Ha jól értem, a feladat most is ugyanaz,
mint ami egész évben klaviatúrámra nehezedett: Címek közül választani, kirakni
a főoldalra, s készen állni rá, hogy meséljek róla.



      Az idén ugyanis temérdek időt tékozoltam
el regénycím-kifundálásra, s noha nyolc év alatt mindösszesen hármat sikerült
kiötölnöm, merészeltem e tárgyban értekezni is. Viszont a litera
folyóirat invitáló sorai arra hívták föl a figyelmet, hogy az idén sem csak
regénycímek íródtak föl a magyar hedlájn
napsugaras egére.



      Nézzük akkor, hogy mik estek meg 2004-ben
- s keresgélni kezdtem a literá-n. A hírrovat
kínálkozott az élet ama tengerének (szemben az irodalom halastavával), ahová
horgomat behajíthattam - ilyesfélékért, hogy Még egyben az
Irodalmi Kerekasztal.



      Címlapsztorim
tehát a cím - mégpedig kétféle: Regénycím és litera-cím.      



      Kezdetben a regénycím az anyai
éjjeliszekrény könyvtárgyainak olyan emlegetőnevét
jelentette, amelynek rendszerint semmi értelme nem volt: rabrábi,
urimuri (?!). Tetejébe
rövid U-val - miként azt az Olcsó Könyvtár piszkossárga
címlapján kisilabizáltuk, ahogy majd emezt is: Kivilágos
kivirradtig (?).



      A magyar regénycím (mely evés közben nem
beszél) legyen tömör (Vuk), lényegretörő (Zsidó vagy?), de ne idegenszerű (Harmonia cćlestis).
És ez a literá-ra is vonatkozik: Mert mi az,
hogy Grinzane Cavour-díj
Esterházy Péternek? Legyen a litera-cím is
megjegyezhető és magyar! Béke-díj Esterházy Péternek!



      A könyvnek szintén rosszul esik, ha -
hiába lett bemutatva - nem jut eszünkbe, hogy hívják: "Azittas
zuhanó vagy mi volt a címe… - Netán a Részeg eső-re tetszik
gondolni?" literá-s analógia: Borul a…
na, milyen asztal is?



      Lehessen kérni
tehát azt a könyvet bolti eladótól: "Van Szeretve mind a vérpadig? -
Sajnos, nem vagyok…". Mindazonáltal a regénycím tanít (Egy az Isten),
nevel (Légy jó mindhalálig), szórakoztat (Pompásan buszozunk!).
Miként a litera-cím is tanít-nevel (A
legszebb német szó: Habseligkeiten - jelentése:
holmi, cókmók) vagy szórakoztat (Lolitát
olvasni Teheránban).



      A regénycímnek is a legfőbb értéke az
ember (A boldog…, A láthatatlan…, A kőszívű…);
s mivel leggyakoribb jelzője az arany (-sárkány, -ecset, -koporsó,
Aranykéz utcai szép napok), a magyar regénycím ideáltípusa következésképp Az
arany ember-ben
ragadható meg. A litera-cím pedig ebben: Klikkelni és hallgatni: arany.



      A legkézenfekvőbb az embert a neve által
állítani a regény élére - e célra nem árt húzónevet választani: Rózsa
Sándor, Édes Anna, Kakuk Marci, Szent Péter esernyője
- esetleg így: Nero, a véres költő, Piszkos
Fred, a kapitány.



      Csaplár is kilépett.



      További húzónevek a literá-n:
Goethe-díj Kertész Imrének, Jelineké a Nobel-díj,
Füst Milán ékszerei árverésen, Holnap Döbrenteiről is
tárgyal az Írószövetség választmánya.



      Címszereplő lehet állat is: Bogáncs,
Niki, Csutak és a szürke ló (állatok a literá-n:
Kis halak és nagy halak a könyvkiadásban, illetve 15 éves a JAK). De
vajon Heltai Jenő Jaguár-ja állat? Határeset a
Hét bagoly Krúdytól, s nincsen állathoz köze Kosztolányi Pacsirtá-jának, hogy Lengyel Péter Macskakő-jéről ne is beszéljünk.



