Kazimierz, a Kázmér-negyed olyan városrész Krakkóban, ahol gyakorlatilag nem lakik senki. A szűk utcákban csak turisták korzóznak, és fényképezgetnek, a kávéházak későn nyitnak, legföljebb az asztalokat, székeket törölgetik a pincérfiúk.  Este viszont beszökik az élet, megtelnek az éttermek, bisztrók és kocsmák, szól a klezmerzene. Itt található Wojciech Ornat (45), az Austeria Könyvkiadó igazgatójának lengyel-zsidó könyvesboltja.

A budapesti lengyel Intézet közleménye: „Különleges hely jelent meg nemrégiben a budapesti zsidó negyed szívében, a Nagydiófa utcában. A krakkói Austeria Könyvkiadó új budapesti boltja a Klauzál tértől pár méterre található. Az egyedi hangulatú könyvesboltban a judaisztika széles választékát, szépirodalmat, angol nyelvű tudományos könyveket, publikációkat, régi térképeket, fotóművészeti alkotásokat, albumokat, zenét, filmet kínálnak. Lengyel nyelvű könyveket is meg lehet rendelni. Austeria Könyvesbolt, Budapest, Nagydiófa utca 30-32. Tel: 788 5292.” Ennek csaknem két éve, 2007 kora őszén nyílt meg Ornat első külföldi boltja Budapesten.

„Honnan önben ez a felfokozott érdeklődés az egykori zsidó kultúra után?” – kérdezte Ornatot Pályi András tavaly az Élet és Irodalomban.  – „A szamizdatból, mondjuk – hangzik a válasz. – Gondoljon csak bele, a holokauszttal gyakorlatilag kiirtották a lengyel zsidóságot. De erről egyszerűen nem lehetett beszélni. És amikor kezdtek igazán rosszul menni a dolgok, mármint gazdaságilag, 1968-ban egy olyan sötét, antiszemita-nacionalista pártvonal jutott hatalomra nálunk, ami még a szovjet tömbön belül is páratlannak számított. Ahogy ezekről olvastam, elkezdett előttem feltárulni az ismeretlen, elsüllyedt Lengyelország, a két háború közti időszak, a történelmi lengyel haza, amely sosem volt monolit, se kulturálisan, se etnikailag, épp ellenkezőleg, s e nagy mentális tarkaságban is az egyik legizgalmasabb színfolt az a jiddis kultúra volt, amely nem is lengyel, hanem igazi közép-európai jelenség. nyomait kutatni, embereket, akik még ismerték, érzékelték, látták. Minél többet tudtam meg róla, annál jobban elbűvölt. Aztán kinyomoztam, hogy mégiscsak rendelkezem némi családi örökséggel, mert az egyik déd-dédapám egy kikeresztelkedett zsidó lányt vett feleségül, s attól kezdve még szenvedélyesebben érdekelt a kérdés. Nem én voltam az egyedüli, a rendszerváltás után, főleg fiatal értelmiségiek körében, valóságos reneszánsza támadt a régi jiddis kultúrának, amelyet úgy tűnt, elnyelt a történelem süllyesztője. És visszahoztuk ebből a süllyesztőből, ma már le se lehetne tagadni. Ezekben a körökben forgolódtam, ez volt akkor az életem, így ismertem meg a feleségemet is, aki, ha már a családi tradíciónál tartunk, kielcei zsidó famíliából jött, és mindenbe, amit eddig sikerült elérnünk, együtt vágtunk bele.”

A budapesti bolt vezetőjével pedig így beszélgettünk:

Németh Orsolya: Wojciech Ornat évekkel ezelőtt megnyitotta Krakkóban a könyvesboltját, rögtön a Krakkó-Prága-Bécs-Budapest-Vilnius hálózatban gondolkodott. Minthogy Budapestet kisgyerek kora óta nagyon szereti, gyakran jár ide, úgy döntött, itt nyitja meg első külföldi könyvesboltját.

Litera: Vannak magyar rokonai?

Nem, tudtommal senkije nem él Budapesten.

Működtet boltot másutt is a világban?

Nem, de az ugyancsak Austeria nevű kiadójának könyveit több országban terjeszti, többnyire lengyel és angol nyelven. Magyarul eddig egy könyvünk jelent meg, a színháztörténet gyöngyszemeként számon tartott Dybuk első magyarországi kiadása.

Ornat zsidó ember?

Nem. Sokat kutatta a családfáját, és talált is valakit a felmenői közt, aki lehet, hogy zsidó volt, de őt ebben az orientációjában a judaisztika iránti személyes érdeklődése irányítja. Talán éppen azért, mert Lengyelországban ma már alig élnek zsidók, a lakosság 0,01 százaléka, kb. 3-4 ezer ember.

Irodalmi esteket mióta rendeznek itt?

A bolt nyitásakor már terveztük, Ornat ugyanis ezt a helyet egyfajta társalgónak, közösségi helynek szeretné látni, ahova nem csak vásárolni jönnek az emberek, hanem összejárni, teázni, beszélgetni. Van műfordítóportré-sorozatunk, Pályi András, Szenyán Erzsébet is vendégünk volt, Háy János mesélt drámáinak lengyelországi fogadtatásáról, Groó Diána a Krakkóban forgatott filmjéről, bemutattuk Paweł Huelle lengyel írót és Ruth Ellen Gruber: Letters from Europe című könyvét. De kiállításokat is rendezünk, most éppen roma festők tárlata látható a „múzeumtermünk”-ben. Következő vendégünk  Krzysztof Varga író, akivel Pálfalvi Lajos és Keresztes Gáspár beszélget május 26-án.

Részlet Krzysztof Varga  Turulpörkölt (Gulasz z turula) című könyvéből, Hermann Péter fordításában, az Élet és Irodalom nyomán:

„Szeretem a Bosnyák téri piacot, annál inkább, minél közelebb a megsemmisülése. Jó párszor szálltam fel a központban a hetesre, és jöttem vele ide csak azért, hogy körbejárjam a húsos- és zöldségesbódékat, aztán álltomban bekapjak egy tejfölös-sajtos lángost vagy paprikás krumplit. Ezért érdekelnek a négyes metró finanszírozási problémái: úgy volt, hogy pont a Bosnyák térig épül meg, de egyelőre csak arra van esély, hogy a Keleti pályaudvarnál lesz a vége. És ha majd (ez a biztos jövő) a lángossütő bódéja helyén McDonald's lesz, a nacionalista hentesek húsboltja helyén Kentucky Fried Chicken, az illegális kínai cipő- és ruhautánzatok pultja helyén legális kínai utánzatokat áruló divatos butikok, azt talán már én sem érem meg. De amíg élek, amíg folyton Budapestre gondolok, addig - ahogy bárki, aki most is Zuglóban, az Újvidék téren, a Gyertyán utcában és a Tallér utcában él - megkopogtatom a görög- és sárgadinnyéket, elég érettek-e, kiválasztom a paprikahalomból a ránctalan kemény darabokat, aztán paprikás krumplit eszem, Hamvas Bélának a paprikás szalonnáról szóló himnuszaira gondolok meg arra, hogy az élet pont erről szól.”

* Wojciech Ornat

Zelki János