hirdetés

Világ könyvespolcai, egyesüljetek!

2018. május 16.

Azon a 2013-as forró, májusi estén, itt Prágában (is) Esterházy Péter jelentette az egyetlen viszonyítási pontot arra vonatkozóan, hogy talán jó helyen járok, s ez előtte és utána is megtörtént még párszor, máshol és máskor. – Fehér Renátó a prágai könyvvásáron járt.

hirdetés

Kezdjük a tényeknél. 2018. május 10. és 13. között rendezte meg a Cseh Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete a Svet Knihy (Könyvek világa) néven futó prágai könyvfesztivált a Prága északi részén található holesovicei Ipari Palotában. Fő vonásaiban alig-alig különbözik ez a rendezvény a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiváltól, bár itt nincsen nagydíjas díszvendég író, vannak helyette vezértematikák. Míg 2017-ben a hangoskönyv állt a fesztivál fókuszában, addig idén a hazai (tehát cseh) és külföldi képregény, önálló színpaddal, kiállításokkal, kerekasztalokkal, workshopokkal. A német Reinhard Kleist volt a legnagyobb név a kínálatban, az ő képregényei közül most frissen a Nick Cave ihlette monumentális darab jelent meg, amely a Johnny Cashről és a Harry Haft auschwitzi bunyósról szóló műveket követte. Szintén képregényes csúcsdísz volt a francia szerzőpáros, José-Luis Bocquet és Catel Muller Josephine Bakerről szóló munkája.


A fesztivál másik idei vezértémája a megrázó huszadik század lett. Radovan Hauer fesztiváligazgató a döntést egyfelől Csehszlovákia megalakulásának századik évfordulójával indokolta, másfelől azzal a ténnyel, hogy a csehek számára a nyolcasra végződő évek sokszor nagy fordulatokat hoztak a huszadik században (1918, alapítás; 1938, a müncheni egyezmény; 1948, a kommunista puccs; 1968, a prágai tavasz és annak elfojtása).

A prágai könyvfesztivál is minden évben választ egy díszvendég országot, ezúttal Izraelt, mert míg Csehszlovákiát száz éve alapították, addig Izraelt hetven éve (Magyarország 2014-ben volt díszvendég). Az izraeli delegáció legfontosabb szereplője valószínűleg a Nemzetközi Man Booker Díjas David Grossman, akinek a magyarul Rajki András fordításában már olvasható, Egy ló besétál a bárba című könyve jelent meg most csehül. De Prágába látogatott A. B. Yehoshua is (tőle magyarul az Apáról fiúra című könyv olvasható, Báti Júlia fordításában).

A fesztivál 625 programján megközelítőleg negyvenezer ember vett részt, a résztvevők és fellépők között közel harminc ország képviseltette magát, a fesztivál épületének három szárnyában, összesen 3500 négyzetméterén.

*

A csütörtöki érkezés után szinte rögtön egy külső helyszínen, az Ipari Palota tőszomszédságában álló Lapidáriumban, a Nemzeti Múzeum kőtárában kezdek. Öt éve jártam a prágai könyvfesztiválon először, akkor az Irodalom Éjszakája keretében jöttem a Lapidáriumba, ahol a csehül Svoboda Róbert fordításában akkor megjelent Harmonia caelestisből olvastak fel részleteket a szerző jelenlétében. Azon a 2013-as forró, májusi estén, itt Prágában (is) Esterházy Péter jelentette az egyetlen viszonyítási pontot arra vonatkozóan, hogy talán jó helyen járok, s ez előtte és utána is megtörtént még párszor, máshol és máskor.
Ezúttal Adam Zagajewski lengyel költő a vendég a Lapidáriumban, állandó Nobel-esélyes, aki idén augusztusban a sztrugai költőfesztivál nagydíját veheti át, olyanok után, mint Auden, Neruda, Ginsberg, Brodsky, Heaney, Tranströmer, Atwood, vagy Juhász Ferenc és Nagy László. A csehül és lengyelül zajló beszélgetésben Zagajewski a nosztalgia és az emlékezet költészetéről beszél, illetve az emigrációs tapasztalatok költői elbeszélhetőségéről, leginkább elbeszélhetetlenségéről. Közben lengyelül olvas fel, mögötte a kivetítőn a versek cseh fordítása. Nekem a legemlékezetesebb most a Czy warto (Megéri-e), amiben – a párizsi hajnal mellett – az is szóba kerül, hogy milyen egy kisrepülőn ülni Seattle fölött, ahol éppen földrengés van. Zagajewsking ON.

