A nyílt versfelolvasó estek műfaja Jack Kerouac költő és David Amram zenész véletlen találkozásával született. A költő versét egy New York-i kávéházban olyan hangosan és beleéléssel olvasta fel, hogy egy másik vendég is kedvet kapott a versének felolvasására a kávéház vendégei előtt Amram zenei kíséretével. Ezt a műfajt folytatja immár 8 éve Magyarországon is Gyukics Gábor és Dukay Nagy Ádám, és a most március 13-i meghívott költővendég Szabó T. Anna. Az első felolvasó verstémája vagy hangulata nyomán létrejövő spontán téma mentén haladva megszületik egy ott és akkor érvényes verskör, amely csak azon az estén teljes. Az egymásnak felelgető versek erősítik egymást és érdekes módon nem alakul ki verseny a költők között, pedig az esély meglehetne rá.

 

 

 

(Fotók: Valuska Gábor)

 

A  cikk elején említett tartózkodásom oka pusztán személyes dolog: furcsán érzem magam a feolvasóesteken, valahogy mindig az iskolai ünnepélyek és szavalóversenyek kellemetlen emlékei sejlenek fel bennem. Verset inkább olvasni szeretek, hallgatni kevésbé, de Szabó T. Anna neve komoly húzóerővel bírt, nemcsak mert szeretem a verseit, de kellemes hangja miatt sejtettem, hallagtni is jó lesz őt.  Gondoltam, teszek egy próbát, hátha elmúltak már a iskolai szavalások kellemetlen emlékei. Amellett, hogy kifejezetten pozitív csalódás ért, arra is rájöttem saját verset felolvasni a legbátrabb dolgok egyike.

 

 

A szöveg a zene összekapcsolása nagyszerű ötlet, hiszen a versek ritmikája, dallama sok esetben önmagában is zenei élmény, ha ezt pedig kellemes, vagy pont a vers témájávól, hangulatából adódóan kellemetlen zene festi alá, akkor abból olyan komplex dolog jöhet létre, amely mindenképpen hozzáad az élményhez és a versekhez, nem pedig elvesz belőlük vagy helyettesíti, toldozza-foltozza azok minőségi hiányosságait. Ezen az estén Barabás Lőrinc, az egyik legtehetségesebb fiatal dzsessztrombitás, a magyar Erik Turffaz szolgáltatta a zenei aláfestést. Néhány pillanattól eltekintve, amikor kicsit hangosabb volt a trombita hangja a kelleténél, és emiatt nem lehetett hallani a felolvasott versek minden szavát, a zene nagyszerűen kiegészítette a szövegeket.

 

 

Mielőtt még bármilyen felolvasásba kezdett volna a szervező Dukay Nagy Ádám és a vendég Szabó T. Anna, körbement egy papír, amelyre mindenki felírhatta, kíván-e felolasni aznap este. Sajnos nem tolongtak a szerzők, amit kicsivel később meg is értettem. Saját verset felolvasni bátorság. Mindegy, hogy értő, barátokból álló közönség előtt vagy idegenek előtt kell megszólalnia a szerzőnek. A spontán megszületett téma mint vezérmotívum a mindössze négy felolvasó költőtől függetlenül is többször változott az est folyamán, voltak a csendet, a zenét, a sétát, a sötétséget, a magányt, a halált és a szerelmet körüljáró versriposztok. Legerősebben mégis Szabó T. Anna költeményei hatottak rám, döbbenetes volt hallgatni Sötét című versét, amelynek sodró, szinte dalszerű pattogó ritmusát, ismétléseit, haláltánc-szerű körforgását olyan plasztikusan festette alá Barabás Lőrinc játéka, hogy az ember hátán futkossott a hideg. Szabó T. Anna szabadkozva jelentette ki, hogy talán az ő versei nem is olyan jól illszekednek a többiek hétköznapiságtól kissé elrugaszkodott verseihez, sőt ha jól belegondol, ő szinte csakis realista verset ír, engem pedig épp ellenkezőleg hálás örömmel töltött el ez a kijelentés. Szabó T. Anna verseiben ezt e szépséges hétköznapiságot lehet szeretni, azt hogy nem kell a szerelemről nagy hangzatos köröket futni egy versben, elég azt megírni Egy alvó férfi talpához címzett kvázi ódában.

 

Megkapó pillanat volt, amikor az egyik önkéntes felolvasó, Baróti Györgyi, akinek Klón Zoé című kis kötete nemrég jelent meg, az egyik zenészekről szóló verspár után képtelen volt felolvasni zongorista apjáról szóló versét. Az ott beállt csend több is volt bármilyen versnél, azt hiszem nem én voltam az egytelen, akire ekkor elemi erővel zúdult a felismerés, hogy verset olvasni erő, bátorság, a félelmek, a múlt legyőzése. Szóval, ha jó dzsesszt és őszinte embereket akarnak hallgatni, most már tudják hova kell menni: havonta az Inda Galériába.