hirdetés

Victoria Popiney: Fiatal voltam és vakmerő

2014. március 19.

Egy pétervári kiadó Esterházy Pétert szerette volna kiadni, két művére gondoltak, a Kis Magyar Pornográfiára és a Termelési regényre. Kockát dobtunk egy másik magyar műfordítóval, én a Termelési regényt kaptam. - Victoria Popiney orosz műfordítót Nagy Gabriella kérdezte. 

hirdetés

Egy orosz műfordítónak hogy lehet ilyen neve? Mesélnél a származásodról és egyáltalán az életedről?

Az apai nagyapám görög volt, de azok közül a görögök közül származott, akik a Fekete-tenger partján élnek évszázadok óta. Leningrádba úgy került, hogy egy hadi tengerészeti főiskolára jelentkezett. Az én családi nevem ritka, de azért vannak görögök Oroszországban. Néha felbukik egyéb s más név, és én azonnal értem, hogy görög, bár egy szót sem beszélek görögül. A Viktória név nálunk nagyon népszerű, én azért kaptam, mert május 7-én születtem, és május 9. nálunk a Győzelem napja.

Honnan jössz, hol élsz, hol dolgozol?

Szentpétervárott születtem, és ott is élek. A Szentpétervári állami egyetemen tanítom a magyar nyelvtant és országismeretet, már lassan 4 éve. A tanszékünk egyetlen olyan hely Oroszországban, ahol a 3 államalapító finnugor nyelvet lehet főszakként előzetes tudás nélkül megtanulni. Az egyetem mellett marad még időm mű- és szakfordításra, tolmácsolásra. A magyar mellett a német nyelvtudásomat is használom, főleg szakfordításban.

Victoria Popiney

Hogyan kerültél kapcsolatba a magyar kultúrával, irodalommal? Miért a vonzalom?

Az érettségi után mindenáron az egyetem bölcsész karára akartam menni, és németül már elég magas szinten tudtam. Egy másik európai nyelvet szerettem volna megtanulni, amelyik nem tartozott sem az angolszász, sem a frankofón, sem a szláv nyelvek közé, így hát a magyar mellett döntöttem. Magyar szakra jelentkeztem a szentpétervári egyetem finnugor tanszékén, és nem sokkal az elvégzése után megkaptam az első fordítási megbízást. Egy pétervári kiadó Esterházy Pétert szerette volna kiadni, két művére gondoltak, a Kis Magyar Pornográfiára és a Termelési regényre. Kockát dobtunk egy másik magyar műfordítóval, én a Termelési regényt kaptam. Azért vállaltam, mert nagyon szerettem volna ezt a komoly munkát elvégezni, fiatal voltam és vakmerő, és nem is sejtettem, hogy mi vár rám. Több mint egy évig fordítottam a Termelési regényt. Rengeteget tanultam belőle, és miután megjelent, úgy döntöttem, hogy tovább tevékenykedem ebben a szférában, bár nem volt újabb szerződésem. A következő mű, amit választottam a Pompásan buszozunk! volt Garaczi Lászlótól. Egy kollégám hívta fel a figyelmemet rá, és az írót is ismertem személyesen. A fordítása után csak néhány évvel később adták ki, egy pétervári irodalmi lap Magyarországról szóló számában.

Fordítottad már Tóth Krisztina Vonalkódját, a Magyar irodalom kistükre kötetben megjelenő írások közül is párat és még sokakat. Te találsz rá számodra fontos írásokra, vagy a kiadó felkérésére dolgozol? Ha a te választod, miért épp azt?

Fordítottam Bódis Krisztát, Závada Pált, Csáth Gézát, Benedek István Gábort. Néha megbízásra dolgoztam. Esterházy Péter, Csáth Géza és Bódis Kriszta esetében a szerkesztőség válogatta össze a fordítandókat, Benedek István Gábor maga kért fel egy novellájának a fordítására. Ami Tóth Krisztinát illeti, Károlyi Dóra, az akkori Magyar Könyv Alapítvány igazgatója, ajánlotta figyelmembe. Először lefordítottam pár elbeszélést a Vonalkódból, és a fent említett pétervári irodalmi lap magyar számában sikerült megjeleníteni a Take Five-t.

