hirdetés

Závada Péter: Mély hangrendű sötét és más versek

2013. december 29.

Van egy rugalmasabb fele a hallgatásnak, / ami hártyás. Először azzal kéne érintkezzenek / a szembesülés forró felületei. - Magasiskola rovatunkban Závada Péter verseit olvashatják.

hirdetés

IDŐVEL MEGLAZULNAK

 

A takarítógépek hangja, mint a gyóntatófülkében

azoké, akik a déli busszal érkeztek a város felől.

Milyen volna egy egyre több helyütt abbahagyott dallam:

előbb-utóbb kánonban hallgatnának.


Néhány tizedmásodperc eltérés van

a között, ahogy a két szemhéjad pislog.

Ez interferenciát okoz, és idővel

meglazulnak a szádban a boltívek pillérei.


Magház burkaként zárul rád az apszis.

Ennek a templomnak a kétkedésed a forgástengelye,

de föloldozást nyersz, mielőtt vezekelni tudnál.

Faltörőkos a fotocellás ajtót.

 

LÁTSZÓLAG SEMMI


Festékcsepp megdermedt zuhanása

egy zár üregében. Itt valaki mindennap

lenyeli a nyelvét.


Ketten vannak. Látszólag nincs közöttük

semmi kapcsolat. Elindulnának egymás felé,

de közéjük ékelődnek a mozdulataik.


A jelzőket végül rábízzák

a szembejövőkre.

 

NEM AZ IDŐ


                    Borsik Miklósnak


Ismeretlen eredetű fénytörés egy borospohár

átlátszó árnyékán. Meg a tölgyfaajtó zsanérja:

elfordul körülötte a szoba.


Valami kizökken, ami nem az idő.

Szerelők jönnek, hogy helyrehozzák.


Az egyikük elmeséli, hogy reggelente

hátulról látja magát a tükörben.

Le tudja köpni a saját tarkóját.

 

LEGYEN CSAK ENNYI


Hinni kéne benne, vagy legalább olyan erősen

akarni, mint aki hógolyóval vakon

a templomharangot.


A bizonyosság legyen csak ennyi:

egy alig hallható, távoli kondulás.


Szürkület van, de még ellátni a gyerekkorodig,

mint a toronyból a falu határáig.

A szavaid mögött állandó alapzaj:

évtizedeken át elhallgatott

padlássöprés.


Faházat reméltél, csenevész barackost.

De nem tudnálak meggyőzni

a vér ellenkezőjéről.

 

RÁGNI VALAMIVEL


Megpróbálni rágni valamivel,

ami funkcióját tekintve sem közös a fogakkal.

Milyen lehet a kukorica szemeivel

látni a morzsoló belsejét.


Vagy kúttal álmodni. Csörlőt, láncot.

Véletlenül fölhúzni egy hazugságot.

Valamit, ami sokkal inkább vizes,

mint igaz.


Vajon hány kéz kellene összeírni azokat,

akiket összeszurkáltak ezek a tarlók?

És hányszor kell visszazuhannia beléd

egy vödörnek, hogy örökre megfeledkezz

a szomjúságról?

 

NEM LETT VOLNA SZÍVED


Most már meg kell várni, míg ezek kiolvadnak.

Utána viszont kezdeni kell velük

valamit.


Van egy rugalmasabb fele a hallgatásnak,

ami hártyás. Először azzal kéne érintkezzenek 

a szembesülés forró felületei.


Mikor épp elmondanád neki, hogy szoktál

magadhoz nyúlni, belemárt a lekvárba

egy dróthurkot.


Olyasvalamit akartál foglyul ejteni,

amit nem lett volna szíved kikanalazni.

 

MÉLY HANGRENDŰ SÖTÉT


Itt most már minden azt a drótkerítéssel

körülkerített délutánt jelenti. Például ez a személyrag:

többesszám első.


Ha tőből levágnák, talán észre sem vennéd.

Mutatnám, hogy, ezek itt a szótöveim,

fájdalmasan lüktetnek egytől-egyig, 

dunsztkötésben.


