hirdetés

Visky András: Bibliaóra_2 (Gómer)

2017. július 2.

az első, fél tízes harangszóra, amikor a repedt, háborúban sebet kapott nagyharang kondul meg, már Anyánk körül ülünk mindannyian, csendességet tartunk, Anyánk fölolvassa nekünk a napi szakaszt, amikor meg Zele összehúzza a két harangot, ez a harmadik harangozás, imát mondunk, majd átmegyünk mindannyian a templomba – Visky András 2 flekken.

hirdetés

10

vasárnap nincs reggeli, Anyánk megteríti a hosszú, gyalulatlan foszni deszkából készült asztalt, teát, viaszsárga kekszet és csuprokat helyez egymás mellé, utána bejön a fiúszobába és lehúzza rólunk a takarót, van, hogy fölém hajol és szemen csókol, a lányok maguktól ébrednek, fényesre fésülik derékig érő hajukat, aggódva öltözködnek,

11

a zarándokok a verandán tolonganak, legtöbben már hajnalban megérkeztek, csöndesen bejönnek a házba és az első harangozásig még szunyókálnak egyet a csupasz padokon, mire kikászálódunk, éles fény világítja meg az üvegkancsókban gőzölgő óarany teát, vasárnap mindig süt a nap, tea, ehetetlen száraz keksz és az ismeretlen zarándokok fürkésző tekintete fogad bennünket, ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, akik Babilon folyóvizei mellett laktak és sírtak és a Sionra gondoltak, suttogják egymásnak, Apánk félrevonultan készül a vasárnapi tanításra, őt csak akkor láthatják, amikor révült arccal bejön a templomba és leül a mózesszékbe,

12

szombaton már akkora csend van a házban, hogy jól hallhatni a vesszőseprűvel hadonászó Zele harangozó kurvaanyázását az udvaron, Apánk ezt a hét első napjától sűrűsödő szombat napi csöndet viszi magával a szószékre, ebből a csöndből formálja a szavakat, Zele harangozó az eperfát ellepő seregélyeket átkozza megállás nélkül, hite szerint, ha jól értem, a seregélyek egytől egyig parázna nőszemélyektől születnek, a túlérett, rothadó eper vastagon beborítja az udvar porát, Zele harangozó úgy seper, mintha kaszálna, a vesszőseprűt alvadt vér színű ragacs borítja be, de nem adja fel, mire lemegy a nap, az udvar porában hibátlan körök szikráznak az eperfa körül,

13

az első, fél tízes harangszóra, amikor a repedt, háborúban sebet kapott nagyharang kondul meg, már Anyánk körül ülünk mindannyian, csendességet tartunk, Anyánk fölolvassa nekünk a napi szakaszt, amikor meg Zele összehúzza a két harangot, ez a harmadik harangozás, imát mondunk, majd átmegyünk mindannyian a templomba,

14

Anyánk hangján másképpen szól az Írás, mint az Apánkén, amikor például Dávid király nem tudja levenni tekintetét a meztelenül fürdőző Bethsabéról, Anyánk gyönyörűen elpirul, amikor meg a parázna Gómer történetét olvassa, aki a kérlelhetetlen Hóseás prófétának szül gyermekeket, mindannyian Gómernek szurkolunk, Anyánk akkor tart szünetet a felolvasásban, amikor a legnagyobb szükségünk van rá, hajrá Gómer, ne hagyd magad,

15

kemény asszony volt az Anyánk, olyan kemény, mint aki egyszer már elveszítette a hitét, és ha már egyszer sikerült neki, eszébe sem jutott a keresésére indulni,

16

majd csak megtalálom, ha megtalál, gondolta, amikor meg rátalált, mert rátalált, Anyánk a hitére, a hite meg az Anyánkra, nem is hasonlított arra, amit elveszített, Anyánk sem, meg a hite sem,

17

ami elveszhet, csak vesszen, mondta, azért nem érdemes hisztériázni,

18

pengevékony, hajlíthatatlan asszony, egy valódi Gómer, Diblajim lánya, akiről, mármint az Anyánkról, elég volt ránézni, mindegyre az isteni mindenhatóság jutott az eszünkbe, a mindenhatóságot, nincs az az isten, Anyánk szavatolja, világos, nem kérdés,

19

megállt előttem, két tenyerét vízszintesen a homlokához emelte és megmutatta, hogyan nyomjam, tuszkoljam, kényszerítsem, húzkodjam le az agyamat a szívembe,

20

elfér? – kérdeztem,
mi? – kérdezte,
hát az agy a szívben – válaszoltam,
a szív nem fér el az agyban, pupák, nem az agy a szívben! – mondta és nevetett,

21

így szalutált nekem az anyám, hibátlanul kinyújtott és összezárt ujjakkal, mint akit szigorú angyalok részesítettek alaki kiképzésben,

22

le az aggyal!
értettem, le az aggyal!
a szívig, pupák, nem tovább!
értettem, a szívig!

