hirdetés

Vendég: Versum – Francisco Díaz de Castro

2018. március 29.

Ettől a fordítás is nehéz, mert a vers alakja legalább annyira szarik a farmra, mint amennyire tudja, hogy nincs bocsánat. Menekül, mondhatnánk egy terapeutafotel stabil súlyeloszlásával. – A Vendég: Versum nyolcadik részében Szolcsányi Ákos fordítását és kommentárját olvashatják Francisco Díaz de Castróról.

hirdetés

Francisco Díaz de Castro: Noktürn

Ezek nem lehetnek
az én emlékeim.
Ezek valaki más, akárki emlékei.
Az őszi
szélbe keveredve jöttek.
Ez, amit most gondolok,
más hálószobákban zavart meg álmokat.
Nem voltam ekkora szemét,
sem hűtlen ilyen semmiségekért.
Nem az enyém ez az igazi
álmokat kitakaró harag.
Ennyi kudarc nem lehet valódi.
Én tudom, hogy ez a múlt nem az enyém.

 

Fordította Szolcsányi Ákos

 

 

Szolcsányi Ákos kérdéseink alapján írt fordítói kommentárja

Nocturno, így az eredeti címe. A fordítói kudarc garantált: a noktürn Chopint, a Csülöktől ismert lelki csipkéket, a kiszolgáltatott érzékenység panaszát hozza, plusz a latin kedély gumicsontját; az Esti Kornél, legrosszabb esetben is divatosan töredékes, az Esti dal/panasz/beszéd megmondja, mi van – holott a vers semmilyen vannal nem foglalkozik. Végül is: legyen noktürn, a többi szó majd lerendezi a mediterrán citromillatot, balzsamos gitárszólót.

És valóban, a szöveg motívumai alig rendelnek földrajzi koordinátákat maguk köré: az átéléshez csak ősz kell, hálószobák, meg valamilyen erkölcs, amit a szerző se lenyelni, se kiköpni nem tud – akkor ezzel, magyar olvasókként, meg is volnánk. Inkább az előtér adja fel a leckét: a hangoltság se nem konkrét, se nem sommás, a beszélő tagad, de egy álomért bárhol abbahagyná, hellyel-közzel szikár, de azért egy-két kép átszüremlik a szigorúnak elgondolt számvetés tételein.

Ettől a fordítás is nehéz, mert a vers alakja legalább annyira szarik a farmra, mint amennyire tudja, hogy nincs bocsánat. Menekül, mondhatnánk egy terapeutafotel stabil súlyeloszlásával. De ez a kívül maradás épphogy kockázatosabb, mint a bizonytalan kontúrú bennlét: Díaz de Castro szövege mindvégig a tagadás banális, gyerekes, felnőttkorra ásító rutinnal teljesített mutatványait gyakorolja. Az tegye elsőnek helyre, aki még sosem kényszerült reménytelen hazudozásra: nem én vagyok, nem én voltam, nem az enyém. Minthogy megfogható bűn, mulasztás nincs a versben, a rokonszenv nem a megértés-felmentés irányába vezet, viszont az együttérzést annál profibban teszi lehetővé – hogy aztán, ha lépre mentem, maradjon a találgatás, mit láttamoztam voltaképpen. Persze, mint a vers szövege is kínálja, ez is letagadható.

 

Francisco Díaz de Castro (Valencia, 1947) költő, szerkesztő, kritikus, egyetemi tanár. 1982 óta közöl verseket. 2017-ben Cuestión de tiempo (Időkérdés) címmel a Renacimiento kiadónál jelentek meg válogatott költeményei. Irodalmi blogot is működtet.

 

 

Szolcsányi Ákos (1984) költő, az Universidad de Salamanca PhD-hallgatója, kutatási témája García Lorca magyarországi recepciója. Legutóbbi kötete: A felszínről (versek, Kalligram, 2012).

 

Vendég: Versum című sorozatával a Litera a versumonline.hu által kitűzött célt, a nemzetközi líra terjesztését szeretné segíteni. Sorozatunkban friss és archív versumos versfordításokat közlünk, melyeket minden alkalommal az adott szerző magyar fordítójával készített, műhelytitkokat feltáró interjúnk kísér. Sorozatszerkesztő: Seres Lili Hanna


Francisco Díaz de Castro

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.