hirdetés

Závada Péter: A "rút esztétikája" még mindig kevesek számára izgalmas

2013. december 19.

Sorozatunk legújabb részében Závada Péter válaszolt olvasóink kérdéseire. Mesélt pályakezdésről, új műfajok kipróbálásáról, kihívásokról és a legújabb költőgeneráció egymásra ható inspirációjáról. - Olvasóink közül Horváth Ágota, Horváth Mária, Palinay László, S.X., Tamási Katalin, Török Bernadett és Zarka Máté kérdezték Závada Pétert.

hirdetés

Horváth Mária: Mi volt előbb, a vers vagy a slam, és mi (miért) áll előbb az életedben jelen pillanatban?

Legelőször a rapszöveg volt, aztán a vers és a slam jött, nagyjából egyszerre. A slamben hamarabb sikerült tapasztalatot és önbizalmat szereznem, a versben még csak most kezdem megtalálni a saját hangomat. Jelenleg a versnek van kitüntetett a szerepe, mivel ebben a műnemben látom a legtöbb fölfedezetlen területet.

Török Bernadett: Mennyire fontos számodra a magyarországi közeg, és mit gondolsz a budapesti kulturális életről? A külföldön eltöltött évek milyen szerepet játszanak, mennyire befolyásolják a munkáidat, költészetedet?

Az Ahol megszakad valóban a város referenciális és a városhoz fűződő gondolatok areferenciális tereit járja be. A közvetlen környezet megidézése talán a legkézenfekvőbb írói tematika. Másfelől viszont a hiphop kultúrában, aminek szintén évek óta részese vagyok, fontos elem a lokálpatriotizmus. Az előadók kerületeket, városrészeket, tereket és utcákat képviselnek. Mivel életük az utcán zajlik, ezekhez a városszervező egységekhez képest határozzák meg magukat. A külföldön töltött idő valójában a szabadságeszmény kialakulásában játszott közre, a különbözőség szeretete és tisztelete vált alapvetéssé. Az elvágyódás állandó érzését erősítette bennem.

Horváth Ágota: Szeretnék gratulálni a Reflexhez – milyen volt a Szputnyikkal dolgozni? (A Reflex egy, a Nyitrai Nemzetközi Színházi Fesztivál felkérésére készült előadás, amelyet október végén mutttak be a Jurányiban. A fesztivál szervezői hat társulatot kértek fel arra, hogy a "Párhuzamos életek – a 20. század a Titkosrendőrség szemével" című projekt részeként egy-egy előadást készítsenek.
A magyar darab szövegét titkosrendőrségi iratok nyomán Závada Péter írta, rendezője Kovács D. Dániel, a Színművészeti Egyetem negyedéves hallgatója vplt. – A szerk.)

A Szputnyikkal majdnem két hónapon át próbáltunk a szokásos hat hét helyett. Az első néhány hétben Kovács D. Dániel rendező és Hegymegi Máté koreográfus mozgásos színésztréningekkel és saját élményekből táplálkozó szabad asszociációs-improvizációs feladatokkal kovácsolták össze a csapatot. A színészeknek előre megadott hívószakavkra, hangulatokra, ősképekre kellett rövid jeleneteket, etűdöket gyártaniuk, amelyek később szervesen beépültek a rendezésbe. A második hónapban már a konkrét darab jeleneteit próbáltuk kiegészülve az imént említett improvizációkkal. Nagyon izgalmas munkafolyamat volt, sokat tanultam belőle.

Horváth Mária: Mi az igazi kihívás ma egy, a legfiatalabb generációkhoz tartozó alkotónak? Kik azok az írók, akiknek művei nagy hatással voltak/vannak rád, akiket példaképnek tekintesz?