23

de nem sikerült, nekem nem, a szájüregig még csak-csak, de a szívig sehogyan sem, jaj-jaj, sopánkodott mókásan az Anyánk, a száj az a legveszélyesebb, annál rosszabbat el sem tudok képzelni, csak oda ne, az agy meg a száj, nincs ennél veszélyesebb keveredés, maga a zsivajgó pokol, mondta,

24

a nővéreim és bátyáim szerint azért nem megy ez nekem, mert nincs a fejemben semmi, elég megkopogtatni a falcsontot, árad az üres kongás, ami meg nincs, le sem szállhat a szívbe, a nincset aztán kényszerítheted napestig, nincs marad, érveltek meggyőzően és nagy szakértelemmel, csontról csontra, varratról varratra végigütögették a koponyámat, majd hosszan hallgatóztak a fejüket ingatva, hat gondterhelt égitest imbolygott a fejem körül,

25

Anyánk viszont nem adta fel egykönnyen, csak lassan, kíméletesen, bátorított, amíg a szív az utolsó porcikáig be nem fogadja azt a konok agyat, így-így, szépen, türelemmel, kiváló,

26

na? – kérdezte,
nem megy – mondtam,
megy az pupák – mondta –, csak hinned kell,
hogy higgyek, ha nem hiszek – kérdeztem,
nem kell hinned, ha nem hiszel, és nem kell nem hinned sem, ha nem,
jó – mondtam –, megpróbálom,
na látod,

27

én például hozzámentem az apádhoz, mondta, mindenestől az övé lettem, utánam jött a Kőris utca 8-ba és elvitt, a Kálvária utca és a Diószeghy Sámuel utca közötti szakasz, megvan?, magához vett én meg hozzámentem, mondta nevetve, amikor meg Anyánk nevetett, a mindenható Isten együtt nevetett az Anyánkkal, ha hozzáment, hát hozzáment, nincs mit tenni, fordította ki üres tenyerét az Úr, mint aki nem éppen így tervezte, de hát Isten tervez és Isten tudja, ki végez, mondta, Anyánkkal meg ki a halál merne szembeszegülni,

28

a férfiak legalább valahogy kezelhetőbbek, mondta, elég például kockacukornyi, mit tudom én, hatalmat adni nekik, máris fejükbe száll a dicsőség, jambusokban kezdenek el beszélni és vissza akarják tolni a kizökkent időt, mármint engem, mondta az Úr, iszonyatos ez a tehetségtelen visszatologatás, ez a siralmas visszatili meg visszatoli, de az asszonyok, a nők, Isten legyen a talpán, aki kiigazodik rajtuk, én mindenesetre feladtam, mondta, és tehetetlenségében Anyánk porcelán nevetését nevette,

29

mert itt van az anyád, az Anyátok, mondta az Úr, itt van ez a gyönyörű nő, aki szüzességet fogadott nekem, mondta, aztán meg jött az Apátok és elvette, bizony elvette, na igen, a szüzességét, tőlem vette el az Anyátok szüzességét az Apátok, igen, akkor én, jogos és édes bosszúból, szemet szemért, fogat fogért, szüzességet szüzességért stb., és mert reménytelen szerelemmel szerettem őt, naponta visszaadtam neki a szüzességét, így döntöttem, mondta az Úr, szerelmi bosszú, nincs annál gyönyörűségesebb, így kellett élnie az anyádnak, velem meg az Apátokkal, folyamatos kettős házasságtörésben,

30

a szerelmi bosszúban én az Úr a te istened vagyok a legjobb, ragadtatta el magát az Úr, aki a szerelmi bosszúban valóban a legprofibb a világon, mondta Anyánk,

31

amikor például az Úr szólni kezdett Hóseáshoz, olvasta nekünk az Anyánk, ezt mondta az Úr Hóseásnak, menj, végy feleségül egy parázna nőt, és legyenek gyermekeid a paráznától, mert rútul paráználkodik ez az ország, Hóseás elment, és elvette Gómert, Diblajim lányát, aki teherbe esett, és lányt szült, akkor ezt mondta neki az Úr, nevezd őt így: „Nincs irgalom", olvasta nekünk az Anyánk, mert ez a szakasz következett arra a napra, és ami következik, mondta az Anyánk, azt semmilyen módon se kerüljük el, mert nem kerülhetjük el

Visky András

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.