Egy ideig még hatna rád ez a kép, aztán kimenne belőled,

mint a lidokain. Átadná a helyét egy ismerős,

mély hangrendű sötétnek.

 

KÉSŐBB ÉRKEZIK


Szó nélkül hagytuk a környék izmainak

önkéntelen rándulásait. Megkegyelmeztünk

első, esendő reakcióiknak, melyekkel

érkezésünkre válaszoltak.


Nem aggattunk rájuk átgondolatlan jelzőket,

mint csuromvizes bárányirhát szokás

a tetőcsomagtartóra, és nem hagytuk

a lapátokat sem szanaszét, eldobálva a hóban.


És nem mentünk a tarlóra se – most már

biztos nem mernénk ott: műanyagspárgát

feszít ki bennünk a karók közé.


Távoli minden mozgás, de nem tudnánk

végignézni, ahogy valaki később érkezik,

és korábban megy el nálunk.

 

ILYEN KEVÉSEN


Üreges itt, mint egy arc.

Milyen lenne, ha nem volnának gödrök?

Biztos akkor a hangok sem képződnének.


Ilyen kevésen múlna. Például ez a szó.


Egyet kéne lassan: egymásban végződni,

mint az imára kulcsolt ujjak:

egylényegű lenni a könyörgéssel.


Még ha a nedvesség volnál és én a könyék.

De a tartósról megint a tej

jut eszembe.


Majd emlékeztess a kínra, amit egy

elromlott mérleg: hogy van a karoknak

ez a céltalansága.

 

 

Závada Péter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
gébics gébics 2014-01-10 21:50

Mélyen egyetértek Kiski legutóbbi hozzászólásával! Nézzük csak a Literát, annak is a Haddszóljon rovatát! Itt soha, de soha nincs egyetlen vélemény, hozzászólás sem a föltett írásokhoz. Ha én "nagy" lennék (ti. fölkent szerkesztője ennek az online irodalmi valaminek), már kíváncsiságból is rá-rápillantanék néha. Ki tudja...? De úgy vélem, a mai irodalomkritikusokból a sznobizmus kiölte a természetes kíváncsiságot.

Apafi Apafi 2014-01-10 15:00

Valóban, szórakoztató...

rhossy rhossy 2014-01-10 14:44

Jaj hát én is nagyon jókat nevetek... de tényleg...

Kriptomán_ Kriptomán_ 2014-01-10 13:38

Nevettem itt-ott, találó volt. :-) El fognak küldeni bennünket a szoborparkba, de úgyis rég lemondtam a szeretetről, ezt-azt elmondani fontosabb, hogy más is jelen legyen. Volt már, aki belehalt ebbe, hol vagyok én attól. Persze lenne alkalmasabb ember, hajaj, jobb lenne, ha nem én dumálnék annyit, de sajnos a potenciálisan hasonló gondolkodásúak többnyire láthatatlanok - pont mert hasonló gondolkodásúak, és egyébként is ritkán járnak erre. Gondolom, ha bármennyire is függnek, akkor már csak azért sem (programozóként én legalább dumálhatok), meg nem is termékeny újra és újra előről kezdeni a beszédet. Sajnos a gyakoribb megjelenési helyek, környezetek meg túlnyomórészt elfogadhatatlanok számomra (szörnyűségeket produkálnak publicisztikában, józan észben), hiába lennék egy bizonyos szeletre kíváncsi. Visszatérve: az alaptétel, hogy az ízlés és a magunk által létrehozott alkotások minősége nem feltétlenül korrelál (hajaj) - ha az utóbbival nem is bír el valaki, attól még lehet remek szerkesztő. Talán az a belső korrupció nem annyira törvényszerű. Amúgy senkire sem céloztam vele. És egyszer majd a miért fontosról meg szórakoztatásról is...

kiski kiski 2014-01-10 12:39

A művészet feladata a szórakoztatás. Azt, hogy ki mit ért szórakozás alatt, nem lehet zárt osztályozásba szervezni, tehát a művészetet se. Minden belefér, a vers, a szabadvers, a slam, a közéri kikiáltó reklámmonológja, a falvédő és a magyarnóta-szöveg egyaránt.

