magyar fordítójával készített, műhelytitkokat feltáró interjúnk kísér. Sorozatszerkesztő: Seres Lili Hanna

Donald Hall

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.