hirdetés

Vendég: Versum – Ljuba Jakimcsuk

2018. június 21.

Ez a részben orosz, részben ukrán nyelvű költészet minden szempontból tükörképe a politikai helyzetnek: sokszólamú, töredezett, időnként lemondó, máskor reményteli. – A Vendég: Versum tizenkilencdik részében Vonnák Diána fordítását és kommentárját olvashatják Ljuba Jakimcsukról.

hirdetés

Ljuba Jakimcsuk: Hogyan öltem

(Як я Вбила)

most minden családi kapcsolatom telefonos
és minden családi kapcsolatom kihallgatják
tudni akarják, kit szeretek jobban, anyát-e vagy apát
tudni akarják, mitől beteg a mamám, aki a kagylóba kiált, jaj-jaj-jaj
kíváncsiak arra is, mit gondol a húgom a barátjáról
aki korábban az én barátom volt

most minden telefonos kapcsolatom vérrokonság
a vérem mindenből kihallható
tudniuk kell, hány százalék benne az ukrán
a lengyel, az orosz és hogy van-e benne cigány
és tudniuk kell, hogy kinek adtam belőle
hogy a hemoglobin-szintem zuhant-e le vagy a tető
és hogy lehet-e sejtfalból határfalat húzni

köztem és anyám közt sírhalmok százai
és nem tudom, hogyan ugorjam át őket
köztem és apám közt száz lövedék repül
és nem tudom madárnak látni őket
köztem és a húgom közt fém pinceajtó
középen ásónyéllel kitámasztva
köztem és a mamám közt imából van paraván
vékony selyemfal, nem ereszt át semmit, de semmit

annyira egyszerű telefonon tartani a kapcsolatot a családdal
annyira könnyű a számlát inszomniával és nyugtatókkal kiegyenlíteni
és mint a részegség, olyan hallgatni ahogy a másik vére a fejhallgatón dobol
főleg, hogy közben az enyém sörétté csomósodik és kilő:
puff!
!

Fordította Vonnák Diána

A fordítás elsőként a Literán olvasható.

 

Vonnák Diána kérdéseink alapján írt fordítói kommentárja fordítói kommentárja

Háborús szavak

2015-ben, amikor Ukrajnába költöztem és elkezdtem közelebbről figyelni a kortárs irodalmi és művészeti életet, nem lepett meg, hogy mennyire áthatotta minden gesztusukat a társadalmi részvétel igénye. Szociális színház, reflektív dokumentumfilmek dominálták a szcénát – és persze a háború.

Még 2014 decemberében, már a Majdan-forradalom idején, de még a Krím annektálása és a donyecki-luhanszki háború kitörése előtt, egy olyan pillanatban futott ki a vonatom Lviv pályaudvaráról Budapestre, amikor sokakban a düh még döbbenettel keveredett, azzal az érzéssel, hogy minden nap kicsit kitolódik a lehetséges határa. Hogy mozog a talaj, és ez egyszerre ijesztő és részegítő. Aztán egy évre rá a lelkesedés nagy része elmúlt vagy intézményesült, az ország megtelt a civil szervezetekkel és újságírókkal, a rendőrséget pedig egyszerre legalább öt nyugat-európai ország kiképzőcsoportjai igyekeztek demokratikusabbá tenni. Hathónapos rotációban sorozták be és szerelték le a frontról a férfiakat, megadóztatták az orosz könyvek importját és az elmenekült elnök, Viktor Janukovics luxusrezidenciájából korrupciómúzeumot csináltak.

