hirdetés

Vendég: Versum – Ron Padgett

2018. május 16.

Művei fordításának legkomolyabb nehézségét pedig éppen az okozhatja, ami az eredetit olyannyira olvashatóvá teszi. Úgy is mondhatnám: amit megnyerünk a minimalizmuson, azt elveszítjük a fordításon. – A Vendég: Versum tizenötödik részében Makai Máté fordítását és kommentárját olvashatják Ron Padgettről.

hirdetés

Ron Padgett: Halandók harca
(Mortal Combat)

Nem mondhatod magadnak, hogy ne gondolj
az angol muffinra, mert az előbb éppen
ezt tetted, és most az angol muffin ideája
a nyálelválasztó mirigyeidbe költözött és
jókora zűrt csinált. De én sokkal erősebb vagyok nálad,
nyálelválasztó mirigyem, erősebb, mint te, idea,
és képes vagyok túllépni rajtatok, gondolatok,
hiába törtök rám hódító seregként, hogy magamból kifordítsatok.
Bandzsa vén bolond vagyok,
akit éppen billentyűzete fölé hajolva kap el a szorongásroham
egy angol muffin miatt! És
nekem ez így jó.

Fordította Makai Máté


 

Makai Máté kérdéseink alapján írt fordítói kommentárja

Egy éve az ArtMozik éjszakáján néztük meg Jarmusch Paterson című filmjét. A kellemesen lassú moziban egy éppen nagyon cool amerikai színész szuggesztív verset mondott előbb az Ohio Blue Tips gyufásdobozról, majd a világ dimenzióiról. Előbbiről gyermeki rácsodálkozással, utóbbiról egy kozmikus sokféleség felé forduló kedves beletörődéssel. Számomra éppen unalmas hetek voltak ezek, ha olvastam is, legfeljebb a futásról vagy a fociról, verset meg aztán végképp nem. Nem hiányzott ez a fennkölt absztrakció, valahogy idegen volt. Ha csak meghallottam, hogy valaki verset olvas fel emberek között, rosszullét fogott el. És akkor jött Adam Driver hangján Padgett, és egy csapásra valahogy újra coolnak éreztem a költészetet. A coolság pedig legitim esztétikai kategória, azt jelenti: aktuális.

Padgett versei alapvetően minimalistának nevezhetők, lírája egyszerű, szűkszavú, prózai. Amitől viszont egyedi ízt kap a stílusa, az a rá védjegyként jellemző gyermeki, már-már infantilis, mégis igazmondó világlátás. Nem véletlenül: dolgozott ő ugyanis egy alapítványnál, ahol „imaginatív írást" oktattak gyerekeknek. Egyszóval Padgett úgy tud optimista és életigenlő maradni, hogy ismer, és elismer valami féle „igazságot". Padgett játékos, dzsentlmen, éppen csak finoman modoros, életvidám, és ezzel együtt nagyon is megőrző (írt egy rakás memoárt például).

A How to Be Perfect című hosszú prózaverse – afféle ál-manifesztuma – jellemző példája annak, mit is csinál a szerző. Egy idézet jól mutatja ezt: „Egy hétnél tovább ne bosszankodj semmi miatt, de ne felejtsd el, mi okozta a bosszúságodat. Haragodat tartsd el magadtól kartávolságra, és figyeld meg, akár egy üveggolyót. Majd tedd be azt az üveggolyó-gyűjteményedbe." Azonos című kötete kapcsán jegyezte meg Matthew Rohrer, szintén amerikai költő: „Ebben a könyvében Padgett azt műveli, amit az utóbbi évtizedekben mindenki másnál jobban tudott – komoly művészetet létrehozni, játékos humorral." Erről ennyit elég is. Fokozni persze lehet.

Művei fordításának legkomolyabb nehézségét pedig éppen az okozhatja, ami az eredetit olyannyira olvashatóvá teszi. Úgy is mondhatnám: amit megnyerünk a minimalizmuson, azt elveszítjük a fordításon. Padgett, tömör, találó kifejezései sok esetben banálisan, vagy éppen patetikusan hatnak a magyar eredetiben.

