hirdetés

Vitéz Mihály, a forradalom, a vattavirág és a patkányok

Láng Zsolt: Bestiárium Transylvaniae IV. A föld állatai. Kalligram, 2011

2011. június 3.
Mint Mészöly Miklós egerei, lecsupaszított, primitív sorsukkal megmutatnak valamit, tükröznek valamit, utalnak valamire, ami a fenti világban történik. - Károlyi Csaba kritikája Láng Zsolt Bestiárium Transylvaniae IV. A föld állatai című kötetéről.
hirdetés

Bori „csak félig húzta le a bugyiját, máris elkezdődött az iskola” – olvassuk a 172. oldalon, pedig főhősünk ekkor még csak épp kilencedikbe megy, aztán már nem is tudja pontosan, Budai Karcsi volt-e az első, akinek megmutatta a testét, vagy Sebe Péter. Később Sebével jött össze, de érezzük, nem ez lesz az igazi, mert „megcsorbult benne a szerelem” (27.). Megcsorbult. Tizenkettedikig követhetjük a gyerekeket, pont addig, amíg nagyjából felnőnek, és ekkor, éppen ekkor, megváltozik körülöttük a világ. (Miközben jól elhelyezett szavak tucatjai jelzik nekünk a teret, ahol vagyunk: borkán, blokk, hajtási, prütykölni, megébredt, butélia, aligazgató, konszpekt, bentlakás, grippe, zöldpaszulyleves – és a legszebb: „szombaton nem vették el a villanyt”.)

A történet nagyrészt 1989-ben játszódik egy romániai, hajdan magyar városban, a magyar határ közelében, minden bizonnyal Szatmárnémetiben, erre egy helyen van finom utalás mindössze (155.), bár a részletes városleírásból fölismerheti, aki tudja. Középiskolás romániai magyar gyerekek eszmélnek itt rá a világra (a magyar líceumba járnak), az elbeszélés egyes szám harmadik személyű, így jól rálátunk mindenre, amire lehet és kell. A változatos és igencsak izgalmas iskolai élmények közepette szerelmek és barátságok szövődnek, és kamasz hőseink testi-lelki tanulóévei mögött ott vannak a korabeli Románia politikai-társadalmi viszonyai. A még mindig erős diktatúra a maga lehallgató tisztjeivel, párttitkáraival, a magánéletet is meghatározó politikai nyomásával, a határon való átszökések egyre gyakoribb híreivel, a Bukarestből érkező rettegett és körüludvarolt, pedig már nem is annyira veszélyes elvtársaival, a tanügyi elvárásokkal, a kórházi körülményekkel, az ellátási hiányokkal és a jegyrendszerrel meg a megyei pártkantinnak a közönséges boltokkal ellentétben még mindig bőséges kínálatával. A regény végén aztán kitör a nagy romániai forradalom. 

Addigra a diákok érettebbek lesznek, szellemileg is fejlődnek, a testüket is megismerik. Bori nevű főhősünk már a 24. oldalon számot vet a csiklójával, később pedig igyekszik minden fontos dolgot tisztázni magában a testiséget illetően is. A regény a szexualitásról való beszédben is üdítően normális hangot üt meg. Ez az üdítő normalitás jellemzi a romániai magyar élet, sors, világ leírásában is. Nem is olyan könnyű ez. Rárakódott mindkét témára megannyi hamisság, álszentség, hazugság, öncsalás, képmutatás, meg persze szégyen, szenvedés, keserűség, tragédia – és rengeteg ideológiai ballaszt. Éppen ezért már önmagában nagyon nehéz egyszerűen csak egyenesen, ha tetszik, természetesen beszélni mondjuk arról, hogy mit csinál egy kamasz fiú a micsodájával, hogyan éli meg egy bakfis lány a havi vérzését (lásd: „vattavirág”), vagy hogyan is fest a szülők, a felnőttek szexuális és családi élete. Mint ahogy arról is nagyon nehéz természetesen beszélni, hogy mit jelent Erdély fogalma azoknak, akik benne élnek. Mármint a fogalomban. Mert hőseink például konkrétan Erdélyben nem is élnek benne, hiszen a Partiumban élnek, Szatmárban, Szatmárnémetiben. Bori el is mondja, milyen volt, mikor apja egyszer elhatározta, hogy most aztán körbeutazzák a Skodájukkal Erdélyt. Neki Erdély elemien anyja sikolyát jelentette Kolozsvár főterén, mikoris majdnem megcsípte anyját a darázs, mert apja már megint lehúzta az autóablakot – „ez az ő története Erdélyről” – olvassuk a 69-70. oldalon. 