Bizonyos szempontból semmi sem változott, mégis sokak számára teljesen más lett az élet. A háború – szokás szerint – nagyon sok dolgot leegyszerűsített, az érem egyik oldalán hatalmas szolidaritást, a másikon keménykezű, nacionalista ellenségpolitikát felmutatva. A forradalom mozgalmi erejéből mostanra nem sok maradt, de a fiatalabb generációban gyakran érezni egyfajta keserű elszánást. Hogy merre indul meg (megindul-e?) az állóháború, hogy mi lesz az ukrán gazdasággal és a régió erővonalaival, azt nehéz megjósolni. Annyi biztos, hogy a kulturális élet hihetetlen intenzitással pörög. A háború az esztétikai téteket is megnöveli: a baloldali, feminista, esetleg bármilyen okból nemzet- vagy hagyományellenesnek nyilvánított előadók kiállításai, performanszai rendőri felügyelet nélkül elképzelhetetlenek. Ez persze nem jelenti azt, hogy rendőri hajlandóságból sok lenne ilyen események védelmére.

Ebben a kiélezett közegben az irodalom is elképzelhetetlen a háború erővonalaitól függetlenül, különösen akkor, hogyha tagadja vagy kineveti őket. Az elmúlt pár év kitermelt egy nagyon markáns és sokszínű kortárs költészetet, amely többek között a háborút is tematizálja, és amely nem hajlandó nemzeti laudációra. E távolságtartás azonban nem jelenti azt, hogy a viszony a háborúhoz könnyen kimunkálható lenne. Ez a részben orosz, részben ukrán nyelvű költészet minden szempontból tükörképe a politikai helyzetnek: sokszólamú, töredezett, időnként lemondó, máskor reményteli. A háború élménye, a bizonytalanság sokszor nem esemény, hanem maga az alaptónus, amelyet a normalitás mozzanatai szakítanak meg időnként. Okszana Makszimcsuk és Max Roszocsinszkij idén jelentettek meg ezekből a versekből egy angol nyelvű antológiát Words for War címen; ennek kapcsán interjúztam is velük az Asymptote magazin felkérésére.

Ljuba Jakimcsuk verseivel, különösen a legutóbbi, Donbaszi sárgabarackok című kötetével már korábban is találkoztam, de a Words for War kötetben figyeltem fel erre a szövegre. Luhanszk mellett, egy bányászrégióban nőtt fel, családja csak 2015-ben hagyta el a felkelők kezére jutott otthonát. A kérlelhetetlen képei fogtak meg leginkább, és az, hogy a családot nem a háború ellenpontjaként rajzolja meg. A kérlelhetetlenségnek része a puritánság is, így a gondolatritmus sodrása. A rejtett feszültségek és a kötelék is kiélesednek ebben a kontextusban, de a feltorlódó felsorolásban mindeggyé is válnak a részletek, csak a kapcsolat ténye marad és a potenciálisan rád zuhanó tető.

 

Fotó: Valentin Kuzan

Ljuba Jakimcsuk (1985) ukrán költő, újságíró, forgatókönyvíró, generációjának egyik leginkább számon tartott szerzője. Luhanszkban és Kijevben tanult, Kijevben él. Verseit egy tucat nyelvre lefordították, Ukrajnában többek között a Bohdan-Ihor Antonics Díj és a Szmoloszkip Díj nyertese. Szülővárosa, a luhanszki régióhoz tartozó Pervomaiszk, 2014 óta a szeparatistákhoz tartozik, családja 2015-ben hagyta el a megszállt területet. Legutóbbi kötete, a Donbaszi sárgabarackok (2015) az ukrán háború egyik legegyénibb hangú feldolgozása.

 

Fotó: Taras Fedirko

Vonnák Diána (1990) antropológus, város- és kultúrpolitikai kutatásokkal foglalkozik. Prózáit az Élet és Irodalom és a Műút közölte. Ukránból és angolból fordít, illetve az Asymptote világirodalmi portál magyar irodalmi szerkesztője.

 

Vendég: Versum című sorozatával a Litera a versumonline.hu által kitűzött célt, a nemzetközi líra terjesztését szeretné segíteni. Sorozatunkban friss és archív versumos versfordításokat közlünk, melyeket minden alkalommal az adott szerző magyar fordítójával készített, műhelytitkokat feltáró interjúnk kísér. Sorozatszerkesztő: Seres Lili Hanna

Ljuba Jakimcsuk

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.