Hé, zöld papagáj
                                          mondd mi szél járja Európát.
                                          A zöld papagáj visszavág:
                                          Az ember nélkülözi a szimmetriát.*

          Az idén is szeptember közepén adták át a szlovéniai Vilenica barlangjában a Vilenica-díjat, amely most annyival volt különösebb és jelentősebb esemény, hogy 20. évfordulót is ünnepeltek. Ez alatt a húsz év alatt a Vilenicai-fesztivál már jelentős utat megjárt és sok mindent átélt: pár disszidens korszakot, pénzügyi és tartalmi kellemetlenségeket és nem utolsó sorban az új identitások keresésének idejét is.
          Az idén a kerek számú évforduló miatt két díjat osztottak ki, az egyiket a magyar-szlovén származású Ilma Rakusa svájci írónő kapta, a másikat pedig az osztrák Karl-Markus Gauss esszéista.
          A fesztivál szervezése már három hónappal a megkezdése előtt befejeződött. A rendezők 23 ország 26 résztvevőjét hívták meg, írókat, költőket, drámaírókat és esszéistákat Közép-Európából. A díj átadásának egyik célja az, hogy ismertté tegye az írókat. A tervszerű gyakorlat szerint a díjra jelölt írók műveit kiadják szlovén nyelven az elkövetkező Vilenicáig, amely azt jelenti, hogy a Szlovén Írószövetség szorosan együttműködik a Cankarjeva Kiadóval, aki ez alkalomból adja ki a Vilenica Antológiát - ezt tették az idei nyertesek esetében is. Rakusától a Miramara prózai művét fordították le, Gausstól pedig az Európai ábécét.
          A Vilenicai Nemzetközi Irodalmi Fesztivált a Vilenicai Kulturális Szövetség és a Szlovén Írószövetség szervezi. A fesztivál központi eseménye a Vilenica-díj átadása, amelyet már 1986 óta szokásukhoz híven minden évben kiosztanak. A fesztivál a Közép-Európai geo-politikai és kulturális térséget egyesíti, a területet már kezdetei óta saját identitása territóriumának, a feladatot elkerülhetetlen kulturális determinációjának tekinti.
          A Szlovén Írószövetség minden évben egyszer egy közép-európai szerzőnek nyújtja át a díjat, éspedig az irodalom és az esszéisztika terén elért kiemelkedő eredményei miatt. Az első ilyen díjat 1986-ban Fulvio Tomizza trieszti író nyerte el. Eddig számos nemzetközileg is elismert szerző vett részt a fesztiválon, így itt járt Wysława Szymborska, lengyel költőnő, aki 10 évvel később a Nobel-díjat is megkapta, az esemény évről évre egyre jelentősebbé és tekintélyesebbé válik a nemzetközi irodalmi életben. A résztvevők között ott voltak az előző évek díjazottjai is, mint Erica Pedretti, Ana Blandiana és Pavel Vilikovský, magyar részről pedig Nádas Péter (1998-ban volt Vilenica-díjas) és Rakovszky Zsuzsa.
          A fesztivál résztvevői az események alatt nyilvánosan beszélgettek az aktuális és egyetemes politikai, kulturális, társadalmi és művészeti kérdéseket illetően. A vilenicai hagyomány, melynek során Európa társadalmi és kulturális képéről gondolkodnak, az idén is folytatódott egy központi kerekasztal beszélgetés során, mely a következő hosszú címet viselte: Különféle kultúrák egymás mellett élése Európában és az új kulturális paradigmák keresésének  folyamata. E témát Aleš Debeljak költő és szociológus vezette, aki a fesztelen és kötetlen témát nyilvános meditáció névvel illette és megjegyezte, hogy Európában még mindig rettenetes aszimmetria uralkodik (Kelet-Nyugat). A végén arra a megállapításra jutott, hogy az Európában való együttélés új paradigmáiról szóló kérdés még mindig ismeretlen, illetve „millió dolláros kérdésnek” számít.
          A második kerekasztal beszélgetést Gregor Podlogar moderálta, ennek címe Az irodalmak kereszteződései: Kelet és Nyugat volt, melyen a kisebb nemzetek irodalmának sorsáról beszélgettek. Az első részben a Szlovéniában tevékenykedő kulturális intézmények mutatkoztak be, a másik részben pedig Podlogar az irodalom képviseletéért felelős Európai Központok elöljáróival beszélgetett.
          A 3. Nemzetközi Komparativista Tudományos Tanácskozás, amely a fesztivál programját kívánta erősíteni, irodalomelméleti hibridekről tárgyalt valamint az irodalom és az elmélet közötti dialógust vitatta meg.
          Két könyvújdonságot mutattak még be az események után: A szlovén irodalom antológiáját és a 2004-es vilenicai-díj nyertesének, Brigitta Kronauernak Zsebkendő című regényét.