Hogy ebből mit lehet elismerni művészetnek? A hivatásos bölcsészek, esztéták kemény munkát fektetnek abba, hogy csak az legyen elismert művész, műalkotás, amit az ő csoportjuk annak tart. És mert az ő kezükben van a hivatalos nyilvánosság kulcsa, erős nyerésre is állnak, kritikai megfogalmazásokkal csak ők élhetnek olyan helyeken, ahol a maga ízlésében bizonytalan olvasó tájékozódik.

Ezt a kiváltságos helyzetet paradox mód erősíti a net hatalmas és szabad publikációs felülete, ahol boldog-boldogtalan a nyilvánosság elé tárhatja a műveit, ezzel lehetetlenítve el a téblábolók számára az értékítélet lehetőségét. Ma csak magyar nyelven vagy 15.000 szerző publikál a net több mint 200 irodalmi gyűjtőoldalán. Ugyan ki vállalkozhat arra, hogy ebből a félelmetes tömegből kimazsolázza a művészit? (Főleg, ha meggondoljuk, hogy ha egy habos-babos klapancina igaz, mély érzelmeket kelt akár csak egy emberben, honnan veszi a bátorságot bárki, hogy annak az embernek szemébe nézzen és megmondja neki, hogy egy közhelybe remegett bele a lelke.)

Itt lenne annak a 10-12 lapnak a dolga - beleértve a Literát is -, hogy előszűrjön. De ezen lapok szerkesztői között sajnos több a gyenge művész, mint a jó, s mint minden, a nagyság lehetőségétől genetikailag elzárt személy, ők is a maguk szintjét preferálják, azon művészeket, akik között egyenrangú társak lehetnek, azon műveket, amelyekkel összemérve a maguk alkotásai nem látszanak csökkent minőségűeknek.

Természetesen a Závada Péterek, Krusovszky Dénesek, és a többi efféle szerző műveinek is van létjogosultságuk, mert ezek is sok embert megérintenek, s a maguk műfajában akár eminensnek is tekinthetőek. Ha nem akarnák erőnek erejével ráoktrojálni a stílusukat egy egészen másik műfajra, annak kiváló és szórakoztató alkotásait pusztán azért háttérbe szorítani, mert ők maguk abban a műfajban alkalmatlan alkotók, nem is lenne semmi gond.

Ezek a szerzők dedikáltan nem költők. Lírikusok, álommondók, de nem költők. Az egy másik, szofisztikáltabb állatfaj.

Apafi Apafi 2014-01-10 11:36

Köszönöm. Ez most mennyivel jobban szólt, számomra legalább is.

Kriptomán_ Kriptomán_ 2014-01-10 10:40

Ez a kérdés valamilyen félreértés eredménye. Amúgy nem hiszek a szórakozásban. Az is félreértés eredménye. :-)

Apafi Apafi 2014-01-10 10:18

Bokor úr: "ragadnak könyvet", ez fájt kicsit, de a lényeggel egyetértek.
Kriptomán úr: no offense, de könnyen befogadható művek után miért is kell ilyen végtelenül bonyolultan sóvárogni?

Kriptomán_ Kriptomán_ 2014-01-10 10:10

Ugye, mindenkinek a többiek a "ti", és soha nem változik a helyzet, hogy mit pótol valaki arroganciával. Hiába veszel egy kalap alá mindenkit, sokféle ember ír ide, szakemberek is. Amúgy közepesen szánalmas ízléshiány olyasmit magasztalni, ami jobb füllel elsőre silány sőt nevetséges. A szokásos ellentét: nem tudod elmondani másnak, hogy mit hallasz, mert nem hallja, azonnal elviszi a "hatásos" az erdőbe. A _neki_ hatásos. Elmagyarázni ilyesmit eleve nem lehet, de a tanításra, rávezetésre, tapasztalatokra meg nem kíváncsi, helyette mindenféle külsőségeket hoz, olyasmiket kever a helyzetbe, aminek köze sincs a lényeghez, nem tud érvelni, jön az ezeréves hülyeségekkel, hogy a kritikusok így meg úgy. Vagyis tudatlan, így fel sem ismeri az analógiákat az ezerszer bebizonyosodottal, nyilvánvalóval művészetben, hozzáállásban. Sőt, vissza sem olvas. :-) De sajnos gyakran nemcsak az ennyire tudatlannak nincs füle.

