hirdetés

Vendég: Versum – Gellu Naum

2018. február 8.

Költészetének olyan jellegzetességei érdekelnek, mint amilyen a hivatalos értékekkel és az autoriter rendszerrel szembeni bizalmatlanság, a regiszterkeverő beszédmód, a radikális testábrázolás és az ironikus önéletrajziság. – Új sorozatunk első részében Mihók Tamás fordítását és fordítói kommentárját olvashatják Gellu Naum költészetéről.

hirdetés

Gellu Naum: Az üresség és a teltség titkai


Napon melengette nyelvét
földbe dugta kisujját és várta hogy kivirágozzon

Valahányszor fázott kezét dörzsölgette
valahányszor meghalt zoknit húzott lábára
valahányszor fésülködött bereteszelte az ajtókat
valahányszor futott tükörbe nézett

Ha vízre tekintett körök képződtek
ha hózentrógerét kicsatolta lábai elhulltak

Fordította Mihók Tamás

 

Mihók Tamás kérdéseink alapján írt fordítói kommentárja

Mindig is rajongtam Gellu Naum költészete iránt. A posztkommunista román irodalomtörténet nagy hangsúlyt fektet a múlt század eleji avantgárd mozgalomra (és annak későbbi híveire), ebből kifolyólag már a gimnáziumi éveimben megismerkedtem a román irodalom legjelentősebb szürrealista költőjének alkotásaival. Költészetének olyan jellegzetességei érdekelnek, mint amilyen a hivatalos értékekkel és az autoriter rendszerrel szembeni bizalmatlanság, a regiszterkeverő beszédmód, a radikális testábrázolás és az ironikus önéletrajziság. Beszédes tény, hogy Naum bár nagy hatással volt az utóbbi négy évtized román költőnemzedékeire, vállalt irányzati elvei miatt irodalomtörténeti szerepe mégsem mondható központinak – ellentétben például Nichita Stănescuval, aki ugyan a múlt század második felének legnépszerűbb román költője, ám költészete már rég nem időszerű.

Dióhéjban megemlítenék néhány érdekességet Gellu Naumról: 1938-ban Victor Brauner festő barátjára hallgatva Párizsba megy filozófiát tanulni, itt kapcsolatba lép az André Breton vezette francia szürrealisták csoportjával. Naum azt vallja, a szürrealizmus számára nem irodalmi-művészeti áramlat, amelyben alkot, hanem életforma, és fordítva is: az élet művészet. Különlegesség, hogy a keresztnevének második L betűje a felesége, Lyggia nevét szimbolizálja, amiképp felesége nevének második G-je Gelluét. Egyetlen regényét, a Zenobiát (1985) szabad-asszociatív nyelvezete miatt minden idők legizgalmasabb román szürrealista regényeként tartják számon. Írói jelentőségét mutatja, hogy 2000-ben Nobel-díjra jelölték.

A műfordító számára nem kis megpróbáltatás Gellu Naum líráját egy olyan agglutináló nyelvre átültetni, mint amilyen a magyar. A fordítást több nyelv(ezet)i fortély is bonyolítja, ilyen például a román nyelv flektáló (tehát szóalak-váltó) volta, valamint a szórend szabad variálása, ezek az eredetiben olyan nyelvi viszonyokat eredményeznek, amelyek az e tekintetben kevésbé rugalmas magyar nyelven nehezen adhatók vissza. A központozás hiánya, mely tovább bizonytalanítja a szintaktikai viszonyokat, már csak a ráadás. Ennek ellenére (vagy pont ennek okán) műfordítói pályafutásomnak egyik legnagyobb kalandja Gellu Naum verseit magyarul megszólaltatni. Nagy örömömre szolgál, hogy a Versumon megjelenhet(ett) egy kisebb verscsokor, és reménykedem, hogy az elkövetkező 1-2 évben sikerül kiteljesíteni ezt a projektet egy Gellu Naum-kötet formájában is.

 

Gellu Naum (1915–2001) a kései román szürrealista költészet legjelentősebb alkotója. Egyetemistaként filozófiát hallgat Bukarestben, majd Párizsban, ahol megismerkedik a párizsi szürrealisták André Breton vezette csoportjával. 1941-ben Gherasim Luca, Dolfi Trost, Virgil Teodorescu és Paul Păun társaságában létrehozza a bukaresti szürrealisták csoportosulását. Számos verses-, próza-, esszé-, színdarab és gyermekirodalmi kötet szerzője. Zenobia (1985) című regénye Romániában és külföldön egyaránt nagy sikernek örvend. Megérdemelt írói elismerésben csak 1990 után volt része – számos romániai és külföldi díj kitüntetettje, 2000-ben Nobel-díjra is jelölték. Költészetét többek közt a hivatalos értékekkel és az autoriter rendszerrel szembeni bizalmatlanság, a regiszterkeverő beszédmód, a radikális testábrázolás és egyfajta ironikus önéletrajziság jellemzi.

Mihók Tamás (1991, Nagyvárad) Kinde Annamária-díjas kétnyelvű költő, műfordító, kiadói és folyóirat-szerkesztő. Az alap- és mesterképzést a Nagyváradi Állami Egyetem román–angol szakán végezte, majd ösztöndíjasként két évig az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanult. Jelenleg a Marosvásárhelyi „Petru Maior" Egyetem filológia doktori iskolájának ösztöndíjas hallgatója. 2015-től vesz részt a Magyar Fordítóházban rendezett magyar–román műfordítói szemináriumokon. Nagyváradon az évente megrendezett műfordítói műhely főszervezője. Fordításai jelentek meg Krusovszky Dénes költeményeiből, illetve Constantin Virgil Bănescu és Radu Vancu román költők verseiből. Számos magyar és román szerző versét tolmácsolta különböző folyóiratokban (Poesis internațional, Várad, Szőrös Kő), antológiákban. A Várad kulturális folyóirat Élő Várad Mozgalom nevű irodalmi körének tagja. Négy verseskötete jelent meg (három román, egy pedig magyar nyelven).

 

További Gellu Naum-fordításokat itt olvashatnak.

 

Vendég: Versum című sorozatával a Litera a versumonline.hu által kitűzött célt, a nemzetközi líra terjesztését szeretné segíteni. Sorozatunkban friss és archív versumos versfordításokat közlünk, melyeket minden alkalommal az adott szerző magyar fordítójával készített, műhelytitkokat feltáró interjúnk kísér. Sorozatszerkesztő: Seres Lili Hanna

Gellu Naum

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.