hirdetés

Vörös István: Toldi Prágában

2017. november 5.

Előbb csak forgott egymagában, / szerelmi zaj zengett agyában, / úszott a nőstényhal fölé, / mint pipafüst dől a szobában, / fehér felhő ömlött nyomában: / tejét az ikrára tevé. – Vörös István verse a Litera Szerelmes Arany című meghívásos pályázatának alkotása. Videóval közöljük.

hirdetés

Toldi egyszer nagy bánatában,
nem élhete már egymagában,
elindult Prága városa felé.

Épp halak ívtak a Dunában,
magára ismert a vizában,
ahogy a hal a test sorát tevé.

Előbb csak forgott egymagában,
szerelmi zaj zengett agyában,
úszott a nőstényhal fölé,

mint pipafüst dől a szobában,
fehér felhő ömlött nyomában:
tejét az ikrára tevé.

Toldit a szerelem dühében
elhagyta teljesen az illem:
Talán ott él egy pár lotyó.

Hogy mégse ura udvarában
fusson a rossz lányok nyomában,
a jószándéka megható.

Ki érhet előbb fel Prágába?
Csak fölhasalt a ló hátára,
vigye a vágy és nem a szó.

Azt hallotta, hogy a cseheknél
mindenféle rosszfajta nő él,
ki egyből két pasit besző.

Persze ő volna mind a kettő,
a minden nőit szétrepesztő,
lélekben is mélyre ható.

Mert nem sajnálja erre pénzét,
de azért még él benne részvét,
és főleg kellene a nő.

Megy már, üget az éji árnyban,
az őt meggyötrő árny nyomában,
mintha várná az esküvő.

Csak nő, csak nő, az kéne végre,
az életét, hogy elmesélje
a testtel összeesküvő.

A mell, a has, a szőrös ágyék!
Talán az ágyig eltalál még –
Prágába ért egy nap alatt.

De akkor épp egyházi ünnep
van ott, mind az Úr mellett tüntet,
ki él, indul a körmenet.

Apácák, szüzek és kislányok,
ő másmilyen nőt nem is lát ott,
vonulnak, tiszta őrület.

Szegény Toldi csak sörre gondol,
mert rá Ámor talán megorrolt,
s az ötödiknél fölnevet.

Iszom, iszom ameddig élek,
és a rám támadó lidércek
adják nekem a testüket.

A vágyra vágyom, és ma éjjel
együtt is hálok a szegénnyel,
mert van bennem még hevület.

Ha én futok utána, nincsen
aki egy kicsit fölhevítsen,
ez ellenséges terület.
A nő nem barát, nem ellenség,
túlságosan vágyom testét.
Milyen jó ízü is lehet!

De úgy látszik, hogy nem csinálom
soha, mit bármelyik barátom,
mert engem senki nem szeret.

Én szeretném, ha szeretnének,
az éjjel mellém feküdnének,
hágnám simán a hölgyeket.

De átok ül e rossz családon,
a test ahogyan én kivánom,
nem lesz nekem már élvezet.

De elvezet a múlt felé egy
soha nem teljesült ígéret,
és én magam is elmegyek.

A szentek élete helyett csak
a vezeklés jut ki nekem, vagy
az önfékező rémület.

Vörös István

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.