hirdetés

Vérbe fulladt csontváz - Posztmodern cseh költők Csehy Zoltán fordításában

2011. február 17.
Az Irodalmi Szemle januári számából Václav Ryčl, Karel Jan Čapek, Petr Odillo Stradický – Stanczyk ze Strdic és Petr Halmay verseit ajánljuk Csehy Zoltán fordításában.
hirdetés

VÉRBE FULLADT CSONTVÁZ

Posztmodern cseh költők Csehy Zoltán fordításában



VÁCLAV RYČL

Szeretetérzet


A férfi csókja napraforgó.

Apám sohasem csókolt meg.
A lovakat szereti.

Kabátján egészen más napok ragyognak.



Ász


Két férfi kártyázott, az egyiknek különös,
sőt egyenesen különleges volt az arca. A barátom
azt mondta, hogy ha nem kártyázhatok,
szar alak vagyok. Úgy hívták,
Jirka, belevaló apja volt, aki a földön
írt; a fülében egy táncos lakott.
Ilyen csöndben nem lehet kártyázni.



x x x


parttalan rabszolga vagyok
kés és művér
angyaltúró



Ásítás


az egykori mosdók ásításába
ahol sűrűsödik a pára
leszakadt egy férfi segge
és az orvos kutya sorsot rendelt neki

a mosdó csapjánál öngyilkos lett egy férfi
az ablakrámára kötötte föl magát

ott lógott vagy három-négy órát
akkor vette észre a pszichiáter nővérkéje
fagyos lábait az ajtórésben

az elegáns orvos ásítása
fehér köpenyben csíkos nyakkendőben
a sonkoly mézes csöppjei
a düh tűi a meztelen együttérzésben


VÁCLAV RYČL (Pozsony, 1966 – Prága, 1994): költő, prózaíró, fotó- és képzőművész. Versei csak halála után, 2004-ben jelentek meg kötetben Život je hrozný společník címmel.
Élete végén pszichiátriai kezelésre szorult, 1994 szilveszterén önkezével vettett véget életének.

***

KAREL JAN ČAPEK

x x x


A város mögött semmi sincs
csak egy hajas üstökös leégett hajú üstöke
és a vonatok
ezerkilencszáznyolcvanöt március tizenharmadikába indulnak

A város mögött semmi sincs
csak egy gyűlöletes ősrégi valcer
a csöndben
és távoli hangok

A város mögött nincs semmi
csak a Mehr nevű tintafolyam
és egy kórházbarakk valahol a posvány közepén



x x x


az éj önnön csöndjének
hangos zajával

kicseni az agg uzsorás
gömbölyű óráját a zsebéből

és Tőled
Tőled újabb színészi és imagesztusokat tulajdonít el

a színek szélsősége telítettsége és tarkasága
önként mond le girlandjairól

teljes őrültség
ilyen időben
kimenni


KAREL JAN ČAPEK (Ostrava, 1962 – Prága, 1997): költő, mindössze két verskötete jelent meg, ezek viszont előkelő helyet foglalnak el a (poszt)modern cseh líra történetében.

***

PETR ODILLO STRADICKÝ-STANCZYK ZE STRDIC

Özönvíz


A folyón hegedű úszik.
Egy madár
a húrokon téblábol és
játszik. A vonó vízbe fúlt.



Sötétségőrlő


Gyömöszöld a sötétséget a húsörlőbe
fordíts el a kallantyút
fölül kis híján virrad
de elöl már a vakság kígyói vonaglanak



Versek egy verssorra


Az eget fürkészte és ujjával a homokba
rajzolta a csillagok táncát

Azt írtam bús. Vagyok

Az elsüllyedt hajóról
vízipipán menekült

Kinyitom az ablakok – sötét harap sötétbe

Sokan a hústól szépek,
de te már csonttól az vagy

A paraszt az óriást ekével fésülte

Mikor senki sem figyel, áll a folyó
és pihen

Árny, a csönd bátyja

Esik eleget mintha kifűrészelték volna az eget

Egész éjjel úgy tűnt, alszom

Ujjak – közök az ujjak között
láthatatlan kezek

A vak farkas sosem üvölt
a vak kakas mindig kukorékol
(mert az egyik a Holdat
a másik a Napot nem látja)

Amikor a fák szeretkeznek,
virágillat remeg az égben

Koromfekete – a fény pofalemeze

Nagyon finom, de nem ízlik

Kire támaszkodik a sétapálca?

Villám nő. Mennyei ér.
A fény hajszálere.

Test – vérbe fulladt csontváz


PETR ODILLO STRADICKÝ-STANCZYK ZE STRDIC (1968): Prágában élő cseh költő,
író, drámaíró. Valódi neve Petr Stančík.

***

PETR HALMAY

Illúzió


Létem, mely csupa naivitás,
kiúszott a város éji peremére,
szem nélküli lét, esély, hogy megértsem
a teljes igazságot.

