hirdetés

Vendég: Versum – Raymond Carver

2018. október 17.

Kiszúrok valamit a háttérben, megvonom a figyelmet a kézenfekvőtől, és elidőzöm, egy helyben, akármeddig, mint egy buzogány, látszólag erőfeszítés nélkül. – A Vendég: Versum rovatunkban Berta Ádám fordításait és kommentárját olvashatják Raymond Carver költeményéről.

hirdetés

Raymond Carver: Zsonglőr a Heaven’s Gate-nél

Michael Ciminónak

A szutykos asztal mögött, ahol Kristofferson eszi a
reggelijét, van egy ablak, amely egy tizenkilencedik
századi utcára néz a Wyoming-beli Sweetwaterben. Odakint
zsonglőr ügyködik, cilinderben van és frakkban,
vékony kis fickó, három botot tart
a levegőben. Gondolkozz el ezen egy percre.
Itt van ez a zsonglőr. Ez a bámulatos produkció, fej és kéz.
Egy férfi, aki a megélhetéséért zsonglőrködik.
A maga idejében mindenki ismert sztárt
vagy revolverhőst. Vagy egyáltalán, valaki olyat, aki másokat
noszogat. De hogy zsonglőrt! Áll a kék füst
ebben a rémes kávézóban, és afölött a szutykos asztal fölött, ahol két
felnőtt férfi beszélget egy nő jövőjéről. Meg valamiről,
valamiről a Szarvasmarhatartók Szövetségével kapcsolatban.
De a szem folyton visszatéved a zsonglőrre.
Arra a parányi látványosságra. Ebben a percben Ella szorult helyzete
vagy az emigránssors
közel sincs olyan fontos, mint ennek a zsonglőrnek a trükkjei.
Egyáltalán hogy került képbe? Mi a sztorija?
Én erre a sztorira vagyok kíváncsi. Bárki
hordhat fegyvert és vonulhat peckesen. Vagy beleszerethet
valakibe, aki mást szeret. De zsonglőrködni,
az istenért! Erre tenni fel az életed.
Evvel foglalkozni. Zsonglőrködéssel.

Berta Ádám fordítása


Berta Ádám fordítói kommentárja

Miután megrendezte A szarvasvadászt, amellyel öt Oscar-díjat nyert, a Carverrel szinte teljesen egykorú Michael Ciminónak A mennyország kapuja (Heaven’s Gate) lett a következő filmje. 1980-ban készült el, és – ámbár aztán kijött egy rövidített, csupán két és fél órás változat –, eredeti játékideje 219 perc. A Wyomingban játszódó western főszereplői: Kris Kristofferson, Christopher Walken és Isabelle Hupert, utóbbi a versben is említett Ellát alakítja. Manapság kultmoziként tartják számon, sok kedvező kritikát írtak róla, közvetlenül megjelenését követően azonban a hajmeresztő fiaskó szimbóluma volt a hollywoodi film közegében. Ha úgy vesszük, maga a produkció is bűvésztrükk lehetett, vagy éppen zsonglőrmutatvány: eredeti költségvetését négyszeresen lépte túl, Ciminótól mindenki falra mászott a forgatás során, és a jegyeladásokból a negyvennégy millió dolláros befektetés huszadrésze sem térült meg.

A Heaven’s Gate a világ legnagyobb buktája – utána sokáig így emlegették. Pénzügyi kudarca magával rántotta a komplett United Artists stúdiót. Cimino feltörekvő sztár volt, és A szarvasvadász után a szerzői mozi új korszakát várták tőle és másoktól Hollywoodban, ez azonban rövid fellángolás maradt, hiszen a Heaven’s Gate keletkezéstörténete és fogadtatása mindenkit bizalmatlanná tett, és az amerikai filmgyártás az 1980-as években egészen más irányba, a rendezői hatáskör megnyirbálása felé haladt tovább.

