hirdetés

Vendég: Versum – Patrizia Cavalli

2018. december 7.

az elbeszélés nem talál szükségletre, / meghallgatásra sem, van mindig egy szó, / egy kicsinyke szó, mondható – A Vendég: Versum rovatunkban Szkárosi Endre fordítását és kommentárját olvashatják Patrizia Cavalli verséről.

hirdetés

Patrizia Cavalli:

Ha úgy tűnik is néha
(Anche quando sembra che la giornata...)

Ha úgy tűnik is néha, hogy a nap
úgy múlt el, mint egy fecskeszárny-csapás,
mint egy maroknyi eldobott
por, amit összeszedni már
nem lehet, a leírás pedig,
az elbeszélés nem talál szükségletre,
meghallgatásra sem, van mindig egy szó,
egy kicsinyke szó, mondható,
talán épp azt mondani,
hogy nincs mit mondani.

Szkárosi Endre frodítása


 

Szkárosi Endre: Egy kicsinyke szó

Évtizedek óta fordítok kortárs olasz költészetet, elsősorban azért, mert a nyolcvanas évektől – noha csak itthonról, de – félig benne éltem, sok szereplője barátom, jó ismerősöm; és szerettem volna itthon is tudatni, milyen gazdag, soknyelvű és szerethető ez az egész. Ezért minden alkalmat megragadtam, s ha nem volt, teremtettem hozzá. Mindennek legbővebb foglalata a 2012-ben megjelent, még egykori tanárommal, Sallay Gézával közösen szerkesztett Online barokk című kötet, de büszke vagyok Tomaso Kemeny – Kemény Tamás költészetének hazai megismertetésére is. Aki az Online barokk-ot fellapozza, már a tartalomjegyzékben tájékozódhat róla, milyen erős költészetet alkottak, különösen a század utolsó negyedében, az olasz költőnők: Giulia Niccolai, Amelia Rosselli, Patrizia Vicinelli, Vivian Lamarque, Alda Merini, Patrizia Valduga és mások. Közülük az egyik legkiemelkedőbb, élő költőnő Patrizia Cavalli.

Néhány éve az Olasz Kultúrintézet akkori igazgatójával, Gina Giannottival egyeztünk meg egy kortárs költészeti estsorozat létrehozásában: ennek keretében először még a könyvhéten a Secondo Novecento egyik legnagyobb mestere, Nanni Balestrini, majd Valerio Magrelli, Claudio Pozzani, Tomaso Kemeny és Patrizia Cavalli jött el Magyaroszágra. Minden költőt a versfordításaival vezettünk be már előre, többek között a versumonline kitartó közreműködésével, és az esteken túl igyekeztünk alkalmakat teremteni a szakmai és egyetemi találkozókra is.

Patrizia küldött egy válogatást a verseiből – mint mindig, a munkába igyekeztem fiatal kollégákat is bevonni, így ez esetben például Szirti Beátát és Kerber Balázst. Magamnak azokat választottam, amelyek a legjobban megszólítottak.

Fordítóként az a legfontosabb számomra, hogy a versátültetés során meg tudjam képezni a versben megjelenő gondolat- és beszédfordulatok magyar nyelvi megfelelőjét, elsősorban olyan esetekben, amelyekkel még nem volt dolgom. Végeredményben pedig az, hogy egy sajátos, nyelvi kódba bújtatott, a személyiségben leképződött tapasztalatot újra tudjak fogalmazni magyarul. Ehhez a magam elméjével és nyelvi készségével fel kell dolgoznom az adott tapasztalatot. Ez viszont már költőileg is izgalmas feladat. Tudni úgy beszélni, mint más, noha nem vagyok ő. Ebben az esetben különösen az a kihívás foglalkoztatott, hogy a fölöslegesség-érzet, különösen pedig a megszólalás fölöslegességének, hiábavalóságának érzete, amely évszázados probléma a költők számára, hogyan tud mindig újjászületni új és új paradoxonokban.

Apró, de nehezen megoldható gondot okozott az utolsó sorokban, hogy a “szó” olasz kicsinyített változata (parola/paroletta) - amely az eredeti nyelvben természetes kicsinyítés – milyen nehezen magyarítható: a “szavacska” kicsit groteszk, esetlen, a “kis szó” nem igazán kicsi, a “kicsi szó” túl gyengéd – végül a “kicsinyke szó” mellett döntöttem, amely talán a legsérülésmentesebben érzékelteti az eredeti természetes kedvességét.

 

Patrizia Cavalli (1947) Umbriában született, de már a 70-es évektől Rómában élő, olasz költőnő. Jelenleg a főváros kultikus helyének számító Campo de’ Fiorin lakik, a legendás téren, ahol megégették Giordano Brunót és felravatalozták Pier Paolo Pasolinit. A kortárs olasz líra egyik legkiemelkedőbb hangja. Verseiben gyakran a klasszikus versmértékek és versformák a mindennapi nyelv mondatszerkesztésével és szókincsével találkoznak.


Szkárosi Endre (1952) József Attila-díjas költő, művészeti író, műfordító, kritikus és irodalomtörténész, az ELTE BTK Olasz Tanszékének docense és a Szépírók Társaságának elnöke. Intermediális művész és előadó.

Vendég: Versum című sorozatával a Litera a versumonline.hu által kitűzött célt, a nemzetközi líra terjesztését szeretné segíteni. Sorozatunkban friss és archív versumos versfordításokat közlünk, melyeket minden alkalommal az adott szerző magyar fordítójával készített, műhelytitkokat feltáró interjúnk vagy a fordító jegyzete kísér.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.