hirdetés

Vendég: Versum – Rosario Castellanos

2018. szeptember 20.

Rosario Castellanos pedig ennek a fajta átengedésnek, közvetítésnek az egyik legnagyobb mestere: folyói bővizűek, pontosak és tiszták, le lehet látni bennük egészen a leglényegibb mélységekig. – A Vendég: Versum harmincadik részében Izsó Zita fordítását és kommentárját olvashatják Rosario Castellanosról.

hirdetés

Rosario Castellanos: Eredet

Egy nő holttestén növök fel,
csontjaira csavarodnak gyökereim
és szétroncsolódott szívéből
függőleges, kemény szár bújik elő.

Egy meg nem született gyermek koporsójából:
a hasából, amit felvágtak a betakarítás előtt
emelkedem fel makacsul, végérvényesen
brutálisan, mint egy sírkő, és néha bánatosan
a temetői angyal kőbe vésett szomorúságával
aki könnytelen arcát tenyerébe temeti.

Fordította Izsó Zita

 

 

Izsó Zita fordítói kommentárja


Rosario Castellanos (1925–1974) mexikói költő, író, Mexikóvárosban született, de a szüleivel nem sokkal később visszaköltöztek Comitánba, a mexikói–guatemalai határ közelébe, ahol gyakoriak voltak az őslakosok és a helyi földbirtokosok konfliktusai. Castellanost egészen fiatal korától foglalkoztatta az indiánok helyzete, ami később irodalmi alkotásaiban is megjelent: egyik legismertebb műve a Ciudadreal című novellagyűjtemény, ami a San Juan Chamula környékén élő indiánok életét mutatja be.

Egyetemistaként csatlakozott az 1950-es évek író- és költőgenerációjának csoportjához, „Sobre cultura femenina" című diplomamunkája pedig a mexikói női egyenjogúsági mozgalom egyik fő hivatkozási pontja lett. Az egyetem elvégzése után, európai utazásai során került kapcsolatba Simone de Beauvoir, Simone Weil és Virginia Woolf műveivel, amelyek nagy hatást gyakoroltak rá.

Mivel műveinek – így az Eredet című versnek is – visszatérő motívuma a halál, kritikusai hajlamosak voltak a feminista elköteleződés magától értetődő hangsúlyozása mellett elsősorban e téma felől megközelíteni a költészetét. (Egyébként nem véletlenül: Elena Poniatowska író, újságíró jegyezte meg nagyon találóan, hogy a szerző verseinek átlapozása közben „minden egyes oldalon" találkozunk a halállal.) De Castellanos költészetének központi eleme sokkal inkább a másság, illetve a mássággal való találkozás, legyen szó akár nőkről, vagy éppen őslakosokról. Ez a Poesía no eres tú (A költészet nem te vagy) című versének utolsó két sorában nagyon konkrétan, szinte ars poeticaként jelenik meg: „A másik. A másikkal, / az emberiség, a párbeszéd, a költészet kezdetét veszi."

Rosario Castellanos költőként számomra különösen emiatt az alkotói hozzáállás miatt inspiráló. Életünk során folyók lépnek ki belőlünk, például a beszéd, az írás, a szándékok, a tettek. Ezek a folyamok ugyanakkor jóval nagyobb területről gyűjtik össze a vizüket annál, mint amekkorák mi magunk vagyunk, ezért nem mindegy, hogy hogyan kezeljük és engedjük át magunkon mindazt, ami máshonnan érkezik, legyen szó például mások (többek között a kisebbségi helyzetben élők vagy az elnyomottak) helyzetéről, szenvedéseiről, öröméről. Rosario Castellanos pedig ennek a fajta átengedésnek, közvetítésnek az egyik legnagyobb mestere: folyói bővizűek, pontosak és tiszták, le lehet látni bennük egészen a leglényegibb mélységekig.