Ha azt vesszük, hogy Mortal Combat (Halandók harca) – akkor először is van ennek egy fordítása, 'halandók harca'. Aztán rögtön, vagy talán még előbb beugrik a '90-es évektől népszerű videójáték-sorozat, amihez valószínűleg az égvilágon semmi köze Padgett versének. A vers magyar változatát éppen a fordítási nehézségek híján felmerült könnyű mámor következtében érzem valahogy pocséknak, az eredetit pedig gyakorlatilag lefordíthatatlannak. Mekkora klisé – minden fordító ezt mondja mindig a fordított anyag kapcsán. Mégis, ami Padgettnél primitíven könnyed és laza, közben intim módon filozofikus, az a magyarban valahogy furcsán lazáskodó, láb- és könyvtárszagú, szóval modoros. Ez persze nem biztos, hogy így van, és az sem biztos, hogy elkerülhető.

A Halandók harca eközben a szorongásról szól, sőt: a „halandók harca" maga a szorongás. De az angol muffin gondolata és eszméje is az: a test hatása, és a hatás hatása. Van egy mondás a kortárs pszichológiában, afféle „fehér elefánt effektus". Például így: „most egy percig senki ne gondoljon a fehér elefántra" – mondhatja egy tetszőleges előadó, míg ez alatt mindenki a fehér elefántra gondol. A vers felütése a gondolati tapadása ezzel párhuzamosan olyan játékosan képes absztrakttá tenni a gondolkodást mint szorongásmodellt, amire csak a játék mint valóságmodell képes. Ezt a banális komolyságot aknázza ki Padgett a költészetében újra meg újra. Ez a szembenézés rá jellemző formája: „És nekem ez így jó" – mondja. Azt hiszem, az „angol muffin" az ő „fekete zongorája."

De ami talán a legfontosabb. Itt, a szűk levegőjű Európában, nehéz elismerni, ha a költészet feloldozza az embert, ne adj isten, jobban érzi magát tőle olvasás közben, mindezt túl az igazságon, az irodalmi létmódban benne foglalt kötelező kényszeren, hogy valamit leleplezzünk. Mert az már gyanús. A Ron Padgett-tel való találkozás megerősíthet abban, hogy ebből az irodalmi találkozásból akár még kevesebb szorongással is ki lehet jönni, mint amekkorával abba belementünk.

 

Ron Padgett (1942) író, költő, memoár- és esszéíró, emellett fordító is. A White Dove Review avantgárd folyóirat társalapítója, melyben több beatköltőt, pl. Jack Kerouacot és Allen Ginsberget is közölték. 2013-ban megkapta a Los Angeles Times Könyvdíját költészet kategóriában, 2015-ben pedig Robert Creeley-díjban részesült. Kiemelkedő verses munkái közé tartozik a Great Balls of Fire (1969), a legutóbb megjelent Alone and Not Alone (2015), illetve a How to Be Perfect (2011) kötetek. Fordítóként többek között Guillaume Appolinaire és Pierre Reverdy műveit ültette angolra.

 

Makai Máté (1986) író, újságíró, első prózakötete 2016-ban jelent meg Koriolán dala címmel a FISZ gondozásában. Novellák mellett verseket is ír és fordít. A Blue Tips nevű rockzenekar gitárosa, ami Jim Jarmusch Paterson című filmjének egy jelenete után kapta a nevét. Szabadidejében fut, vagy távcsővel nézi a repülőket.

 

Vendég: Versum című sorozatával a Litera a versumonline.hu által kitűzött célt, a nemzetközi líra terjesztését szeretné segíteni. Sorozatunkban friss és archív versumos versfordításokat közlünk, melyeket minden alkalommal az adott szerző magyar fordítójával készített, műhelytitkokat feltáró interjúnk kísér. Sorozatszerkesztő: Seres Lili Hanna

Ron Padgett

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.