Tóth Krisztina Vonalkódjának fordítása közben milyen kérdések vetődtek fel benned? Okozott valami nehézséget? Szoktál konzultálni vagy együtt dolgozni a szerzővel? Milyen tapasztalataid vagy történeteid vannak erről?

Krisztina nem csak prózaíró, hanem költő is, és amikor prózát ír, akkor is költőien fogalmaz. A prózája első látásra egyszerűnek tűnik, de időnként találkozunk egy-egy bonyolult hasonlatokat alkalmazó festői fordulattal. Számomra ez okozza a legtöbb nehézséget nála. Általánosan nézve az írói kifejezések, az idézetek, a magyar reáliák fordítása esik nehezemre. Krisztinával egyszer találkoztam és volt lehetőségem arra, hogy feltegyem a Vonalkóddal kapcsolatos kérdéseimet. Esterházy Péterrel és Garaczi Lászlóval is konzultáltam személyesen. Benedek István Gáborral e-mailen keresztül érintkeztem. Mindenki nagyon figyelmes és segítőkész volt.

Amikor januárban találkoztunk a balatonfüredi műfordítóházban, szóba került, hogy a pétervári egyetemen Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regénye téma. Milyen más magyar művek kerültek eddig és kerülnek épp palettára az egyetemen?

A Pál utcai fiúkat házi olvasmányként vettük. Egyszer vettem részt egy orosz fordítóműhelyben Balatonfüreden, akkor a Magyar irodalom kistükrét fordítottuk közösen, amit utána kiadott a moszkvai magyar kulturális központ, és a könyvvásárokon ott volt a magyar standon, ez jólesett. Házi olvasmányként vesszük még a Tótékat, a Macskajátékot Örkény Istvántól, az Abigélt Szabó Magdától, az Édes Annát Kosztolányi Dezsőtől.

Az orosz olvasók és könyvpiac számára melyek a legizgalmasabb magyar művek? Mire vevők ma Oroszországban?

Szerintem Örkény István drámái és egyperces novellái, az Asszony a fronton Polcz Alaintől, Nádas Péter esszéi. Ami az olvasók álatlános érdeklődését illeti, nagyon népszerűek a naplók és önéletrajzok, ezenkívül még a krimik és a scifik.

Mikor találkoztunk, nagyban dúlt az ukrán válság, még nem kulminált, nem volt polgárháború (és/vagy forradalom), de hogyan látszik, ami ez idáig történt, egy orosz irodalmár szemével?

Minden normális ember szemében szörnyű, amikor emberi áldozatokkal jár a politikai válság. Szerintem az, ami Ukrajnában történik, az elején nagyon hasonlított a 1956-os magyarországi forradalomra. Most már más a helyzet. Sajnos azt kell látnom, hogy az első világháború 100. évfordulója évében a világ több országa megint egy háború, egy fegyveres konfliktus lehetőségét fontolgatja. Nagyon bízok benne, hogy akadnak még bölcs politikusok mind a két oldalon, akiknek sikerül elejét venni a háborúnak, ami semmi jót nem fog hozni egyik résznek sem.

Azt mondtad, ami Magyarországon történik, nem látszik messzebb a határoknál, ti ott, Oroszországban nem kaptok hírt rólunk. Változtat ezen valamit a kortárs magyar irodalom olvasása, a fordítás, a szerzőkkel való kapcsolattartás?

Magyarországgal kapcsolatos hírek általában kuriózumként szerepelnek az orosz sajtóban. Nem mondom, hogy az oroszok nem tudnak semmit Magyarországról. Az idősebb generáció még emlékszik a szocialista időkre. Sok turista utazik hozzátok, lehet magyar filmet látni moziban vagy tévében, magyar rendezésű színházi darabot a színpadon. De ami a magyar politikai és szociális életet illeti, valóban nem látszik semmi a határokon túl. Természetesen én és finnugor tanszékbeli kollégáim és a diákjaim másként vagyunk vele, figyelemmel kísérjük a politikai, szociális és kulturális eseményeket, sokat érintkezünk a kortárs magyar irodalom és oktatási rendszer képviselőivel.

Min dolgozol most, milyen élmény, és mikor, hol jelenik majd meg, ha kész leszel?

A Pixeleket fordítom Tóth Krisztinától, nincs szerződésem, de bízom benne, hogy sikerül majd kiadatni, szerintem ragyogó ez a könyv.

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.