Az Eredet című versben például ez a fajta másság a nőiség egy másfajta megközelítésmódjaként jelenik meg, egyfajta újjászületésként, aminek során a halott nő testéből való kilépés a hagyományos női szerepkörök levetkőzésének metaforájaként is értelmezhető. Castellanosról nem véletlenül mondják Mexikóban, hogy megnyitotta az utat a többi női alkotó előtt: megreformálta a női megszólalásmódot, és érvénytelenné tette azt a hagyományos elképzelést, ami szerint a nők kizárólag női irodalmat írnak, a férfiak pedig férfit. Művei nagy hatást gyakoroltak a feminizmus és a genderelmélet fejlődésére.

Castellanos nagyon bátran nyúlt a hagyományosan nőinek tartott témákhoz is. Törekedett a patriarchális kódok újraértelmezésére, beleértve a testet, a szexualitást és a termékenységet. A fia születése kapcsán írt versben (Se habla de Gabriel) például az anyaság egy igen kellemetlen, szélsőségesen alávetett állapotként jelenik meg. Tulajdonképpen egy nagyon erős metaforáról van szó: a szerző a terhesség szimbólumán keresztül a saját magunkhoz és a másikhoz fűződő lehetséges viszonyokról beszél, a szülés pedig a személyes identitás zárt struktúrájának megnyitását jelenti a másik felé.

A feminizmus Castellanos későbbi műveiben is megjelenik, több jelentős esszét is írt a témában. A szerző az egyetem elvégzése és külföldi tanulmányútjai után hosszú ideig egyetemi oktatóként dolgozott Mexikóban és az Egyesült Államokban. Később nehéz házassága és több depressziós időszak után fiával Izraelbe költözött, mert nagyköveti megbízást kapott. Nagyon termékeny időszak következett az életében, itt fejezte be El Eterno Femenino című drámáját is. De egy véletlen baleset következtében mindössze negyvenkilenc évesen életét vesztette: a tusolóból kilépve felkapcsolta a nappalijában a lámpát, és végzetes áramütés érte.

Halálakor José Emilio Pacheco mexikói író, költő azt nyilatkozta, hogy Castellanos jelentősége később még nagyobb lesz, hiszen a maga idejében még azt sem tudták, hogyan kell őt olvasni. Igaza volt: a szerző írásai ma aktuálisabbak, mint valaha. Itt az ideje, hogy mi is elkezdjük olvasni.

 

Rosario Castellanos (1925–1974) mexikói költő, író. Az 1940-es években kezdett el publikálni. Szülei kérésének eleget téve jogot tanult, ám végül filozófia szakon végzett 1950-ben. „Sobre cultura femenina" (A női kultúráról) című diplomamunkája a mexikói női egyenjogúsági mozgalom egyik fő hivatkozási pontja volt. Mexikóban és Európában is folytatott tanulmányokat, később pedig vendégprofesszorként az Egyesült Államokban is töltött néhány évet. Hazatérve az Universidad Nacional Autónoma összehasonlító irodalomtudományi tanszékének vezetője lett. 1971-ben Mexikó izraeli nagykövetévé nevezték ki, három évvel később halt meg áramütés következtében Tel-Avivban.

 

Izsó Zita (1986) költő, a FISZ-Kalligram Horizontok Világirodalmi Sorozat és az Üveghegy gyerekirodalmi oldal (uveghegy.com) egyik szerkesztője. Verseskötetei: Tengerlakó (FISZ, 2011), Színről színre (Prae-PALIMPSZESZT, 2014). Következő kötete 2018 októberében jelenik meg a Scolar Kiadó gondozásában.

 

Vendég: Versum című sorozatával a Litera a versumonline.hu által kitűzött célt, a nemzetközi líra terjesztését szeretné segíteni. Sorozatunkban friss és archív versumos versfordításokat közlünk, melyeket minden alkalommal az adott szerző magyar fordítójával készített, műhelytitkokat feltáró interjúnk kísér. Sorozatszerkesztő: Seres Lili Hanna

Rosario Castellanos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.