Namost ez egy regényfolyam harmadik kötete. Összefoglaló címe: Bestiárium Transylvaniae. Az első kötet, Az ég madarai 1997-ben jelent meg, az Erdélyi Fejedelemség 150 évének történeteit eleveníti föl, szereplőit vonultatja föl előttünk, igencsak szabadon kezelve a történelmi eseményeket, azt állítván, ezekről nem sok biztosat tudhatunk úgysem. Dehát annyit azért biztosan tudhatunk, hogy volt ez a fejedelemség, és volt egy erdőn túli ország, mely nagyjából önálló volt, Magyarországtól is kvázi független, és magyar urak kormányozták!, török, román, osztrák, meg királyi magyar nyomás közepette. A második kötet, amely két legyet üt egy csapásra A tűz és víz állatai címet viselte, 2003-ban látott napvilágot. A magyar olvasó számára talán meglepő módon nagyrészt a Moldvai Vajdaságban játszódik, benne a vélhetően erdélyi, marosvásárhelyi magyar narrátor egy ortodox román szerzetessel, Eremie atyával beszélgetvén kalandozik el a térség nem magyar kulturális múltjában és jelenében. (Megjelenítvén egy különös figurát, aki egyszerre a reneszánsz Európa számoszi hercege, ugyanakkor az ágrólszakadt Vazul és a Despotes Heraklidész nevezetű moldvai fejedelem – humanista kalandor volna ő, mint az első kötet Sapré bárója?) 

A mostani, harmadik könyv magyarázatot ad a korábbi írói döntésekre. Miközben felbukkannak benne régebbi szereplők is, Sapré báró és Xénia az első kötetből, a sztárecek, azaz a moldvai görögkeleti szerzetesek a másodikból – sőt még Dunea elvtárs is előkerül itt a szerző első regényéből, a Perényi szabadulásából (1993.), igaz, itt Dulea elvtársra változtatja a nevét – aközben a két kulturális emlékezet összeér a jelenben és a jelenlegi könyvben. Meg az I. világháború után létrejött új országban, melyben ma Erdély egyáltalán elképzelhető, és jelenleg csakis ebben képzelhető el. Bori felnőttkora a forradalom utáni romániai körülmények között fog elkezdődni, a regény utolsó lapja utáni pillanatban, és tart máig, és megy tovább holnap. Ez a háromkötetes regény a maga szelídségével, nyugodtságával, meg a finom humora segítségével is nagyszabású és nagyon komoly hozzászólás ahhoz, mit kezdjen a mai magyar kultúra Erdéllyel.

A regényben Vizi Eleonóra tanár elvtársnő, a történelemtanár, hogy pedálozzon a feletteseinek és a karrierjét egyengesse, 1989 tavaszán (!), tehát az utolsó pillanatban látványos, összevont történelemóra tervét eszeli ki, melynek során a diákok az udvaron eljátsszák, hogyan egyesíti Vitéz Mihály a három országot 1599-ben (persze az eminens tanuló Sebét választja Vitéz Mihály szerepére, és Báthori András szerepe, akit végül felnyársalnak, a rossz tanulóé, a szétszórt és soha nem figyelő Szeredié lesz). „Valóban rengeteget foglalkoztak ezzel a leckével. Lényegében csak ezzel foglalkoztak, mintha egyetlen lecke lett volna az egész tankönyvben. Ami tulajdonképpen igaz volt” (37.) – olvassuk. Ez az alaphelyzet egyik fele. A másik fele pedig az, amit Sántika néni figurája érzékeltet. Sántika néni tősgyökeres román, de negyven éve lakott egy házban velük, szerették őt is, családját is, megosztották egymással az élelmiszer fejadagokat, és mégis: „idegen volt a szaguk is” (250.). Az utolsó, Mindenki ott tolongott című fejezetben van egy fél mondat, amely úgy szól, hogy 1989. decemberének végén „valahogy elfelejtődött minden”, de a szöveg az olvasóra bízza, ezt pontosan mire és hogyan is értse.

