1. Mi jelentette az ön számára a 2009-es év legkatartikusabb olvasmányélményét?

Horváth Györgyi: Az idei évben kiemelkedően sok jó magyar könyv jelent meg. Nehezen választok, de talán Gerevich András Barátok című kötete volt rám a legnagyobb hatással. A külföldiek közül Bliss Broyard könyvét (One Drop. Little, Brown & Company, 2007) emelném ki: magyarul nincs (feltehetően nem is lesz), két év késéssel olvastam el. A New York Times nagyhatalmú kritikusának lánya írta az apjáról, arról, hogy hogyan titkolta haláláig, hogy fekete. Teljesen átrendezte a rasszbéli identitásokhoz kapcsolódó elképzelésemet, bele sem gondoltam addig, hogy a „fehér” vagy „fekete” identitást választani is lehet (nem mindenkinek, persze). Ugyanilyen „identitáskulccsal” volt érdekes Leslie Feinberg, John Fante, vagy Rita Ciresi. Sok teoretikus katarzisom is volt, ezektől most megkímélném a szépirodalomra kíváncsi olvasót.

Bárány Tibor: A világirodalomból Stieg Larsson Millenium-trilógiája (A tetovált lány, A lány, aki a tűzzel játszik, A kártyavár összedől), Wolf Haas két regénye (Halottak feltámadása, Csontdaráló); a magyar irodalomból Kemény István és Darvasi László nagyregényei (Kedves Ismeretlen, Virágzabálók), valamint Kovács András Ferenc és Szálinger Balázs verseskötete (Sötét tus, néma tinta, M1/M7)

2. Az ön számára ki volt az év felfedezettje?

H. Gy.: A legnagyobb felfedezés az volt, hogy felfedezték Kemény Lilit. Nem könnyű egy költő-apu köpenyéből kibújni, szóval drukkolok neki.

B. T. Kondor Vilmos – bár első regénye még 2008-ban jelent meg, idén vált világossá, hogy érdemes felfedezettnek tartani.

3. Ön kinek mely kötetéért ítélné  oda 2009 Citrom-díját?

H. Gy.:Nem hiszek a Citrom-díjakban.

B. T. Kötetért nem ítélnék Citrom-díjat, de Radics Viktória méltán megérdemli a díjat a Műútban megjelent Kemény-kritikájáért és a Magyar Narancsban megjelent Darvasi-kritikájáért.

4. Mit tart az év irodalmi botrányának, illetve az év szenzációjának?

H. Gy.:A Die Weltben megjelent Kertész-interjú kétségkívül okozott izgalmakat. De hogy botrány lenne? Nem, nem hiszem.

B. T. Az év botránya, hogy elmaradt a vita Bezeczky Gábor Irodalomtörténet a senkiföldjén című kötetével kapcsolatban. Kulcsár Szabó Ernő és tanítványi körének hallgatása fülsiketítő.

5/a. Mit tart az év legizgalmasabb folyóirat-, illetve internetes publikációjának?

H. Gy.: Stabilan megizmosodott és megerősödött a Műút, nekem ez volt a legérdekesebb folyóirat-esemény.

B. T. Nem könnyű a választás, célfotó döntött: Tamás Gáspár Miklós: „Hej, cigány!” (ÉS, 2009. november 27.). És évek óta kitartóan kedvelem Széky János „Méd leveleit” ugyanitt. 

5/b. Mit tart az év legizgalmasabb kritikai publikációjának?

H. Gy.: Izgalmas volt látni, hogyan próbál a kritika nyelvet találni a Telep-jelenség leírására. Ez nyilván egy elhúzódó (hol szét-, hol meg összetartó) folyamat, jó dolog figyelemmel kísérni.

B. T. Farkas Zsolt Műútbeli írását Bezeczky Gábor könyvéről.

6. Ön melyik írást tartja a Literán 2009 legjobb publikációjának?

H. Gy.: Nagyvizit Lengyel Péternél I-II-III.

B. T. A Lengyel Péterrel készített háromrészes nagyinterjút.

7. Kedvenc mondata 2009-ből?

H. Gy.: „Régebben biztosan azt mondtam volna, hogy nincs külön női irodalom, csak irodalom -, de mostanában úgy látom, van olyan vonatkozása a problémának, amelyik érint” (Rakovszky Zsuzsa, Litera 2009. november 26.)