hirdetés

Vendég: Versum – Miłosz Biedrzycki

2019. január 24.

csendben a plafont bámulom, mintha el kellene mennem valahová, / meg kellene halnom az AIDS-től – A Vendég: Versum rovatunkban Sipos Tamás fordítását és kommentárját olvashatják Miłosz Biedrzycki verséről.

hirdetés

Miłosz Biedrzycki: *** (Jó estét, a nevem Mickiewicz…)

 

Jó estét, a nevem Mickiewicz, fehérorosz vagyok.
Lengyelországban én írtam úgy elsőként, mint O’Hara                               Költő
majd minden a feje tetejére állt körülöttem, a feleségemhez                     Férj, Feleség
bútorként kezdtem el közeledni. hirtelen                                                        Idealista,
arra gondoltam, hogy eggyé válok                                                                   Vezér, Büszkeség
a párizsi Concorde teret “Podhale” sportcipőben
összelépkedő primitív tömeggel. a büszkeségem elárult és kigúnyolt.
hirtelen arra gondoltam, hogy eggyé válok
a Világegyetem kozmikus hangjával, a szellemi aktussal,
a megvalósult szentséggel. megszállott paranoiások
misztikus káplárja lettem, akik hatfrankos
műanyag borosüvegek fölött virrasztják át az éjszakát
mielőtt reggel hatra dolgozni mennek feketén egy építkezésre

voltaképpen abbahagytam az írást, időnként Lengyelországról               Irodalmár, Haza
regélek, meghatom a közönséget, amiért pénzt kapok,                             Költő
voltaképpen abbahagytam az írást. valami lóg a levegőben,                     Látomás
valamiféle elvárás, amikor lecsukom a szemhéjamat,
látom a vörös földkérget a hőtől vibráló levegőben,
poros ökrök hatalmas kerekű faszekeret húznak,
Manali kihűlt keréknyomaiban futok hasissal töltött
hátizsákkal, a párolgó dzsungellel benőtt hegyre
egy fegyverrel csordultig megrakott dzsip mászik
fel keservesen, amit közömbösen nézelődő malagaszik vezetnek,
azok a fekete bőrű kínaiak.

éjszaka török furulya és dobok lármájára ébredek
csendben a plafont bámulom, mintha el kellene mennem valahová,
mintha meg kellene halnom az AIDS-től, mintha eddig csak
iszkoltam volna, most meg leültem, mint a korom.

 

Sipos Tamás fordítása

„Jó estét, a nevem Mickiewicz, fehérorosz vagyok. / Lengyelországban én írtam úgy elsőként, mint O’Hara”

Nyilvánvalóan némi kritikával kell olvasni Biedrzycki Mickiewiczről szóló versét, és nem árt összevetni Mickiewicz életútjával sem. Persze nyilvánvaló az is, hogy ezt a verset provokációnak szánta. Teljesen természetes volt ez a ‘87-ben szamizdatként indult bruLion folyóirat háza táján, ahol már a ‘90-es évek elején szexuális devianciákkal (pl. szadomazo), a feminizmussal, New Age ezotériával, különböző szektákkal és a lengyel underground zenei színterekkel (punk, rock, skinhead stb.) foglalkoztak. Több provokációnak szánt publicisztika és fordítás is megjelent náluk, például Louis-Ferdinand Céline Hollywood című antiszemita írása, Himmler újpogány keresztényellenes beszéde vagy Ezra Pound fasizmust éltető rádióinterjúja. A folyóirat első évben a „Lőj vagy emigrálj” felirat lett az év graffitije (ami még a híres punkzenekarként indult Pidżama porno nevű ska együttest is megihlette). Minden lapszámukba került valami, ami vagy az értelmiséget, vagy a katolikusokat borította ki. Az irodalmi életben a Zbigniew Herbert és Jan Polkowski (szerintük ők voltak a moralizáló-politizáló költészet megtestesitői) ellen írt verseiknek és publicisztikáiknak volt a legnagyobb visszhangja, köztük Marcin Świetlicki Jan Polkowskinak címzett verse, amiben költészetüket a „rabszolgák költészetének” nevezi. Valami ilyesmi kontextusban jelent meg ez a vers is ‘93-ban.

Lengyelországban köztudott, hogy Adam Mickiewicz a valaha élt legnagyobb lengyel költő, író, drámaíró, ráadásul még forradalmár is. Egyszóval zseni. Nemzeti szimbólum, és mint olyan, nagyon jó célpontja lehet mindenféle (irodalmi) provokációnak. Nem is véletlenül lett ez Biedrzycki egyik legtöbbet idézett verse. Az O’Harára tett utalás lehet egyfajta sajátos átértelmezése is Mickiewicz költészetének, hiszen a bruLion költőinek zsánere a New York-i költőiskola volt, azon belül is kifejezetten Frank O’Hara, az egyszerű és könnyed nyelvezete és hétköznapisága miatt. De el is tekinthetünk a provokáló szándéktól és a magvas mondanivalótól, és akár azt is mondhatjuk, hogy ez csak játék. Hogy Biedrzycki csak eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne Mickiewicz, ha ma élne. Milyen lenne a kortársként. Polskofuturizm.