A slamet eddig direkt nem emlegettem, pedig bátran lehetett volna a kötődések miatt. De bombáról szó sincs, pont mostanában esik több szó róla megint. Nyilván milyen bizsergető még a jobbaknak is összerakni valamit idő előtt lecsapott labdákkal és amúgy szűk társaságban elférő zsengeségekkel, mert egyszerű, mert mindig népszerű, mert könnyebb. De ahogy itt is elhangzott és én is gyakran mondom: semmiből csak semmi lesz. Legjobb esetben is valami kétes eredményű kompromisszum születik, mert hallást csak igénnyel lehet javítani: jó, de könnyebben befogadható művekkel, amihez talán a legjobb alkotók kellenek. Alulról nem megy - amitől csak vesznek az árnyalatok, felejtődik, ami már megvolt, ami egész fogalom-hegyláncokat ürít ki, az nem érdemel csodálatot. A zenében is meg lehet figyelni a fentieket, ott előrébb tart a világ, rég levált és egyeduralkodóvá lett a végtelen igénytelenség, eltűntek az emlegetett árnyalatok, ott már rég azt röhögik ki, aki tudja, hová lehet eljutni az emberben a zeneművészettel. Sok minden változik, de semmi olyan az ember fejében, amitől hirtelen mást kellene művészetnek, igénynek, méltónak stb. tartani. És most folytatódhat bátran a körbenyalogatás.

Bokor Krisztián Bokor Krisztián 2014-01-10 09:30

Közepesen szánalmas próbálkozás egy slam vs. költők bomba robbantásárade majd legközelebb (se).
A kritikusok, meg a rohadtul hozzáértők azt gondják, hogy versek azért születnek, hogy ők mondjanak rájuk valamit. Senki nem szólt még, hogy ez nem így van? A szerzők írnak, ti meg azt gondoltok, amit csak akartok. Rajtatok kívül pedig a lőtéri vadászkutyát nem érdekli. Az érvekkel alátámasztott kritikára szükség van, de a vagdalkozásra semmi. Závada fenti versei frissek, tele vannak vizualitással. Kell hozzá egy kis "think out of the box", 2013-ban ez inkább előny, mint hátrány. Arról nem is beszélve, hogy hány fuatalhos jut el általa az irodalom, a költészet. Hányan ragadnak újra könyvet, Nr adj Isten, tollat. És ha már őt megtalálták, akkor nem nehéz rábukkanni más remek kortárs szerzőkre sem. Hogy róluk is ilyen vélemények születtek-e először, azt nem tudom. Azt pedig csak remélni tudom, hogy Péter az ok nélküli lehúzást figyelmen kívül hagyja, és ír tovább. Nekünk, olvasónak.

kiski kiski 2014-01-10 08:19

A slam-mel semmi baj. Érdekes, vibráló, jó művészet az.

Kriptomán_ Kriptomán_ 2014-01-09 23:20

Onnan, a slam felől nem is vártunk másfajta hozzászólást... Köszönjük a kimerítő érvelést.

Bokor Krisztián Bokor Krisztián 2014-01-09 20:57

Mekkora büdös nagy szerencséje van a világnak, hogy ezeket senki nem nektek írja.
"Értelmetlen költői képek": Elhiszem, hogy magas. Ajánlom a kepregenyek.com weboldalt, a nagy részét megértitek.

rokkantember rokkantember 2014-01-08 19:00

Ez nem mélyhangrendű, nem sötét, de talán olvasható:

http://arokkantisember.blog.hu/2013/12/29/a_labon_lott_toldalek

fruitjuice01 fruitjuice01 2014-01-07 23:02

434 lájk?! Most komolyan? A versek sorjáznak az értelmetlen költői képektől, a költő akkora nagy költő, hogy le sem írja a gondolatait ("valami kizökken", "ezek kiolvadnak"), de akkora ökörségeket viszont leír, mint pl.: "Valamit, ami sokkal inkább vizes, mint igaz." Már elnézést, de az agyonmajmolt, ellenben semmitmondó írók és költők gombamód szaporodnak, míg azok, akik jót és jól írnak le, asztalfiókokba dugdossák írásaikat, mondván: minek. Ha ezekkel az írásokkal én kilincselnék az irodalmi lapoknál, és nem a Závada - akit amúgy kedvelek - elküldenének, hogy kislány, még gyakorolj. Ez a szomorú valóság. A MÉLY HANGRENDŰ SÖTÉT című vers viszont jó.