Az igazi kihívás talán az, hogy a fiatal generációk ötvözni tudják az avantgárd művészetek két legnagyobb, egymásnak látszólag ellentmondó törekvését: hogy a megszokottnál meglepőbben, a populáris toposzokon túlmutatva, metaforikusan/szimbolikusan, egyfajta ellenvilágot teremtve világítsanak rá az élet dolgaira, de közben betöltsék a társadalmi aktivista szerepét is, közvetítsenek mű és befogadó között, ne hagyják magára az olvasót és szóljanak bele aktívan a körülöttük zajló társadalmi folyamatokba.
A legnagyobb hatással Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina, Petri György, Tandori Dezső, Kemény István, Marno János és Szijj Ferenc voltak rám.

Palinay László: Voltak-e olyan, nem közvetlenül az irodalomból, tehát a rock- és alternatív zenei világból érkező hatások, szövegírók és frontemberek, akik alakították, formálták a munkásságodat?

Természetesen voltak. A hiphop világából a Wu-Tang Clan, Redman, Eminem, Ludacris, az alternatív zene képviselői közül pedig Kurt Cobain és Fink volt rám a legnagyobb hatással.

S. X.: Hogyan és mivel megszólíthatóak ma szerinted az olvasók? Mire kapják fel a fejüket, mi vág elevenükbe? Fontos az azonnali visszajelzés?

Azt gondolom, hogy a tisztán fogalmi, filozofikus művek, vagy azok, amelyek főleg metaforákba, szimbólumokba sűrített jelentéstartalmakat hordoznak, nehezebben jutnak el az olvasókhoz, mint azok, amelyek nyújtanak valamiféle kapaszkodót, a referenciális olvasat lehetőségét kínálják. Az olvasók kíváncsiak a művész személyére, életútjára, tapasztalataira, jelentsen ez olykor egy-egy alanyi megszólalást vagy őszinte gondolatot. Fontos kritérium még a szövegek aktualitása
és az olvasóval közös nyelv, az utalások közérthetősége. Ha egy szöveg a populáris kultúra ikonográfiáját (is) használja, nagyobb eséllyel lesz sikeres, de a siker záloga még a szórakoztatásra való képesség, a humor vagy a klasszikus értelemben vett gyönyörködtetés is. A "rút esztétikája" még a mai napig is csak kevesek számára izgalmas.

Palinay László: Nem jelentett-e terhet az elismert apafigura és az őt körülvevő jelentős irodalmi barátok-alakok sokasága?

De igen. Évekbe telt, míg többé-kevésbé sikerült leépíteni a velük szemben érzett bénító erejű megfelelési kényszert, amíg magam mögött tudtam hagyni azt az írói paradigmát, amit ők képviselnek.

S. X.: Egy regényíró apa sarja forgat a fejében hasonló, vagyis regényírói terveket?

Nem, nem tervezek regényt írni.

Zarka Máté: Olvasóként hogyan képzeljünk el? Fokozottabb a versek iránti érdeklődésed, vagy minden irányú?

Mostanában leginkább a versekre koncentráltam, de közben tavaly írtam egy drámát, és a zenei projektek is folyamatosan zajlanak. Ezen kívül is vannak még fontos dolgok, pl. a barátok és a család.

Tamási Katalin: Mennyire figyelik egymást a fiatal kortárs szerzők? Inspirálják egymást szerinted? Van-e, kirajzolódik-e valamely korjellege már a szövegeknek?

Abszolút megfigyelhető egyfajta főcsapás, ami napjaink érvényes lírai hangját illeti -- a fiatalok olvassák, figyelik egymást, de elengedhetetlen számukra az egyedi, csak rájuk jellemző hang kialakítása. Nagyon magas fokú az individualizációra való igény. Amit egységesnek tekinthetünk, az az élőbeszédszerűség és a fokozott fogalmiság, metaforikusság, enigmatikusság (titokzatosság), és az, hogy a jelenleg alkotó fiatal költők leginkább a szabad versben érzik otthon magukat.

 

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
jomtov jomtov 2013-12-20 16:05

nagyon aranyos! az utolsóelőtti kérdést félreérti, de különben izgalmas és komoly egyszerre...

(halkan jegyzem meg, tévedéséről a litera nemlétező szerkesztőinek kellett volna neki szólnia)