hirdetés

Zalán Tibor: Holdfénytől megvakult kutya

2013. június 25.

„Akár az ég húsában a csillagok/zsizsegtek benne a férgek/az élet így élt a halált rágva/Föntről a hold tigris-lángja/perzselt lefelé az elnyugodott fákat/ újra lüktető életre gyújtva ” Zalán Tibor Holdfénytől megvakult kutyák című kötetét ajánljuk a Palatinus Kiadó jóvoltából.

hirdetés

 

 

Perzselt fénykép

 

Tegnap telihold volt

A telihold a költészet tárgya

Mint annyi más semmi(ség)

amikor a lélek verdes

és a szív legalább másfél mázsa

 Betegen nézte a kifényesedett eget

rajta a felhők sötéten tündököltek

Ábrák alakok vonultak el

mellette az éles homályban

s kertben fölmeredt lába

valami dögnek

Akár az ég húsában a csillagok

zsizsegtek benne a férgek

az élet így élt a halált rágva

Föntről a hold tigris-lángja

perzselt lefelé az elnyugodott fákat

újra lüktető életre gyújtva

Valakit várt aki nem jöhetett

aki szenvedett mert érezte

ezt a várást s hogy nem

indulhatott el mégse

Neki is valahol – ahol volt –

ott volt a telihold

de neki nem mint a költészet

hanem a fájdalom tárgya

Nála is fölmeredt lába a dögnek

Ketten bolondultak bele az éjszakába

 

Átirat

 

Mostan színes hintákról álmodom
egyik kék égbe másik zöldbe visz el
de az is lehet hogy utóbbi a föld
előbbi a halál s majd úgy megölel
a könnyem is kicsordul belé
akár a rossz kis gyerekeké
akik soha nem fogadnak szót
cigarettázni bújnak a szekrény mögé
és félnek amikor árnyék esik éjjel
a plafonra az utcavillanyoktól
hogy eljön aki elől elbújni nem lehet
úgy beszél majd hogy semmit se szól
csak pálcáját emeli és pálcája merő vér
mostan színes hintákról álmodom
s arról hogy valaki hallgat
hozzám beszél
míg száll a hinta velem s a kék ég mögött
valami fekete nyílik meg zölden
mennyi virág mint egy Rippl-Rónai képen
és milyen jó lesz lengeni a színes hintákon
ott mélyen lent messze lent a földben

 

 

[Kék hóban…]

           

kék hóban
kék farkasok járnak
messze a göncölt hajszolja a hold
várj meg
ne álmodd túl messze
magad a halálomtól reccsen
az ág madár valaki les ránk onnan

 

 

 

[Lassan lép fontolgatva…]

 

Lassan lép fontolgatva

behúzott háttal mint a macska

mint ki a halált féli

s magát neki kurvaként kitakarja

A Holdfénytől megvakult kutya verseiben egy élettől búcsúzó lírai én beszél - már amennyiben az "élet" a gyerekkori értékek örökségét, a nemzedék- és pályatársak termékeny közegét, a használható ideákat, az izzó emberi kapcsolatokat jelenti. Mindezek hiánya a pusztulással szembesít, miközben - igazi Zalán Tibor-i paradoxon - ez a szembesítés művészi erővel járja át a búcsúzás melankóliáját. A kötet szinte enciklopédikus számvetés, kulcsmetaforája talán a hó, amely bár mindent betemet, derengő fényt ad.

 

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.