*

Az Ipari Palota középső szárnyában rendezkednek be a külföldi intézetek, így a díszvendég és a magyar stand is, és itt van a sajtószoba. A bal oldali szárny a tudományos és szépirodalmi kiadók bázisa, a jobb oldaliban jutott hely például a képregény- és (konzol és társas)játékbirodalomnak.

A fesztivál nagyszínpadán pénteken Robin Cook a főfellépő. Épp akkor toppanok be, amikor azt fejtegeti, hogy az Egyesült Államok után Magyarországon a legnagyobb a sikere, körülbelül tízmillió példányt adtak el nálunk a könyveiből (mi családilag ebből kettővel vettük ki a részünket, a Mutációt és a Kómát még pubertás koromban olvastam el). Cookról csinálok két fotót és prágai anzix gyanánt elküldöm Morcsányi Gézának, aki több Cook-könyv magyar fordítója.

Sétálással, szaglászással, beleolvasással töltöm a következő órákat, hagyom, hogy sodorjon a tömeg, hogy a legváratlanabb helyeken bukjak föl az árból. Így leszek részese a Jiri Theiner Díj átadásának az Irodalmi Szalonban, ami a magyar könyvbemutatóknak is helyszíne lesz, így előzetes terepszemlét tartok. A Jiri Theiner Díj olyan személyeknek vagy intézményeknek adományozható, akik munkájukkal sokat tesznek a cseh irodalom külföldi népszerűsítéséért. Jiri Theiner (1926-88) maga is fordító volt, és tevékenysége Jiri Theiner Díjra predesztinálta volna. Családja 1938-ban, a müncheni egyezmény után menekült Angliába, és a háború után tértek csak vissza Csehszlovákiába. Theiner a ’48-as kommunista puccs után politikailag gyanús elemnek minősült, így egy szénbányában végzett kényszermunkát. Az ötvenes évek közepétől fordított angolból és angolra, az 1968-as szovjet bevonulás után pedig családostul visszatért Angliába. Folytatta a fordítást és szerkesztője lett az Index on Censorship című kiadványnak, amely a hazájukban cenzúra által sújtott írásokra specializálódott. Jiri Theiner mások mellett Ivan Klíma, Ludvík Vaculík és Václav Havel műveit fordította angolra. A díjat Jiri Theiner fia, Pavel finanszírozza, és 2011 óta adják át. Az idei kitüntetett a brit tudós és fordító, David Short, aki University College London Szláv és kelet-európai tanulmányok programjában tanított cseh és szlovák nyelvet évtizedekig (ugyanott, ahol a „szomszéd” szobában Peter Sherwood volt a magyar tanulmányok előadója). David Short fordította angolra Hasek, Capek, Hrabal, Seifert és Jáchym Topol több művét is.

Délután ötkor kezdődik Barnás Ferenc A kilencedik című könyvének bemutatója, ami Pató Márta fordításában jelent meg a Protimluv Kiadónál. Barnást Gál Jenő, a prágai Károly Egyetem Hungarológia szakának oktatója kérdezi, aki mellesleg 2003 és 2009 között a budapesti Cseh Centrum igazgatója volt. Szóba kerül a magyar irodalom nagyobbrészt tragikus tónusa, ami főleg cseh fénytörésben látszik hangsúlyosnak. Barnás beszél a magyarországi szegénység állapotairól egykor és most, a regény staccatoszerű nyelvéről, illetve arról, hogy A kilencedik több, mint fejlődésregény, mert egyúttal bevezetődés, beavatódás is a világba.

