Péterfy Gergely felidézte a gyerekkori Dunakanyar mentális klímáját, melyben a keresztény középosztály sajátos, elfojtott, sűrű közeget alakított ki maga körül a kádárizmus fedője alatt   A Duna kapcsán az örvényről beszélt: kiskorában megtanították, meddig szabad beúsznia, hol kezdődik az örvény. Ekképpen a halál hömpölygő lehetősége, már-már csalafintán vonzó közelsége mindennapos tapasztalat lett, ez pedig prózájában is nyomon követhető. Podmaniczky Szilárd a száraz Alföldön nőtt fel, se hegy, se víz - innen a vágy, hogy megértse a vízet. A Balaton gyerekkorában mint misztikus úttörőtábori helyszín sejlett fel. Később jött a horgászás szenvedélye, amely szintén csalinak számított, hogy a Balaton partjánál találjon stéget és házat magának.

Eztán Péterfy Gergely Kisoroszi klímájáról már nem csak politikai-szociológiai, hanem földtörténeti-növénytani  értelemben is beszélt. Ezen a tájon még megél a fügefa, így ez a vidék nemcsak mentalitásban és építészetben, hanem étkezésben, alkotásban és széljárásban is a Dél metaforája lett Péterfy számára. A déli életet választotta, fűzte hozzá. És arról a kétszáz méterről beszélt szenvedélyes kézmozdulatokkal, amely nemcsak a Duna két partját választja el egymástól,  hanem ezzel két világot is egyúttal. Podmaniczky fél év elteltével érezte a váltást Szeged és Boglár között. Máshogy kezdett az íráson gondolkodni. Más lett az alkotás tempója is.
A beszélgetés vége felé Jánossy a két szerző legutóbbi könyveire terelte a szót. Podmaniczky elmesélte, hogy a Szép magyar szótár milyen szisztematikus módszerre késztette, hogyan osztotta fel a szócikkeket, és beszélt arról a pillanatnyi megcsömörlésről is, amit a négyezredik passzus megírása, előtt és után érzett. Péterfy röviden összegezte, hogyan bukkant a Halál Budán című regény szüzséjére, Michael D'Aste itáliai lovag figurájára, aki Buda ostromakor halt meg a csatában. A kuruc-labanc ellentét mélygyökerei tért ki, valamint arra a tényre, hogy a 120.000 keresztény katona között mindössze 2000 magyar volt. Ezt a történelmi szituációt szánt szándékkal nem egy hazafias optika segítségével jelenítette meg, mert - mint ahogy hozzátette -  nem is volt az akkori narratívának autentikus magyar elbeszélői nézőpontja.

Végül felolvastak az írók. Podmaniczky a Szótár néhány frappáns szócikkét és egy szellemes hentesről szóló vérbő monológnovellát osztott meg a strand igencsak érdeklődő közönségével. Péterfy Gergely pedig remek regényének bevezető oldalait adta elő. A szövegben említett méhek a strandfürdő légterében is kisvártatva megjelentek. (A fotókat a szerző készítette.)