Vida Gergely versei

  • 2006. május 31.

Líraihősi jog

 
A líraihős joggal vitorláz.
Edzett húsán szél a panír,
a horizont rendben kitornáz.
Persze márkás hajópapír.
 
A líraihős joggal papír,
ennek lélektani oka van;
felejteni jó lesz radír,
bár elhajló gumifoga van.
 
A líraihős joggal hajlik
a vállamra, mikor elesett.
Bár sejthetném, mi benne zajlik !
Még elszarja a szerepet.
 
A líraihős joggal trágár.
Kösz, megvagyok, (ezt) jelenti.
Jelenkorán csinos závár,
örök … izét, de ezt leejti.
 
A líraihős joggal leejt,
mert ami lent, azt emeli.
Rím kivánkoz itt, hogy selejt,
de itt ezt meg juszt is elejti.
 
A líraihős joggal elejt,
mert ki ne állna az elején;
ki elöl áll, az nincs mit felejt,
mint föjjebb már, a fa tetején.
 
A líraihős joggal fázik,
magára húzhat libabőrt.
Dunyha alatt lakoz állig,
ima jó, ha megtartja őt !
 
A líraihős joggal imád
például sportolni.
A test küszöböl lelki hibát.
Lehet-e rá megorrolni?
 
A líraihős joggal orál,
számos tuti fogást ismer.
Néha mintha égi korál,
néha nyitva hagyott sliccel.
 
A líraihős joggal bliccel.
Tizenkilencre is lapot kér.
A hagyomány mögötte gibicel:
ha bejön, oszlik a babér.*
 
*Olvasói ízlés és -belátás alapján az alábbi strófával megtoldható a vers. Kedvezőtlen fogadtatás esetén természetesen figyelmen kívül hagyandó, a verset ebben az esetben a 10. strófa végén kell befejezni, pontosabban a „babér” szó után.
A líraihős joggal babér, 
tizenkilencre is lapot húz.
Ennyi kell a becsületér’,
ha veszít, feláll, és nagyot púz.
 
 
Férjezett egészen
„Hogyan dicsérjem termeted?”
/Sugár/
 
Ha nő lennék és férjezett,
s férjem elég régóta nős,
bizony nem mulasztanám
szerettett párom dicséretét el.
Szépségem erre kihasználnám,
mert szép lennék, rendesen.
Így a dicséréssel
nem lenne semmi veszve.
A szépség hetyke.
 
Persze jöhetnek a jelzők sorba,
ez olyan evidens.
Ismételnék és kitalálnék, ha kell,
mert nyelvemen se lenne csorba.
Itt nem is mondok egyet sem –,
inkább néhány műfaji megjegyzést.
 
Ami a lényeget illeti tehát:
kihagynék néhány porcikát,
balul sikerült kiszögellést.
Például ha a fül kiáll,
fülsértő lesz az óda,
mert miközben kendőz hibát,
suttyomban éppen kiemel, rámutat:
imigyen tarol a bámulat –
ez igen veszélyes költemény ;
hosszú orrt profilból ne dicsérj,
mert a fény
a falra nyújtott árnyékot vet;
s kerülj szemmel köldököt,
ha reng a háj.
Ez alapszabály.
 
Tényleg csak módjával.
Nem vetném szűkre a hurkot,
a hurkát. Hagynék elég mozgásteret,
melyben férfim elosonhat, ha netán
egy poén rosszul sülne el, vagy komoly
elemzés szenvedne csorbát logikából
és az ellentmondás már nem küszöbölhető:
elég egy szájra helyezett mosoly,
nem mutatni, mi itt bökkenő.
 
Az egészet nem ereszteném át a részen,
mert kiút nekem is kell,
a mozgástér nem közös.
Ez világos egészen.
 
Szóval így, és tovább.
Egyszer tán valamit visszaád.
Igen, így á-val,
szépen.
 
 
Osztályrészleg
szakítás-szonett
 
Évente pár szonett elég. Ma már
nem zseníroz, nem kerget a tatár.
A nyugalom már-már megszakít,
az idő nekem húzza, berzsenyít.
 
Az öröm belőlem bőven kifér,
nincs tempós pedál, szét-futó visz’ér.
Nem hajt semmi sem, ha csak a kefír.
Estig kigondolom, mit más megír.
 
Holott számos múlt-részleg kulminál,
egyik-másik, jaj, már-már partraszáll.
Írt feltálalnom Danone aktivál.
 
Bár el-tart az utolsó szalmaszál,
a halál valaga meg-megriszál
finoman, ha figyelmem valahogy elkószál.

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!