hirdetés

Visky András: Bibliaóra_3 (Ábrahám)

2017. július 30.

otthon még csak-csak, de haza az nincs, sohasem is volt, mindig is jövevények voltunk és vándorok, bozgorok meg zsidók, az Írás szerint Ábrahám magvai, migratorii, kiáltotta át az út túloldaláról Marin, amikor lerészegedett, migratorii és bozgorii és jidanii, szép szó, mondta Anyánk, nem kell félni – Visky András 2 flekken.

hirdetés

32
a fogságból előbb a fővárosba költöztünk, Bukarestbe, ez a város az ország szíve, mi meg itt találtuk magunkat Sabina asszony házában; mehetünk, közölték velünk hivatalosan a telepen, szabadok vagyunk, de hát hova menjünk, mindent elvettek tőlünk, amikor Apánkat bezárták és bennünket idehoztak, nem maradt semmink, ha nincs apa, akkor semmi nincs, hova is mehetnénk,

33
most meg, tessék, szabadok vagyunk, Apánk még persze börtönben, valahol, nem tudjuk, hol, előfordulhat, hogy az ország szívében van ő is egy nagy fekete, vagy inkább szürke, azaz világosfekete házban sok kicsi ablakkal, ki tudja, könnyen lehet, hogy még Apánk sem tudja, hol van,

34
sok-sok évet sóztak a nyakába, így mondták, és most börtönben ül, elképzeltem az Apámat, ahogy huszonkét éven át ül a vaságy szélén, mindkét lába súlyos láncokkal az ágyhoz bilincselve, ölében egy nagy vasgolyó, nem eszik, nem iszik, nem beszél, maga elé néz, egyedül az idővel van dolga, ez a büntetés, figyelni, ahogy az idő telik az ember szívében, ahogy kiárad az elhasznált idő a lélegzettel együtt,

35
megpróbáltam, meddig bírok így ülni, hány napot tesz ki, ha, mondjuk, egész délelőtt mozdulatlanul ülök, nézek magam elé és figyelmemet egyedül az időre összpontosítom, mi lenne, gondoltam, ha a testvéreim is beszállnának és ülnénk mind a heten egy egész napon, egész hónapon, egész éven át, és mind a heten kilélegeznénk a büntetést, akkor Apánkat időnek előtte kiengednék a börtönből, jól kifognánk azokon a gonosz börtönőrökön, gondoltam, menjen, letelt a büntetés, közölnék az Apánkkal kelletlenül, sőt leforrázva, Apánk meg nem tudna hova lenni a meglepetéstől, rám gyanakodna, a hetedikre, hogy csak kieszeltem valamit és végül mégsem kellett csalódnia bennem,

36
menjünk, ahova akarunk, mondták, szabadok vagyunk, nem büntetnek tovább, lejárt, akkor most hova akarjunk menni, ez itt a kérdés, mondta Anyánk, nem mehetünk bárhova meg akárhova meg sehova, legfőképpen meg haza nem mehetünk, mert haza az nincs, várjunk inkább, amíg Apánk sorsa is eldől, amíg az ő ideje is kitelik, várjunk szabadon a telepen, amíg értünk jön és kivezet minket a fogság földjéről és száraz lábbal kelünk át mindannyian a megáradt Dunán,

37
otthon még csak-csak, de haza az nincs, sohasem is volt, mindig is jövevények voltunk és vándorok, bozgorok meg zsidók, az Írás szerint Ábrahám magvai, migratorii, kiáltotta át az út túloldaláról Marin, amikor lerészegedett, migratorii és bozgorii és jidanii, szép szó, mondta Anyánk, nem kell félni, a bozgor meg a zsidó, meg főként a migratorii, szépek mind, ezek Isten kedvenc szavai, mondta,

38
Marint pungásnak hívták a telepen, pungaş, nem szép szó, Marin pungaşul, vagy csak egyszerűen pungaşule, te zsebmetsző, ezt jelenti, te kisstílű gazember, aki mások pungájában kotorászik, valami ilyesmi, ő volt közöttünk az egyetlen nem politikai, fogolynak fogoly, de nem politikai, hanem köztörvényes alja nép, mondták, idezsuppolták a börtönből, hogy figyeljen minket, besúgó, világos,

39
ő szállítja a híreket a telepről a hatóságoknak az ország szívébe, időről időre eltűnik, majd amikor mindenki fellélegzik, hogy vége, megszabadultunk tőle, visszatér a telepre és megint elkezdi gyűjteni az információkat,

40
szállítja rólunk a történeteket ez a Marin, ezt mondják a politikaiak, több titokban őrzött telepes rádiót meg könyvet is elkoboztak, mióta itt van közöttünk, hírszakértő, bizony, mondták sokat sejtetően,

