hirdetés

Vendég: Versum – Emily Dickinson

2018. június 28.

Huszonegyedik századi magyar olvasóként csak megsejteni tudom értelmüket, csak elképzelni mondandójuk akusztikáját. De gyér angoltudással is fölmérhető: izgalmasan modern a dickinsoni verstudat. – A Vendég: Versum huszadik részében Halmai Tamás fordítását és kommentárját olvashatják Emily Dickinsonról.

hirdetés

Emily Dickinson: Négy vers

 

613

Prózai létbe zártak –
mint kicsi lányként
kamrába, hátha ott
nyugtot találnék.

Nyugtot! És forgolódó
eszem lesték – akárha
madarat kerítettek volna
bölcsen karámba.

Aki, ha úgy akarná,
csillagként, súlytalan
nevetne rabságára
az égből – mint magam.

 

1052

Sosem láttam a tengert,
se mocsarat;
mégis tudom a horgonyt
a hullámok alatt.

Nem szólított az Úr,
se a mennyország;
de kezemben a térkép.
Enyém a bizonyosság.

 

1463

A tünékenység útjait
a kerék kiforogja,
valami smaragd rezonál
iramló bíborokra;
minden virág a bokrokon
kiegyezik a renddel,
posta Tuniszból – úgy lehet –,
könnyű utazás reggel.

 

1556

Adieu, Fény – hála illet,
hogy eszmecseréinket –
vég nélkül – szűkre szabva –
mindenek ismerője –
kortárs örök időre –
indulhatunk utadra

Fordította Halmai Tamás


 

Halmai Tamás kérdéseink alapján írt fordítói kommentárja

 

A rövid versek szentje

„Térdig hamuban
levelekben
járok idegen
szeretetben"

(Károlyi Amy: Emily Dickinson összegyűjtött levelei)

„Az USA nem New York. Az a fekete kapu. Szabad tanyák. Emily Dickinson háza."

(Illyés Gyula: Naplójegyzetek [1961–1972])

(1)

Emily Dickinson (1830–1886) költészetéről tudtam, de nem ismertem.

Báthori Csaba Kétszáz nyers vers című, grandiózus antológiája keltette föl érdeklődésemet – 2017 tavaszán – előbb az abban olvasható szövegek, majd a teljes életmű iránt.

Az élményből játék sarjadt: néhány hét alatt kötetnyi fordításom (átiratom) született. (Dickinsont korábban olyan, számomra igen kedves költők magyarították, mint Gergely Ágnes vagy Károlyi Amy.)

Inkább átiratok, mint fordítások – mert szerzőjük nem képzett műfordító; s mert e versek törekednek ugyan a lehetséges szöveg- és formahűségre, ám elsőrendűen az Emily Dickinson-i gondolatot kívánják átültetni mai magyar versnyelvre. Gondolatot, habitust, érzékenységet; látásmódot és világképet. Költészetet tehát.

Hogy ne idegent invitáló fordításnak, de saját ihletű versnek hassanak, a dickinsoni poétika jellegadó vonásai közül többtől eltekintenek: a nagy kezdőbetűk (s nem csak sorok elején) és a gondolatjelekkel meg-meglassított dikció érdemi sajátosságok, de megtartásukat kortárs versérzékünk – Ady és az avantgárd és a posztmodern után – nem kívánja, nem indokolja. Egyes helyeken, ha a textus lélegzetvétele úgy igényelte, a szótagszám is elüt a forrásétól; különösebb jelentésmódosító vonzat nélkül.

(2)

A „rövid versek szentje" (Báthori Csaba) hosszú gondolatokat bízott ránk. A művészet csodája, hogy aki a „lelke rabja" (Rába György) volt, ma „vendégünk a végtelenből" (Bollobás Enikő).

„Messziről jött mondat azt mond, amit akar" – olvassuk Tóth Krisztinánál. S még inkább tudni óhajtjuk, mit kívánnak mondani ezek a tengerentúlról suttogó szintagmák.

Emily Dickinson nagy metafizikus lírája kimeríthetetlen olvasmány, „munkásságát a modern és posztmodern költészet egyik ősforrásaként tarthatjuk számon" (Bollobás Enikő).

(3)

Nem ismerem Emily Dickinson verseit. Huszonegyedik századi magyar olvasóként csak megsejteni tudom értelmüket, csak elképzelni mondandójuk akusztikáját. De gyér angoltudással is fölmérhető: izgalmasan modern a dickinsoni verstudat. A formanyelv is, a látásmód is. A szaggatott, szakadozott közlésmód s az érzékelés intuitív tágassága; a klasszikus alaktant újragomboló lírikusi autonómia; az önreflexív nőiségből érzelmesen-gunyorosan kibontott humánum; a fájdalmak misztikájának egyetemes révülete és a természeti képek szemérmes allegorézise: Dickinson hozzánk szól, mert értünk is beszél.

Olyan versnyelvi magatartás dereng át e csöndes, filigrán strófákon, melyet csodálni könnyű, szeretni még könnyebb.

 

Emily Dickinson (1830–1886) költő. Életműve a modern amerikai költészet origója. A legutóbbi kutatások szerint 1789 verset írt, de ezek közül csak néhány (kb. 7-10) jelent meg életében, azok is névtelenül, vagy az ő tudta nélkül.

 

Halmai Tamás (1975) irodalmár. Pécsett él. Legutóbbi kötetei: A tengerszelídítő (Gyógyító történetek, 2015), Rezervátum (Versek, 2015), Tündérbukfenc (Versek, mesék gyerekeknek [és felnőtt gyerekeknek], 2017), Seb és szellem (Báthori Csaba írói világa, 2017), Örömmévalóság (Prózák, esszék, versek, jegyzetek, 2017), Alfonz, a barátom (Korrektorglosszák, 2018).

 

Vendég: Versum című sorozatával a Litera a versumonline.hu által kitűzött célt, a nemzetközi líra terjesztését szeretné segíteni. Sorozatunkban friss és archív versumos versfordításokat közlünk, melyeket minden alkalommal az adott szerző magyar fordítójával készített, műhelytitkokat feltáró interjúnk kísér. Sorozatszerkesztő: Seres Lili Hanna

Emily Dickinson

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.