          A teljes vilenicai fesztivál 30 millió tollárba került, ebből 17 milliót a Szlovén Kulturális Minisztérium fedezett, kettő és fél millióval a sežanai község járult hozzá, a maradékot pedig különféle szponzorok állták, köztük a Közép-Európai Ösztönzés programja, amely a központi kerekasztal témáját támogatta.
          Ilma Rakusa (1946) valóban közép-európai személyiségnek vallhatja magát, hiszen szlovén-magyar szülőktől született Szlovákiában (Rimavská Sobota). Gyermekkorát Budapesten, Ljublanában és Triesztben élte, 1951-ben Svájcba költözött. Már hat évesen négy nyelvet beszélt. Szlavisztikát és romanisztikát tanult, majd pedig az orosz irodalomban meglevő magányosság motívumából írta doktori disszertációját. Költő és író, műfordító és esszéista, valamint a zürichi egyetem szlavisztika professzora. Mint elmondta, számára Közép-Európa levegője a barnaszén illatát árasztja és a melankólia, valamint az irónia különös kombinációja. A magyart anyanyelvének tekinti, a gyermekkora, az otthona, a konyha és a mindennapok nyelve, de intellektuális értelemben nem azzal fejezi ki magát. Ugyanakkor emocionális szempontból nagyon fontos számára ez a nyelv, fiával mindig magyarul beszélt, az állatokkal is úgyszintén. A német nyelv számára a legfontosabb, nagyon jól érti, minden árnyalatát ismeri, de mégsem az emocionális nyelve. Az orosz nyelvet tanulmányozta és sokat fordította, belészeretett, amikor az orosz klasszikusokat olvasta - számára az egyik legszebb nyelv. A szlovént is nagyon szereti, az édesapja, nagyapja és rokonai nyelve, ám sajnos nem nagyon használja. A szláv vér igazában orosz benne, jóllehet nincsenek orosz rokonai.
          Vilenicevál kapcsolatosan azt a megjegyzést tette, hogy eleinte politikailag is nagyon jelentős szerepet töltött be, ám manapság már nem lehet ezt az aspektusát felfedezni, s ez nem is annyira baj. Vilenica még mindig nagyon kellemes és szép találkozás, de nincs meg már az az intenzitása, amely egykor jellemezte. Megnyílt az angolszász világ előtt, lingua francája pedig az angol nyelv lett. Egykor még a Vilenicai-fesztiválon német, francia és néha még magyar beszélgetéseket lehetett hallani, mert nagyon sok magyar látogatott ide.
          Karl-Markus Gauss Salzburgban született 1954-ben, Duna-vidéki sváb szülőktől, akik a Vajdaságból származtak. Salzburgban él és alkot. Germanisztikát és történelmet hallgatott az egyetemen, aztán önálló szabad művészként él, kritikákkal és írással foglalkozik. 1991 óta a „Literatur und Kritik” folyóirat kiadója és főszerkesztője. A Neue Zürcher Zeitung, Süddeutsche Zeitung, die Zeit, a Wiener Presse és a Der Standard folyóiratok számára ír cikkeket. Házas, két gyermeke van. Számos elismerésben részesült, melyek közül az 1997-ben elnyert a Charles Veillon-díj volt a legjelentősebb, valamint az osztrák könyvforgalmazók tolerancia tiszteletdíja 2001-ben.
          A vilenicai-kristály díjat az idén Vladas Braziunas litván költő nyerte el. 1987 óta a nemzetközi zsűri a szerzők közül egynek, aki szerepel az antológia gyűjteményben, kiosztja a Vilenica-kristály különdíjat is – a díjkiosztás általában Štanjelben zajlik. Vladas Braziunas 1952-ben született Litvánia északi részén, első kötete 1983-ban jelent meg. Filológiát és újságírást tanult. 2002-ben ukrán nyelvű fordításaiért Taras Sevcsenko-díjjal jutalmazták, majd pedig 2003-ban a druskininkai fesztivál nyertese lett. A zsűri tagjai érzékeikre hagyatkozva döntöttek a litván költő mellett, akit hét másik költő közül választottak a legmegnyerőbbnek. Eddig a Vilenica megrendezése során a magyarok közül hárman részesültek Vilenica-kristály díjban: 2002-ben Závada Pál, 2000-ben Vörös István és 1992-ben Kukorelly Endre.
          A díjátadások ezzel még nem értek véget, ugyanis az általános iskolás gyerekek kategóriájában meghirdetett verspályázatokat is külön díjazzák 2001 óta. Először a 6-10 évesek között majd pedig a 11-14 évesek között osztották ki az 5. Fiatal Vilenica-díjat.

*Srečko Kosovel (szlovén avantgárd költő, 1904-26): Hé, zöld papagáj című verse, Lukács Zsolt fordítása

HELYESBÍTÉS ÉS KIEGÉSZÍTÉS

Olvasóink elnézését kérve jelezzük, hogy fenti cikkben bizonyos adatok tévesen jelentek meg. A Vilenicai Nemzetközi Írótalálkozó (Mednarodni literarni festival - International Literary Festival) idei rendezvényein nem vett részt sem Ana Blandiana, sem Nádas Péter. Rakovszky Zsuzsa viszont a karszti Lokevban is tartott egy népes hallgatóságot vonzó felolvasást.