41
sokat sejteni jó, jó elképzelni ahogy előbb összegyűjti és egyenként szortírozza a történeteket meg az információkat meg az értesüléseket, különböző színű zsákokba tömi, majd az éj leple alatt szekérrel elszállítja őket egyenesen az ország szívébe, biztosan rólam is gyűjt, van ott egy kis színes kupac, azokat rólam gyűjtötte,

42
ezen felül meg mocskos szájú, bizonyos szavakat, például pulă, pontosabban pula mea, de van több is, csak ő használt a telepen, ezek a nem szép szavak, nem is jelentenek semmit, mondta Anyánk, azazhogy egyedül ezt a szerencsétlen Marint jelentik, jobb, ha meg sem jegyezzük őket, de amire Anyánk azt mondta, hogy felejtsük el máris, az mind tökéletesen megmaradt az emlékezetünkben, Marin szomorú, Anyánk szerint szégyentelen kupléja is például, amivel mindenkinek megfájdította a szívét,

43
Marin pungás egy tengerszemű nőről énekelt, amikor lerészegedett, mindig ugyanarról, hangja éjszakánként borzongató ürességgel és sóvárgással árasztotta el a telepet, valami rossz asszonyról lehetett szó a dalban, egy könnyű nőről, sőt cafkáról, szégyentelen, mondta Anyánk, amikor Marin kieresztette a hangját, Marina, Marina, Marina, o sută de ani aş trăi, ha száz évig élnék, Marina, akkor is égnék a szerelemben, zúgta ezredszer is, Marin és Marina, ez azért majdnem szép, biztosan a tengerszemű Marina is sóvárog Marin után valahol és végigénekli ő is a csillagos éjszakákat,

44
ha Marin, teszem azt, nem volna pungás és a telep besúgója, hanem politikai fogoly, mint a rendes emberek itt mind, akkor az éneke is gyönyörű lenne, olyan szép, mint egy román ballada a beteljesületlen szerelemről, de mert nem politikai, hanem köztörvényes, sőt ezen felül még besúgó is, a szépségesen szép Marina is könnyű vérű nőként lebeghetett csak a szemünk előtt,

45
kár, nagy kár, mert Anyánk is könnyű, a legkönnyebb nő a telepen, egy törékeny nádszál, nem több, még én is föl tudnám emelni, de Anyánk nem rossz asszony és nem könnyű nő, pedig nő is és asszony is és könnyű is, sőt szépségesen szép is,

46
Anyánk rettegett Marintól, amikor Marin lerészegedett, félelmében nem engedett ki a barakkunkból, beparancsolt és ránk zárta az ajtót, mi meg egymás elé meredve hallgattuk Marint, bozgorii, migratorii, jidanii, kiáltotta, Isten legkedvesebb szavait hozta ki belőle a kenyérbélen átszűrt és egy slukkra lehajtott kékszesz,

47
zsidók vagyunk?, kérdeztük Anyánktól, zsidók és bozgorok és migrátorok?, jó kérdés, mondta Anyánk és elővette az Írást, kivitte az Úr Ábrahámot a szabadba, olvasta, és azt mondta neki: tekints föl az égre Ábrahám, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni, mert ennyi utódod lesz, Anyánk fölnézett a könyvből, ránk emelte a tekintetét és kuncogott kicsit, mintha Isten a saját viccén nevetne, mi ugyan nem vagyunk annyian, mint a csillagok az égen, gondolta Anyánk, de neki így is túl sokan,

48
így beszélt az Úr Ábrahámhoz, fölülről lefelé, egy kicsit magabízón, mint aki szentül meg van győződve saját kísérlete sikerében, mert hát hogyan is számolhatná meg ez a szerencsétlen bozgor a csillagokat mind, de Ábrahám fölnézett az égre és bizony hibátlanul megszámolta őket, egytől egyig valamennyit, még azokat is belevette, amelyek születőben voltak éppen, sőt a csillag-lehetőségeket és az égitest-esélyeket is, az utolsó vézna bolygóig,

49
akkor ezek hozzám tartoznak, mondta Ábrahám az Úrnak, szigorúan, keményen, eltökélten, az Úr meg megszeppent és szövetséget kötött Ábrahámmal, megesküdött neki, hogy törődni fog valamennyi utódjával, mert arra végképp nem számított, hogy Ábrahám kifog rajta és számba fogja tudni venni az ég tengerében lebegő összes csillagot,

50
Ábrahám utódai, ezek vagyunk, mondta Anyánk, égboltra szórt csillagok, az az otthonunk, az égbolt, nézzétek, mondta, soha sem volt ilyen közel hozzánk, mint itt, a román pusztában, Marin pungás éneke meg behatolt minden barakkba, bordei, így mondják románul, crede-mă Marina că mă doare splina, splina şi ficatul, când te văd cu altul, fáj a lépem, a lépem meg a májam, amikor egy másik férfi mellett látlak, Marina, hidd el

Visky András

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.