A három könyv nemcsak erdélyinek, hanem bestiáriumnak is mondja magát. Mint tudjuk, ez eredetileg középkori, erősen didaktikus műfaj, amely valóságos vagy képzelt állatok leírását összekapcsolta allegorikus, anagogikus erkölcsi, sőt vallási értelmezésekkel. Hát, szerzőnk rendesen kifordítja a műfajt is, bár az enigmatikusságát és a célzásos, utalásos jellegét azért szépen megtartja. Maradjon csak többértelmű és valamelyest titokzatos minden. Még az is, hogy miért bestiárium ez, ha igazából már nem is az. Persze vannak azért állatok. Az első kötetben tényleg madarak adták – legalább – a fejezetcímeket, sőt meg is jelentek a szövegben: a szürke hollótól az ugató gyurgyalagon át a pelikánig, 12 madár. A második kötet 13 fejezetének címében meg valóban úgymond a tűz és a víz állatai szerepeltek, mint a naphal, az asszonyszemű varangy vagy a tűzféreg és a lángmadár. Mostanra a fejezetcímekből eltünedeztek az állatok (bár egy patkánytetem egyszer, egy róka pedig kétszer szerepel a címben), ámde a korábbi, középső könyvhöz képest meg mintha erősebben jelen lennének mégis a történetben. Szó van halakról, kutyákról, bagolyról, rókáról, sőt föld alatti lovakról, „legyek repülőpatkány, ha nem igaz!” – mondja egy vitában a bevezető párbeszédben az egyik fiú. (Mellesleg remek párbeszédek és komikus dramatizált részek vannak a kötetben!, például még a két öregasszony tájnyelven mesterien megformált dialógusa, vagy az osztály történelmi nagyjelenete Mihai Viteazul országegyesítéséről.) A legfontosabbak azonban itt az állatok közül: a patkányok. Mintegy mellékesen, titokban, föld alatti párhuzamos történetként elő-előkerül egy patkánycsalád élete, élén a kékszőrű hímmel. A főtér alatt laknak a csatornarendszerben, a legjobb helyen, közel a pártkantinhoz, és közel a lehallgató tisztekhez. Az ő történetük mesterien van beleszőve a fenti világ történetébe. Mint Mészöly Miklós egerei, lecsupaszított, primitív sorsukkal megmutatnak valamit, tükröznek valamit, utalnak valamire, ami a fenti világban történik. 

Láng Zsolt 22 évvel ezelőtt, a Kriterion régi Forrás-sorozatának végét 1989-ben még épp elcsípve, a Fuccsregény című novelláskötettel kezdte a pályáját (bár már 1982 óta publikált). Abban a kötetben az egyik legjobb novella – a Fuccsregény című – arról is szólt, hogyan és miért is nem lehet regényt írni. (Nagyon érdekes fejlemény máskülönben, hogy a mostani regény visszatér a korai novellákban megírt hajdani iskoláskorhoz). A kötet borítóján pedig többek közt ez a mondat is olvasható volt: „Így nem lehet írni!, mutatta meg a barátja, mire ő felnevetett, mint akinek besétáltak az utcájába, ugyanis a kapkodás mégiscsak szép volt!”. Hát, ennek az immár lassan 30 éves kapkodásnak és befuccsolásnak itt a legújabb szép eredménye, szerintem az író eddigi legjobb, legerősebb munkája. Azt hiszem, most aztán igazán érdemes besétálni az ő utcájába.

Láng Zsolt: Bestiárium Transylvaniae IV. A föld állatai. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2011. 312 oldal, 2990 Ft

(Elhangzott 2011. május 30-án, a budapesti Szlovák Intézetben, a Kalligram Kiadó  estjén.)

Károlyi Csaba

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.