Az est aztán egyik lépésről a másikra fordul át a prágai magyarszakos diákok szokásos pénteki klubdélutánjába (Prahuka), és azt veszem észre, hogy már a fesztiválplaccon ülünk, elférünk két sörpadnál, erős keret, aranycsapat. A hallgatók és Gál Jenő mellett Svoboda Róbert és a magyar lektor, Balázs Andrea, illetve a szakon nyelvészetet oktató Jiří Januška, valamint a prágai Balassi Intézet igazgatója, Kelemen Gertrud. Barnás még marad, érthető, hiszen David Cernyről mesélnek neki. Mi Horváth Viktorral továbbállunk, ő szombaton tankkal tér vissza ugyanide.

*

A szombati jelenlétet a magyar programok keretezik. Délben Kun Árpád bemutatójával kezdünk, a Boldog észak Anna Valentová fordításában jelent meg a Volvox Globator Kiadónál. Kun elárulja, hogy a regény címe egy korábbi versciklus címéből nőtte ki magát, s ott ez a boldogság még némi iróniával visszhangzott. A regény írása során Kun számára egyre szükségesebbnek látszott, hogy végül majd megölje a főszereplőjét, mindezt egyfajta ellengiccs motiválta, mondván, ha valaminek nem rossz a vége, akkor az nagyon könnyen lehet giccses. A regény és a főhős központi kérdése ugyanakkor az idegenség, s hogy ez elmúlhat-e, lehetséges-e otthonra találni: „amit meg kell szelídíteni a főhősnek az az idegenség szelleme”, az Én pedig nem más, mint ilyen különböző szellemek találkozása. A norvég távollét kapcsán Kun még hozzátette, hogy íróként jócskán profitál abból, hogy el van zárva a saját kulturális közegétől, a Megint hazavárunk című második regény pedig éppen az önéletrajziság által lakta be újra és máshogy a Boldog északból ismerős világot.

A délutáni ötös idősáv szombaton Horváth Viktoré, akinek a Török tükör után a Tankommal már a második regénye jelenik meg csehül, mindkettő a Větrné mlýny Kiadónál, mindkettőt Simon Kolmanová fordította. Horváth a történelem megírhatóságáról és kisajátíthatóságáról beszél, hivatkozik Hayden Whitera, mondván a történelmi narratíva akkor is fikciós és szelektív narratíva, ha a történész a legnagyobb objektivitásra törekedve is építené azt. Természetesen nem megkerülhető a regény egyik legfontosabb komponense, a gyermeki beszédmód és perspektíva, melyre Horváth azt a választ adja, hogy az autoriter rendszerek, akár a korábbiak, akár a jelenlegiek, elszántan arra törekszenek, hogy gyermekiesítsék a saját közönségüket és állampolgáraikat. Egyébként az idei Irodalom Éjszakájának is ez a regény szerepelt a programján, ami könyvtárgyként is meglehetősen tetszetős: a cseh kiadó munkatársai egészen Pécsig utaztak, hogy borítóvá fotózzák Horváth Viktor játékkatonáit.

*

A prágai könyvvásártól azzal köszönök el, hogy végignézem a szintén az Irodalmi Szalonban rendezett Balla Demeter-fotókiállítás anyagát. Ezt a teret jellemzően a díszvendég ország szokta megkapni, most azonban hozzájutott a Magyar Intézet, hogy bemutathassák a portrékat, amelyek néhány nap múlva aztán az Intézet Pincegalériájába költöznek. Tágas a merítés: Pilinszkytől Tóth Krisztináig, Nemes Nagytól Nádasig sorakoznak a többségükben jól ismert portrék, van itt sörözős-cigizős Petri, és Jancsó-Hernádi párosportré. A színpadhoz legközelebb, a szembefotók – sportnyelven szólva – balficakjában pedig Esterházy, megint találkozunk itt tehát, 2013 után újra. Másnap, már hazafelé a vonaton meg az jut eszembe, hogy ezúttal az olvasó országa Budapesttől Prágáig ért el, ha nem mindjárt Prágától Budapestig.

 

(A riport a budapesti Cseh Centrum támogatásával készült.)

Fehér Renátó

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.