hirdetés

Vendég: Versum – Michael Donhauser

2018. június 14.

Itt a költői én maga elé tárja nagyítóját és immáron szuperplánban írja le, amit lát. A látképből következtet az érzésekre. Lágyan ír, de megfoghatóan, szelíden és tapintatosan. – A Vendég: Versum tizennyolcadik részében Szabó Tibor Zsombor fordítását és kommentárját olvashatják Michael Donhauserről.

hirdetés

Michael Donhauser: Nemsokára fagyottan hevert...

Nemsokára fagyottan hevert, rövidesen felolvadt
a jég, a hold sápadt fényben, ezüstösen ragyogott,
kifeszítve mint a vászon, minthogy magányosan
olvasott és feltekintett, az elmerültségből kiszakadva,
tűnődve beszélt, és meglágyult, és hűvös illat
volt, ami a kerteken túlnyúlva egyesült, az alkonyhoz
hasonlóan, amely közel volt, mint a diófa, melynek
ágain keresztül bolyongott vagy inkább zuhant, és vékonyan,
mint a harangszó, felcsendült, ami zuhanva érintett meg
minket, és suttogva hanyatlott alá, mintha olyan hullámok
volnának, amelyek halkan suhogtak le a csigalépcsőn,
mint egy ruha.

Fordította Szabó Tibor Zsombor

 

 

Szabó Tibor Zsombor kérdéseink alapján írt fordítói kommentárja

 

A természet nekem

A természet nekem olyan érzések kavalkádja, amiket az ember jártában-keltében érezhet, mikor kint jár erdőn-mezőn, lugasokban és ösvényeken. Mikor a közeli vihar szele megcsapja és tudja, meg fog ázni, de nem érdekli. Csurig ázik és azt érzi, jól van ez így. Kapcsolatba került az elemekkel, de legfőképpen – lépten innen és túl – a flórával (és néha a faunával).

A flóra hajszálpontos leírását adja számunkra Donhauser, akit a Kérvény a réthez1 c. műve olvasásával ismertem meg. Általában nagytotálból indítja verseit, s fokozatosan ereszkedik alább, ereszkedik bele az egyszerű (értsd: kezdetleges és letisztult) növényi organizmus rejtélyébe, a növényi létformába. Itt a költői én maga elé tárja nagyítóját és immáron szuperplánban írja le, amit lát. A látképből következtet az érzésekre. Lágyan ír, de megfoghatóan, szelíden és tapintatosan. Nem megy túl mélyre, csak az ember számára elegendőbe, mint amit még befogadni képes.

Donhauser kutatja a valóságot, de nem tárgyiasított dolgokra következtet, sokkal inkább megérte(t)ni szeretné a növényi létforma egyszerű-bonyolultságát2 és ebben megmutatni azt az egyszerű (hiszen a természetből táplálkozó) metanyelvet, ami szimbólumok tucatjait halássza ki a szöveg képeiből.

Semmi elvontság, csupán a pőre, természetes lét.

Mindenki számára érthetően, élvezetes leírásokkal szövi bele a növényi (virág-)életbe a szóvirágok és metaforák sokaságát. Szól ekképpen vágyakról, szerelemről, magányról, reszketésről és elhagyatottságról. Érzelmekben gazdag versek, kifogyhatatlan nyelvi novumokkal (kőlépcsőhideg, rozsdatorlasz),3 amelyek néhol önmagukban jelzős szerkezet nélküli szinesztéziába torkollnak (csendillat).4 Fordítói szempontból igazi kihívás.

Egyszer az Alpokban magashegyi túrán vettem részt. Az egyik magaslaton szélcsendes időben olyan helyre érkeztem, ahol szinte minden zaj megszűnt, nem zörgött semmi, dobhártyámat nem zavarta egyetlen „hang-szilánk" sem. Rácsodálkoztam a vákuumszerű lét-helyzetre. Donhauser költészete nekem ebben a néma és kinagyított perspektívában láttatja a természet ezernyi arcát egy széles természet-közeli mozivásznon.

 

1Michael Donhauser: Kérvény a réthez (Fordította: Szijj Ferenc, JAK-Jelenkor Műfordító Füzetek, Budapest-Pécs, 1995)

2Vö. Jász Attila: A növényi létforma leírásai (Michael Donhauser: Kérvény a réthez), Jelenkor, 1996, 39. évfolyam, 4. szám

3Fordította: Szijj Ferenc (in: Jenins. März – Jenins. Március)

4Fordította: Szijj Ferenc (in: Abschied - Búcsú)

 

Michael Donhauser (1956, Vaduz) osztrák író/költő. 1986 óta publikál verseket, prózákat, esszéket, illetve fordításokat (többek között Francis Ponge-tól). A kortárs osztrák költészet egyik legjelentősebb alkotója. 2009-ben Georg Trakl-díjat kapott. Legutóbbi kötete a Variationen in Prosa. Variationen im März. 2013-ban jelent meg a Matthes & Seitz kiadónál. Kérvény a réthez (1996, Jelenkor) címmel magyarul is megjelent egy kötetnyi verse Szijj Ferenc fordításában. Bécsben él.

 

Szabó Tibor Zsombor (1988) az ELTE jogi karára és az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemre járt. Több évet töltött Németországban. Jelenleg ügyvédjelöltként dolgozik. Az Ars Boni jogi folyóirat szerkesztője.

 

Vendég: Versum című sorozatával a Litera a versumonline.hu által kitűzött célt, a nemzetközi líra terjesztését szeretné segíteni. Sorozatunkban friss és archív versumos versfordításokat közlünk, melyeket minden alkalommal az adott szerző magyar fordítójával készített, műhelytitkokat feltáró interjúnk kísér. Sorozatszerkesztő: Seres Lili Hanna

Michael Donhauser

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.