Képzeljük el, mi lenne, ha valaki mostanában egy ehhez hasonló verset írna Petőfiről. Dilettánsnak és ostobának neveznék, egyesek talán még hazaárulónak is. Meglepő is lenne, ha nem történt volna valami hasonló Biedrzycki Akslop (ami a Polska szó visszafelé) című verse kapcsán, bár az ő egyik kritikusa mai magyar szemmel nézve talán még túl elnéző is volt vele. Wojciech Wencel költő és kritikus, azt írta Biedrzyckiről egy (az akkori lengyel kormányt kritizáló) 2012-ben írt publicisztikában, hogy a vers maga gyenge, mégiscsak a lengyel nemzeti hagyomány provokációja, ami ugyanakkor érthető, hiszen a félig szlovén Biedrzycki „azt sem tudja, hogy kicsoda”. Máig nem derült ki, hogy a vers melyik soraira gondolhatott. Nekem ezek tűnnek a leginkább nemzetellenesnek: „Akslop, lehet, hogy ez valamelyik dán város / átutazóban vagyok itt, bár való igaz, hogy / tovább maradok, mert az agrárminiszterek / tejeskannákra ültek és eltorlaszoltak minden / országutat.” A vers többi része pedig kifejezetten dicséri a lengyeleket, de legalábbis biztosan nem kritizálja őket.

Sipos Tamás

 

Miłosz Biedrzycki (1967, Koper) Szlovéniában született lengyel költő, műfordító, geofizikus-mérnök. Édesanyja révén Tomaž Šalamun szlovén költő unokaöccse (és lengyel fordítója). A ‘90-es évek elején kezdett el publikálni, többek között a híres bruLion folyóiratban. Eddig 13 verseskötete jelent meg.

 

Sipos Tamás (1992) a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lengyel nyelv és irodalom mesterszak abszolvált hallgatója. Angolból és lengyelből fordít, verseket ír. Tahitótfaluban nőtt fel, négy éve Budapesten él. Versei és fordításai eddig a Jelenkorban, a Kalligramban, a Tiszatájban, Hévízben, a Műút portálon, a kulteren és a SZIFON-on jelentek meg.

 

Lengyel internetes népművészet

 

*** (Jó estét, a nevem Mickiewicz…)

Jó estét, a nevem Mickiewicz, fehérorosz vagyok.
Lengyelországban én írtam úgy elsőként, mint O’Hara                 Költő
majd minden a feje tetejére állt körülöttem, a feleségemhez                     Férj, Feleség
bútorként kezdtem el közeledni. hirtelen                                          Idealista,
arra gondoltam, hogy eggyé válok                                                               Vezér, Büszkeség
a párizsi Concorde teret “Podhale” sportcipőben
összelépkedő primitív tömeggel. a büszkeségem elárult és kigúnyolt.     
hirtelen arra gondoltam, hogy eggyé válok
a Világegyetem kozmikus hangjával, a szellemi aktussal,
a megvalósult szentséggel. megszállott paranoiások
misztikus káplárja lettem, akik hatfrankos
műanyag borosüvegek fölött virrasztják át az éjszakát
mielőtt reggel hatra dolgozni mennek feketén egy építkezésre

voltaképpen abbahagytam az írást, időnként Lengyelországról               Irodalmár, Haza
regélek, meghatom a közönséget, amiért pénzt kapok,                             Költő
voltaképpen abbahagytam az írást. valami lóg a levegőben,                     Látomás
valamiféle elvárás, amikor lecsukom a szemhéjamat,
látom a vörös földkérget a hőtől vibráló levegőben,
poros ökrök hatalmas kerekű faszekeret húznak,
Manali kihűlt keréknyomaiban futok hasissal töltött
hátizsákkal, a párolgó dzsungellel benőtt hegyre
egy fegyverrel csordultig megrakott dzsip mászik
fel keservesen, amit közömbösen nézelődő malagaszik vezetnek,
azok a fekete bőrű kínaiak.

éjszaka török furulya és dobok lármájára ébredek
csendben a plafont bámulom, mintha el kellene mennem valahová,
mintha meg kellene halnom az AIDS-től, mintha eddig csak
iszkoltam volna, most meg leültem, mint a korom.

 

fordítása

 


A fordító köszönetet mond Kuba Wysockinak a segítségért.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.