Apafi Apafi 2013-12-31 16:57

Ez is Sárközi? Bevenném a gyűjteménybe.

Kriptomán_ Kriptomán_ 2013-12-31 15:32

Pajtás, hát képzeled, tompa késsel
majd felszeletelheted a szelet?

Apafi Apafi 2013-12-31 14:51

Ahogy haladok előre, mint a sűrű iszapban, egy újabb gyöngyszem:
"Zakómra huzat sóvárog" - bocs, de itt most megint szusszannék egyet

Kriptomán_ Kriptomán_ 2013-12-30 17:49

Nem tudom, a másik topikban olvastad-e Dsida Jenőt a sötétségről, amit idéztem - az is kitörő öröm a fentiekhez képest. Egyébként az a távot suhanó sor tényleg megakaszt kicsit, gondolkodik az ember, hogy milyen hatásra lett olyan, mi a célja szokatlanságának, de így is szép az egész. A "zajol" ma is él szerteszét, régebben meg fel sem tűnt volna.

"És minden oly csendes, oly néma körűl;
Hold szép sugarának az alkony örűl,
Nem zeng level ágon, az ág tetején,
Hab nem zajol a Duna sík tükörén;"
(V.M.)

kiski kiski 2013-12-30 16:32

Habár igen nehéz tégedet komolyan venni, tekintve hogy annyit értesz az irodalomhoz, mint hajdú a harangöntéshez, de egy linket azért adhatok neked, itt találsz pár darabot Sárközi mestertől. Amúgy meg kotorássz itt a Literán, itt van tőle egy s más.
Hülye troll.
http://gepnarancs.hu/2013/08/a-sarkozi-laszlo-strofa/

Apafi Apafi 2013-12-30 16:09

most látom: az autópaca távot suhan és duzzog a napkorong - van egy link a többi 56-hoz, kell, azonnal, még idén!!!

kiski kiski 2013-12-30 14:57

Írj meg akár csak egyetlen szonettet is kizárólag a, á, o, ó, u, ú magánhangzók használatával, aztán beszélj. Sárközi László Pokolkapu ciklusa 56 szonettet tartalmaz, csak ezzel a hat magánhangzóval operálva, szigorúan a minta szerinti strófa és rímszerkezettel. És nem öncélúan használja csak ezeket a hangzókat, hanem mert a téma maga sötét.

Igaz, József Attila is használt költői képeket és magyar szavakból alkotott magyar nyelvű mondatokat, de ettől még más költőnek is joga van élni a nyelv és a ritmus adta lehetőségekkel.

Gondolom, te is ilyen Závada-féle álköltő lehetsz, ha ennyire ki vagy akadva attól, hogy szembesülni kényszerültél egy igaz verssel.

Apafi Apafi 2013-12-30 13:34

de ez mindenképpen szép:

"Bár csak volna párom..."
+ a zajolnak meg az óvó faágak infernális JA-utánérzése... priceless!

Kriptomán_ Kriptomán_ 2013-12-30 13:20

Mintha mást is írtam volna... Persze ami téged nem zavar, az mást se zavarjon, mert az viszont zavar téged. Emlékszem, ősidők óta megy itt az a játék is bizonyos körökben, hogy a másik mondatait tükrözve és értelmetlenül visszavágjuk, mintha haj, de nagy tételeket meg amolyan találó oldalvágásokat mondanánk rá és róla. És naná, hogy van sokkal jobb, legfeljebb nem minden pillanatban. De ha éppen nincs is, az sem indok semmire.

remiz remiz 2013-12-30 11:46

Kriptomaci, mondom a sablonosságban egyetértek. (emellett sztem a füleiteken is van mit állítani)