A szöveg, melyet korántsem mondhatok versnek,
mozgást generál,
a májusi légben húslegyek zsongnak.

A diliház kristálypalotája mögül
új épület ragyog ki,
önnön véremtől szennyes.

Krematórium,
melyben szüleink
drága teste ég,
és úgy világít Prága felett,
akár egy lámpa.



Látomás


Miközben tavasszal
a kerteket ellepi a por,
a nyáj a reggel nyers levegőjét szívja.

Agyuk –
mintha ugyanezek az érzések hullámoznának bennük –
a koponyáikkal kiragyog a ritkás alkonyatból.
Gyávák – anyánktól elválasztva
kandikálunk a túlsó partról,
az áttetsző áramlás ragyogó illúziója
a teremtéssel együtt hömpölyög.

Ez az üresség fantasztikus anyaga,
mely a szemünkből folyik.

Örökre elválasztva a dolgok lényegétől
bámuljuk a szövetkezet
kerítését,
mintha saját magunk negatívja
rajzolódna ki e földöntúli, hideg reggelben.



Falu I.


A csillag vénséges fénye
erre a földre árad...

Ebben a fényben áll
halott nagyapám
hatalmas, narancsszínű szájjal.

Dajna, a kutya a sáros
udvaron szaladgál
a fénylő levegőn ingó
bazsarózsák és dáliák körül.

A vécén nem kapcsolták le a villanyt,
a lépcsőn egy lavór víz.



Lény


Negyvenegy évesen verset írni.
Micsoda visszaesés.

Az idő lenyomatát szeretni
saját agyamban.

A képek belevesznek a messzeségbe.
A képek, az érzelmek, a saját élettörténet –
minden.

Mindig a régi utcán járunk,
és ő a mosdó ajtajában áll –
káprázatos színnyomat,
egész ifjúságunk.



Az üveg mögött


Könnyek tizennégy éves fiam szemében...
Jelenetek, szívtépő szerelmek évei után,
a regény és a rideg elidegenedés évei után
a szobájában issza könnyeit.

Talán egetverő boldogságra
vágytunk.
(Hiszen karnyújtásnyira volt tőlünk.)
Amikor drága feje körvonalait látom
a matt üveg mögött
az ajtó üvegén,
amelyre az októberi napsugár hull...


PETR HALMAY (Prága, 1958): költő, író, publicista. Valódi neve: Petr Šiktanc. Több verskötete is napvilágot látott. Itt közölt szövegei a Strašná záže (1991), a Bytost (1994) és a Hluk (1997) című köteteiből valók.

*** 
 
 
 
Szemle 2011/01

Tőzsér Árpád: Életfák; Csontvár; Odi et amo MMX (versek) 3
Szászi Zoltán: Zimankó mesélni kezd (elbeszélés) 6
Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben (napló) 17
Varga Imre: Név nélkül (haikuk) 22
Petőcz András: Utassy József halálára (vers) 22
Iancu Laura: Egy késő szeptemberi napon aztán (regényrészlet) 23
Bárczi Zsófia: Szörnyek könyve (kisprózák) 26
Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök 8. (napló) 29
Posztmodern cseh költők Csehy Zoltán fordításában 39
(Ryčl, Václav: Szeretetérzet; Ász; x x x [parttalan rabszolga vagyok…];
Ásítás – Čapek, Karel Jan: x x x [A város mögött semmi sincs...]; x x x
[az éj önnön csöndjének…]– Stradický-Stanczyk ze Strdic, Petr Odillo:
Özönvíz; Sötétségőrlő; Versek egy verssorra – Halmay, Petr: Illúzió;
Látomás; Falu I.; Lény; Az üveg mögött)
Philosztratosz: Képek (részletek, Polgár Anikó fordításai) 46
Polgár Anikó: Képleírás és szerelmes levél. Philosztratosz Eikonészének retorikai és
pedagógiai aspektusai (tanulmány) 50
Vörös István: A szerelmi költészet szükségszerűségéről (vers) 58
*
Lacza Tihamér: Minerva kalitkába zárt baglya. A magyar nyelvű ismeretterjesztés
lehetőségei a kommunista Csehszlovákiában (tanulmány) 60
Ozogány Ernő: A magyar nyelvű tudományos ismeretterjesztés jelene és jövője
Szlovákiában (tanulmány) 68
*
Duba Gyula: Mikszáthot olvasva (esszé) 73
Filep Tamás Gusztáv: „…megtartani a magyar művelődésnek ezt a várat”
(Két fejezet egy monográfiából) 79
*
Szalay Zoltán: Zátonyok árnyai (Bodor Ádám: Az utolsó szénégetők) 87
Troján Anna: A sokszínű diktatúrák (Tompa Andrea: A hóhér háza) 90
Gyürky Katalin: Érzelemmentes övezet (Szerhij Zsadan: Depeche Mode) 91
*
Szerzőink 93
Holmi 94

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.