hirdetés

Visky András: Bibliaóra_10 (Mennyei Jeruzsálem)

2018. február 12.

bizony félelem lett úrrá rajtunk is, mert a bejelentéssel együtt kerített hatalmába a felismerés, hogy nincs hova mennünk, semmit nem hagytunk hátra sehol, apánk szabadon engedésének mindeddig még a legcsekélyebb lehetősége és reménye sem merült fel, nekünk a fogság lett az otthonunk... – Visky András 2flekken.

hirdetés

12
nem, nem a túlvilági létben kételkedtem, abban sohasem, én az evilági létben nem hittem, egyszerűen elveszítettem a hitemet, a Mennyei Jeruzsálemről viszont mindent tudok, ismerem a méreteit, tudom, hogy emberi mértékkel mérhető, és ez a mérték, az Írás szerint, megegyezik az angyalokéval, fel tudom sorolni, még ha álomból ébresztenének is fel, a Jákób tizenkét fiáról elnevezett tizenkét kaput meg a Bárány tizenkét apostolának a nevét viselő tizenkét alapkövet, márpedig nem volt éjszaka, hogy a testvşreim föl ne ráztak volna a legszebb álmomból, mert alig hogy elaludtam, lebegve alászállt a Mennyei Jeruzsálem, ez a habkönnyű gyönyörű menyasszony, vakító öltözetének hangtalanul hullámzó uszálya beborította az egész barakksort, a csupaszon hagyott karok meg a rabruhába bújtatott, túlvilági boldogságtól sugárzó Apánkat ringatták, amikor meg a Jeruzsálem-menyasszony átnyújtottam nekem az apámat, forró fénysugár borította be az ölemet és a combjaimat, volt, hogy a hasamig felszökött az ár, mennyei boldogságban fürödtem az apámmal együtt és azt kívántam, hogy soha ne legyen vége,

13
de akkor már tépkedtek, húzogattak, rázogattak a nagyobb testvéreim, megint bepisiltél, mondták, én meg nem akartam fölébredni, gyere, ki kell cserélnünk a nedves szalmát, Anyánk meg, amíg a szalmacsere rutinszerű művelete tartott, magához vont és átölelt, Apánkkal álmodtam, mondtam neki, meg a Mennyei Jeruzsálemmel, mondtam, én is, én is, mondta, jól van, minden rendben van, mondta, semmi sincs rendben, gondoltam, de, de, gondolta Anyánk, rendben van minden,

14
a Mennyei Jeruzsálem kapui mindig nyitva vannak, és a városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, még erre a mi ugráló fényű, füstölgő lámpánkra sem, tanította Anyánk, mert, olvasta fennhangon, a Bárány lesz a lámpás, a kapukat meg nem zárják be nappal, éjszaka meg egyáltalán nem is lesz, mondta, majd révülten, mintha énekelne, fölsorolta a drágaköveket, amelyek az alapköveket díszítették, jáspis, zafír, kalcedon, smaragd, szárdonix, karneol, krizolit, berill, topáz, krizopráz, jácint, ametiszt, és gyönyörűen nevetett és a könnyei is megindultak, mi meg vártuk a Bárányt, hogy letörölje anyánk nevető könnyeit,

15
a Mennyei Jeruzsálem, igen, elsőre ez rémlik fel előttem, amikor az Európa szót hallom, a fogság boldogsága és rémülete, és az a riadalom, amit szabadon engedésünk kurta, minden ünnepélyességet nélkülöző bejelentése okozott,

16
mindenki ide-oda futkosott a barakkok között, mialatt vékony, szúrós eső vette ostrom alá a telepet, bizony félelem lett úrrá rajtunk is, mert a bejelentéssel együtt kerített hatalmába a felismerés, hogy nincs hova mennünk, semmit nem hagytunk hátra sehol, apánk szabadon engedésének mindeddig még a legcsekélyebb lehetősége és reménye sem merült fel, nekünk a fogság lett az otthonunk, önmagunkra korlátozott szabadságunkról pedig maga a Mennyei Jeruzsálem gondoskodott, Apánk meg, aki a kiszabott büntetésének az ötödét sem, ahogy mondani szokás, ülte le, kifejezetten jó helyzetben volt, ő még, egészen nyilvánvaló, beláthatatlan ideig, csaknem két évtizedig a Mennyei Jeruzsálem polgára lehet, és ha számba vesszük, hogy ekkora ítélettel senki nem szabadult ki élve ezekből a börtönökből, akkor Apánk sorsát tekintve egészen nyugodtak lehetünk, ő már be van írva a Bárány könyvébe, kortyolhatja nyugodtan, napra nap, az életnek vizét, de mi merre induljunk, nincs másik barakkunk, ahol a Bárány tekintete alatt ugyanúgy szabadok lehetnénk, mint eddig,

17
nekivágtunk hát a semminek, beállítottunk, veszett riadalmat keltve, egy szegény rokonhoz, egészen pontosan Apánk szegény rokonához, visszatértünk Keletről az Európa nevet viselő földrész közepébe, vagy legalábbis ennek a közelségébe, ha van egyáltalán közepe a térségnek, ennek a középnek az észak-keleti csücskébe, ott tébláboltunk az ismeretlennél is ismeretlenebb semmiben Apánkra gondolva sóváran a napi szakasz elolvasásakor,

18
de nem sokáig irigykedhettünk az Apánkra, mert néhány hónap különbséggel, egy tűzforró augusztus végi napon őt is szabadon engedték, a büntetését persze nem törölték el, dehogy, csak, mint értésére adták, felfüggesztették, maga még tartozik nekünk tizenöt évvel, mondták neki, amikor átnyújtották az ideiglenes szabadságra feljogosító levelet, és be is hajtjuk magán, bízzon bennünk, mondták, és most köszönje meg a Pártnak ezt a hét évet, amit itt töltött velünk, addig is biztonságban volt magától az ország, na menjen, és amikor bezárult mögötte a dolgok állása szerint ideiglenesen, a börtön kapuja, ideiglenes szabadsága birtokában elindult hát ő is a semmibe, mert hol máshol találhatna meg bennünket, ha egyáltalán élünk még valahol, mint a semmiben

Visky András

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.