Huszonöt kötet­nyi vers és próza, félszáz színpadi mű, esszék, performance-ok, kiállítások, hanghordozók: megannyi tudatos és nívós kísérlet létünk érvé­nyes ábrázolására.

Szerző: Zalán Tibor
Cím: szállás rossz ágyon
Kiadó: Tiszatáj Könyvek 2005
Terjedelem: 165 oldal
Ára: 2100 Ft
ISBN 963 8496 48 7

Az éjszakáról
kezdtem beszélni
a megmosolyogtató
mégis halálosan rossz
kis időkről
viszolyogtató
ködökről a merülés
illatáról
és a felejtés
hosszú szomjúságot
okozó kalandjáról lepedőm
feltekergődzött egész
a derekamig
a matrac buján
kibuggyanó meztelensége
egyszerre zavarni kezdett lám
az ember
így egyedül
levésében mennyire
szemérmes tud lenni
mellembe húztam föl
combomat f
vérszaga volt a
mozdulatnak
a társakra gondoltam
kik tündökölnek
megkötött alkukon vagy
fetrengenek megkötetlen
cipőjüket gyűrve
párnául fejük alá
Elhagyottakról így
tűnődik az elhagyott ám
a rontás
hegét sehol
sem tudtam kitapintani

Európa megkörnyékezése

Kicsit félve féloldalazva
az asztal üres nincs rajta pohár
A kilincs remeg még lép és megáll
Kint felvonyít a kutyafalka

Az asztalnál ülnek Takarva
az arcuk Ismerősek mind habár
nem szól nem fordul egyikük se Vár
Szégyelli hogy viszket a talpa

Úgy ül le ne zavarjon senkit
reccsen a szék ablakon a darázs
Valaki föláll tehát kezdik

válláról lecsúszik a palást
kint felvonyít a kutyafalka Bent
a minotaurosz dudorász

Bent minotaurosz dudorász
kint meg felvonyít a kutyafalka
Válláról lecsúszik a palást

Valaki föláll Tehát kezdik
Reccsen a szék ablakon a darázs
Úgy ül le ne zavarjon senkit

szégyelli hogy viszket a talpa
Nem szól Nem fordul Egyikük se vár
Az arcuk ismerős Vagy mind Habár
az asztalnál ülnek takarva

Kint felvonyít a kutyafalka
A kilincs remeg Még lép És megáll
Az asztal üres Nincs rajta pohár
Kicsit félve féloldalazva

Halpucolás
A Rába jó Ad halat
Reggel és este felé
órákat ülni a zsinórok fölött
És a Rába mindig ad halat
Tehát a Rába jó 
A márna a kifogásakor olyan
hangokat ad ki mintha sírna
Mintha kisgyermek sírna
fel álmában Ő az életbe
a márna a halálába vagy csak
a rettegésébe sír bele
Azonban
felnőtt emberek vagyunk És
tudjuk hogy a halak nem sírnak
Sírni az emberek szoktak
de őket nem fogdossuk ki a
Rábából Végső soron ezért
nem mi vagyunk az Emberhalász
Egy hajdani
festékes vödörben
cipeljük haza a kifogott márnákat
Verejtékezve föl az ártéri meredélyen
Otthon kiülünk a ház elé a fűbe
Egy kés nyelével határozott és
hatalmas csapásokat mérünk a halak
fejére – a tompa koppanásokat
(a gyerekeink előtt azért
szégyelljük ezeket a hangokat
mindig megvárjuk amíg
hallótávolságon kívülre keverednek)
meg lehet szokni Persze
Akár a gyilkosság keserédes
mechanizmusát is Meg lehet szokni
Vagyis valószínűsíthető
A vergődés és némi
szájon keresztüli kivérzés
után a pikkelyezéssel kezdődik
a pucolás Majd az ivarszervétől
a kopoltyújáig felvágjuk a tetemet
Kitépjük a belét Kiforgatjuk
és kivágjuk a szemeket – a teremtő
egyik legnagyszerűbb szerkezetét
Nem szeretjük ha a
tányérból az áldozat visszanéz ránk
A kibelezett állatot
beledobjuk a vödörbe
a vödörben jéghideg kútvíz
Hassal felfelé lebeg
a márványos anyagban ilyenkor
a haltetem Hatalmas
vágás vöröslik fehér hasán
Valahogy olyan az
egész mintha boncterem
üveges derengésében nézné
az idegen tekintet az idegen hullát

Delphoi-i falfirka

leszel hulla
nulla perc alatt
leszel nulla
hulla perc alatt
hull a  nulla a hullba
nulla hulla a nullba
nulla leszel hulla
hulla leszel nulla
nulla perc múlva
fekszel kihullva
kihűlve
lehullva
halva
kinyúlva

akár egy kurva
az árok szélére kikúrva
szájba szívbe sárba szúrva

Mázolás

Költőnk nyelvtant tanít Beköltözik
mulatságos példamondatokba
Rág és lefed elborít pusztul
Rajta van mint anyagon a rozsda

Az ősz szálak… hogy szövik át
meg át Veresborok felejthető hőse
Külvárosi buszmegálló Lepattogzott
tájról a zománc Most jön meg tőle

most indul hozzá Kifelé belőle

Én útálom ezt az egészet Ő mondja
vagy én mondom A kettő most összecsúszik
Elnézi magát ahogy vergődik
a kakaóban fuldokló légy is úszik

csak a nézőpont
Persze lehetnek kérdések még
Jöhetnek félretolt ételéből ehetnek
Rongy kis fazonokra derül fel az ég

Magában morog Görnyedve ázik
Rossz költők… s még rosszabb korok

Zalán Tibor honlapja
A Tiszatáj Könyvek honlapja