      Címadáskor a szerzők gyakran
folyamodnak földrajzi nevekhez - Beszterce ostroma, Egri csillagok, Pál
utcai fiúk, Buda -, de a literá-n sem
kevésbé gyakori a földrajz: Írónők Írországban, Írók Irakról, Berlin Brücke-díj Darvasinak. Három
testőr Afrikában - erről jut eszünkbe a számok szerinti szortírozás: Négy
apának egy leánya, Negyven prédikátor - a literá-ról
pedig: Három magyar könyv a valaha írt legjobb száz között, 30 új tag a
Szépírók Társaságában, Nyolc (vagy több) írószervezettel tárgyal Hiller István.



     A regénycím-választás gyakorta folyamodik
öndefinícióhoz: Emlékiratok könyve, Feleségem története, A
párizsi regény, Parasztregény. A Termelési-regény (kisssregény)
önbesorolását ellenben hiba volna szó szerint érteni. S innentől kezdve nincs
megállás - és Nincs alvás! -, hogy mást ne mondjunk: Két kézzel
búcsúzik a leopárd Podmaniczky Szilárdtól.



      Nádas Péter is kilépett az
Írószövetségből.



      Noha kényelmesebb volna, mégsem
kerülhetjük ki, hogy végül is mely cím és miért jó vagy rossz. Ám a terep
ingoványos - miközben tagadhatatlan, hogy szeretnénk a címet is annál jobbnak
tartani, minél jobb a mű maga. Így fog szebben hangzani a fülnek az Özvegy
és leánya (Kemény Zsigmond), mint a Pisztrángok és nagyhalak (Berkesi András), a "micsoda-hol?" kérdésre pedig
szívesebben feleljük: Iskola a határon - semmint hogy Sellő a
pecsétgyűrűn. Akkor már inkább a Vesztegzár a Grand hotelben.



      Viszont: Szaúd-arábiai írók indexen
(nem az index-en, hanem a literá-n),
Szabó Magda Párizsban, A Költészet Napja Leányfalun.



      Remélhetünk-e jó regényt, ha efféle címet
ütünk fel: A banya-sziklája? Hát nemigen - s állítólag valóban
csüggesztő. Na de lelkesítőbb-e az a költői kérdés, hogy Mi lesz a Kerekasztallal? Áru és védjegye kompatibilisnek látszik
viszont az olyan giccs-címek esetében, mint a Valamit visz a víz (úgy is mint a Zilahy-leves receptje)
vagy A nagy sikoly Erdős Renée-től.
Avagy a Hangosan csonkig égnek a literá-tól.



      Találós kérdés - gonosz, ezért ide
tolakszik: "Mi a különbség Shakespeare Hamlet-je
és Karinthy Ferenc Budapesti tavasz-a között? Az előbbiben benne van az
atyja szelleme."



      Miközben: Újabb kilépők. Továbbá: Eltűnt
Petrarca koponyája, viszont Megjelenik Móra elveszettnek hitt regénye.        



      Mivelhogy a bölcsek kövét meg nem leltük,
annyit tehetünk végül, hogy csokorba kötjük kedvenc litera-címeinket
(Joyce-kultusz és akiknek nem kell, Jókai
Cigánybárója beás nyelven, Kis orosz pornográfia, Tegnap összeült a Kossuth-díj
Bizottság) és legkedvesebb regénycímeinket: Álmok álmodója, Boldogult úrfikoromban, Sárarany, Emberszag, A szív segédigéi, Sinistra körzet, Hősöm tere.



      De kár megvénülni!,
tanár úr kérem, mondják meg Zsófikának, a halál
kilovagol Perzsiából, de Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára.



      Mivel tetézhető ez a literá-ról? Feloszlott a Kerekasztal.
Mégis lesz januártól Rakott az MTV-n. Mit szólna ma Kafka?