A címben szereplő Heaven’s Gate egy hatalmas görkorcsolyapálya, és a Carver által felidézett jelenet helyszíne a pálya környéke. Carverre mindennél jellemzőbb ez a meglátás: a zsonglőr, aki a képkivágás hátterében ügyködik, és semmilyen módon nem hajtja előre a cselekményt, érdekesebb, mint a revolverhősök. Keményen dolgozik, hogy a buzogányokat a levegőben tartsa. Ha akarjuk, Carver munkásságát, a részletekre irányuló figyelmét, a nagy, pátosszal teli, hangzatos mondandó sutba dobását szimbolizálja ez a – film kontextusában előzmény és következmény nélküli – figura, ahogyan maga a Heaven’s Gate című film is vakvágányt, látható haszon nélküli, bizarr kísérletet testesít meg az amerikai köztudatban.

Vers középpontjába állítani a random mellékszereplő alakját – ez közvetetten Cimino előtti tiszteletadás is lehet, hiszen rámutat, mennyire rétegzett ez a western, mennyi apró, nem is szükségszerűen odaillő dolog szerepel benne, amelyekre egyenként rá lehet csodálkozni. Emellett árulkodó gesztus, hiszen az emberi összpontosítás természetéről mond valamit: mit is teszek valójában? Kiszúrok valamit a háttérben, megvonom a figyelmet a kézenfekvőtől, és elidőzöm, egy helyben, akármeddig, mint egy buzogány, látszólag erőfeszítés nélkül. Mi lenne, ha feltenném az egész életemet erre? Erre, ami elterelődik, ami nem tart világos cél felé? Erre, ami a periférián marad, és legtöbben észre sem veszik, mert nem ez a lényeg.

Ez a pillanat jól beleillik Carver világába, akinek minden témája szándékoltan kerüli a felhajtást. Minek hencegnénk, sugallja, örömét lelve a háttér megalkotásában, a besimulásban. És mégis, ahhoz, hogy észrevehessük ezt a zsonglőrt, ki kell lógnia valamelyest, ambivalenssé téve a funkciót, amelyet betölt. Amikor ellenpontozás gyanánt helyezünk valamit egy műbe, akkor az adott jelnek vajon hozzáférhető a tartalma, vagy elvész? Képes túlmutatni az általa betöltött szerepen, hogy tudniillik ez nem más, mint egy ellenpont? Megörökíteni valamit, de egyben vissza is vonni a megörökítését – mintha ez lenne a visszatérő vállalkozás Carver számára, aki írásaiban véget nem érő energiákat mozgósít arra, hogy újradefiniálja a fontos és a nem fontos dolgok viszonyát.

 

Raymond Carver (1938-1988) amerikai novellista és költő. Carver a novella műfajának megújítója az 1970-es és 1980-as évek fordulóján, de korábban kezdett verseket írni, mint prózát. Öt verseskötete jelent meg életében, emellett Fires című, vegyes műfajú kötetében is olvashatók versek. Versei többnyire ugyanazt a letisztított, keresetlen nyelvezetet használják, mint novellái. Megfigyelései sokszor prózaiak, azonban, ahogy ez az elbeszélések esetében szintén igaz, atmoszférateremtés és végkicsengés tekintetében nagyon is költőiek Carver írásai.


Berta Ádám (1974) író, műfordító. Legfrissebb könyve A haramiák címmel jelent meg a Kalligram Könyvkiadónál, 2017-ben.


Vendég: Versum című sorozatával a Litera a versumonline.hu által kitűzött célt, a nemzetközi líra terjesztését szeretné segíteni. Sorozatunkban friss és archív versumos versfordításokat közlünk, melyeket minden alkalommal az adott szerző magyar fordítójával készített, műhelytitkokat feltáró interjúnk vagy a fordító jegyzete kísér. Sorozatszerkesztők: Mohácsi Balázs és Modor Bálint

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.