hirdetés

Vendég: Versum – Tor Ulven

2018. február 15.

Hátborzongató az az alanyiság nélkül is személyes, őrületig elvitt, néha poszthumán világ, ami a verseiben megteremtődik. Illetve inkább úgy mondanám, ránk telepszik. – Új sorozatunk második részében Vajna Ádám fordítását és kommentárját olvashatják Tor Ulvenről.

hirdetés

Tor Ulven: Versek a Hulladéknap (Søppelsolen) című kötet Fehér fehér ellen (Hvit mot hvit) szvitjéből

A személyhívó
csipog.

Kellesz
egy

kísérlethez.

__

A falnak dőlve,
bordáid

létrája; ki
várja, hogy felmásszon
rajta,

nem azért, hogy lásson,
hanem hogy hányjon.
__

A széttárt ujjak
szárnyak.

Képtelen vagy a repülésre,

nem úgy, mint egy papagáj
vagy egy angyal.

Kinyúl belőled
a termőföld.

Mást akar
táplálni.

__

Az élet összepréseli
a fejedet, ki-

düllednek a szemek,
pedig vaknak kellett volna lenniük,

a fogak,
pedig már nem kellett volna rágniuk,

a szavak

aszimmetriában
a fájdalommal.

__

Valaki ünnepet ül
fölötted,

porcikáról porcikára
nyaldos,

oly könnyedén,
hogy észre sem veszed.

__

Fanatikus

üresség, te
mented meg ismét
a világot

egy díszes urna
képében.

__

A szereteted
két fejjel él.

Az egyik
üvölt.
__

Kér, egyetlen, nevet.
__

Talán azt hitted,
ennyi az egész.

Saját magadon
csavarunk keresztül;

ki fogod mondani, amit
a kövek tudnak

norvégul.

Fordította Vajna Ádám



 

Vajna Ádám fordítói kommentárja

Hol és hogyan találkozott ezzel a költeménnyel? Mi keltette fel az érdeklődését?

Én Tor Ulvennel teljesen véletlenül találkoztam. A versumosok írtak nekem, hogy Szőcs Petra talált tőle verseket angolul a neten, és fordított belőlük, de ahol találta őket, nincs semmi forrásmegjelölés, nincs-e kedvem utánanézni. Mondtam, hogy dehogynem, egyébként is tetszettek a lefordított versek, szóval kikértem a germanisztika könyvtárból a Tor Ulven-összest, leültem, és akkor szembesültem vele, hogy a Tor Ulven-versek 80 százalékának nincsen címe, szóval nem fogom öt perc alatt megtalálni azt a négy-öt szöveget, ha komplett első sorokat kell visszakövetkeztetnem angolból norvégra. Magyarán kénytelen voltam beleolvasni a versekbe, így aztán mire megtaláltam, amit kerestem, és felálltam a könyvtárból, már biztos voltam benne, hogy Tor Ulven az egyik legerősebb költő, akivel valaha találkoztam.

Költőként és fordítóként mi fontos ön számára Tor Ulven költői világában, nyelvében?

Nekem Tor Ulvenről mindig a félelmetes szó jut eszembe. Hátborzongató az az alanyiság nélkül is személyes, őrületig elvitt, néha poszthumán világ, ami a verseiben megteremtődik. Illetve inkább úgy mondanám, ránk telepszik. És hiába vállaltan abszurd sokszor, amit ír, én mégsem tudok rajta szórakozni úgy, mint mondjuk egy Ionesco-drámán. Ulven még amikor a legviccesebb énjét hozza is, mint ebben a kis versikében: „Ebédszünet / a pokolban. A madarak / mint általában, énekelnek.", még akkor sem tudok az első derültség után úgy visszatérni többé a szöveghez, hogy ne vegyem halálosan komolyan. Ulvennél nem kérdés a tragédia.

Okozott-e valami különös izgalmat, örömöt és/vagy nehézséget a fordítás során?

A norvég nyelv nagyon tömör tud lenni, és ha valaki, akkor Tor Ulven ezt a végletekig képes elvinni. Ezt nagyon nehéz úgy visszaadni magyarul, hogy természetesnek hasson, de szerintem nem is kell feltétlenül, mert pont ez ad valami különlegességet, talán jófajta idegenséget a verseknek. Az persze már más kérdés, amikor Ulven egyszerre több lehetséges grammatikai viszonyt úgy fejez ki egyetlen prepozícióval, hogy az ember az ebben rejlő nyelvi gazdagságot, többértelműséget csak körülírással tudná visszaadni, akkor viszont már nem Ulven-versről lenne szó, mert abban a sorban, amiben ő két szót használ, én tizenegyet kellene használjak. De hát ugye ettől szép fordítani.

 

Tor Ulven (1953–1995) norvég költő, író, a norvég líra történetének egyik legmeghatározóbb alakja. Élete javát Oslo egyik külvárosában lévő házában töltötte, amit pánikbetegsége miatt csak nagyon ritkán hagyott el. Zárkózottságát jól mutatja, hogy egész életében csupán egyetlen interjút adott. Köteteinek nagy része cím nélküli versekből áll össze, melyek legtöbbször önmagukban is értelmezhetők, azonban összeolvashatók a körülöttük lévő többi verssel is. Rendkívül sűrített szövegeinek egyik legfontosabb tulajdonsága a többértelműség. Ennek, illetve a laza kötetszerkesztésnek köszönhetően rengeteg interpretációs lehetőséget nyitnak az olvasó felé. Tor Ulven 1995-ben, negyvenkét évesen Oslóban öngyilkosságot követett el.

Vajna Ádám (1994) költő, a Hévíz és az Észak skandinavisztikai folyóirat szerkesztője. Norvég mesterszakos az ELTE BTK-n.

 

További Tor Ulven-fordításokat itt olvashatnak.

 

Vendég: Versum című sorozatával a Litera a versumonline.hu által kitűzött célt, a nemzetközi líra terjesztését szeretné segíteni. Sorozatunkban friss és archív versumos versfordításokat közlünk, melyeket minden alkalommal az adott szerző magyar fordítójával készített, műhelytitkokat feltáró interjúnk kísér. Sorozatszerkesztő: Seres Lili Hanna

Tor Ulven

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.