A kisebbségi komplexusaidból származó problémáid nem velem, hanem a viselkedési stylistoddal kéne megdummantanod. Én csak annyit mondtam kb, hogy lehet, hogy ez nem szuperjó, de nincs sokkal jobb.

kiski kiski 2013-12-30 08:03

És miért mély hangrendű, sötét? A szavaknak jelentése van, nem csak arra valók, hogy odakúrja az ember valami elé, oszt nyald fel, ha tetszik, ha nem. Mint ahogy a vers szónak is jelentése van, csak ezek a másodrendűek képtelenek verset írni.

Hogy mi a mély hangrendű, sötét? Például ez:

Sárközi László
Pokolkapu szonettciklus
Előhang
I.

Fogvacogok. Az apró domb alatt
lámpás autópaca suhan távot,
átfagyott, nyúlós harmatba ragadt

napkorong duzzog a látóhatáron.
Zakómra huzat sóvárog, táncol,
szorosra húzom, a markom lángol,
Kosarat adok. Bár csak volna párom...

Holtvágányra pára poroszkál,
borzong a váltó, homályló bokrok,
az árokban: nyálkás foltok,
aljukon rothadó avar rozsdál.

A varjak harákolva zajolnak,
zárva tartanak a kocsmák, a boltok.
A faágak óvón rámhajolnak.

Kriptomán_ Kriptomán_ 2013-12-29 22:45

Szóval akkor is mindenki le van aszva, ha amúgy igaza van? Ez csak az a jelenség, hogy rajtam kívül senki kritikáját nem tudom elviselni... Egyikünk sem mentes tőle teljesen, de így is kérdés, hogy te mit akarsz itt. Mond neked valamit az a hangsor, hogy "magasiskola"? Vagy az, amikor egy nem is rossz színvonaltól idegen, ráadásul visszatérő jelenség feltűnik valakinek, valahol, valamikor? Ja, és a "kortárs" nem egyenlő a "híggal és kezdetlegessel".

Üdv:
a csőcselék

remiz remiz 2013-12-29 22:06

Mi a gond: ez kortárs költészeti ifiválogatott egyik hangiránya. Sztem is leprogramozhatóságig szétírva, az újdonság bája rég elkopott, de most ilyen; azért nem kurva szar versek ezek, pár másodpercet talán dolgozott is velük. Legalább amíg beletanult, hogy soronként hányszor kell random szót beírni érdekességképp.

Amúgy meg nem értem ezeket a kurva nagy elvárásokat, mintha valami alföldi sékszpírtermelő mennyország lennénk.

Amíg pörög a kulturgépezet, ez jó fűtőanyagnak, az olvasása/írása időtöltésnek. Mi mást akarnak a kommenthőbördögik?

Kriptomán_ Kriptomán_ 2013-12-29 21:47

A vödrösnél már röhögtem kínomban, egy időre abba is hagytam, egyszerre nem ment. Hihetetlenül együgyű, szögletes, ráadásul állandóan ismerősnek tűnő, valahol-már-láttam fordulat- és eszmefutam-mozaik úgy elővezetve, mintha gyöngyöket kapnánk. Nyelvi szépség szintén sehol. A rovatcím meg természetesen fikció, ha a mindenféle fogalom, érték, tartás, szokás szénné degradálásán még fennakadnék - pedig kellene -, már rég gyilkos vagy öngyilkos lettem volna.

"Ha tőből levágnák, talán észre sem vennéd."
Hát azt megnézném, bmg.

gébics gébics 2013-12-29 19:55

Ez legalább annyira értelmetlen, mint a föntiek. Lécci, vegyetek be engem is a magasiskolába!

Párisz

Nyugalmam akváriumi,
szemem kupolafestők füttye…
A felhő most takar,
mintha bagoly emésztené.

Kardom mécsmárványra dobjam?

Menj!
Itt kemencék és eresztékek
birkabőrbolondja hozza
zsíros gyufarejtvényeit…
Még malackát rakna az almádból!

kiski kiski 2013-12-29 17:28

magasiskola. megafaszom, az.