hirdetés

Závada Péter: Shakespeare magáért beszél

2016. március 10.

Azt hiszem, nem véletlenül számít máig az egyik legnépszerűbb klasszikusnak. Mindig találnak benne valamit a rendezők, ami érvényes tud lenni az adott korra. – Március 18-án mutatják be a Katona Kamrában Shakespeare Ahogy tetszik című darabját, melynek szövegkönyvét Nádasdy Ádám fordításának felhasználásával Závada Péter írta. ˜Őt kérdeztük a készülő előadásról.

hirdetés

Nem sokan tudják rólad, hogy a költői és slampálya mellett négy éve komoly színházi munkáid is vannak. Átírtál már Moliére-t, dolgoztál ügynökkérdéssel foglalkozó dokumentarista drámán, írtál szöveget Schilling-előadásokhoz a Krétakörnek, fordítottál librettót, sorolhatnánk. Melyek voltak a számodra legfontosabb és legizgalmasabb feladatok?

A legkomolyabb kihívást talán az általad is említett dokumentarista dráma, a Reflex megírása jelentette, míg a legbátrabb munka, melynek a végeredménye minket is meglepett, a Szabó Rékával és a Tünet együttessel készített Voyager 3 volt. Mivel az előadás improvizáción alapult, még egy héttel a bemutató előtt sem tudtuk pontosan, mi fog kisülni belőle, de épp ez a szabadság adta a munkafolyamat lényegét.

Amikor megkeresett a rendező, Kovács D. Dániel, akivel nem először dolgozol együtt, mivel győzött meg, miért fontos ma előszedni Shakespeare Ahogy tetszik című darabját? Sokkal aktuálisabb drámák is kínálkoznának, ti mégis egy alapvetően a szerelemről, kapcsolatokról szóló művet választottatok. Miért?

Ezek a döntések nem feltétlenül csak a rendezőtől függnek. Szerepet játszik bennük a színházigazgató megfontolása, a nézők és olykor a színészek preferenciái is. Engem már konkrétan ennek az előadásnak az írói feladataira kért föl Dani, szóval a darabválasztásba nem volt beleszólásom. De nem nagyon kellett győzködnie. Shakespeare magáért beszél. Azt hiszem, nem véletlenül számít máig az egyik legnépszerűbb klasszikusnak. Mindig találnak benne valamit a rendezők, ami érvényes tud lenni az adott korra. Nem beszélve a nézőkről, akik lássuk be, élnek-halnak Shakespeare-ért.

Azt olvastam a Katona honlapján a veled készült interjúban, hogy olyan előadást szerettetek volna, amely mai nyelven a fiatalokhoz szól. A fiatal – rendszerváltás után született – nemzedéknek itt ma, Magyarországon, azt gondolom, nem azonosak a problémái az 1600-as évek ifjúságáéval. Bele tudtátok csempészni a szövegbe azokat a valós, jelenidejű kérdéseket, amelyek a fiatalság számára húsbavágóak?

Abban mindnyájan egyetértettünk, hogy ha már Shakespeare-t csinálunk, próbáljuk meg a lehető legmodernebb nyelven megszólaltatni. Az Ahogy tetszik egy ruhacserén és az ebből adódó félreértéseken alapuló vígjáték, melynek központi mozgatórugója a szerelem. Ilyenformán tehát örökérvényű kérdésekkel foglalkozik. A nyelvezetét viszont, így a humorát és az utalásait is, időről időre érdemes fölfrissíteni, hogy a mindenkori néző tudjon hozzá kapcsolódni. Gargantua, a mesebeli óriás neve például, a reneszánsz prózaíró, François Rabelais regényéből, a kor nézőjének még valószínűleg ismerősen csengett, de ma már nem feltétlenül tudunk vele mit kezdeni, így ha arra keresünk hasonlatot, hogy valakinek hatalmas a szája, találhatunk aktuálisabb utalást is.

Azt tudtad, hogy George Sand is átdolgozta a darabot? Az egyik fő változtatása az volt, hogy Celiát nem Oliverral, hanem Jacques-kal házasította össze. Ilyen dramaturgiai játékokra is számíthatunk?

Ismerem George Sand átdolgozását, és izgalmasnak tartom az általad említett dramaturgiai változtatást. Kovács D. Dani Ahogy tetszikje is tartogat meglepetéseket. Nem is egyet, és nem is akármilyeneket.

Azt tudjuk, hogy magyarra lefordította már Rákosi Jenő, Szabó Lőrinc, Jánosházy György és Nádasdy Ádám, majd a Nádasdy-fordítást alapul véve írtad át te. Használtad az eredeti Shakespeare-szöveget is, vagy hogyan zajlott a munka?

Szabó Lőrinc fordítását olvastam először, majd Nádasdyéval folytattam. Az ő 2006-os szövegét vettük alapul. Azért mondom így, hogy rá alapoztunk, mert rengeteg helyen el is tértünk tőle. Tehát végső soron nem fordítást készítettem, hanem előadásszöveget, aminek nem írásban, hanem a színpadon kell majd működnie. Ha szöveghű fordításra kérnek föl, valószínűleg el se vállalom, hiszen ott van a nemrég elkészült, kifogástalan Nádasdy-féle verzió.

A színlapon az olvasható, hogy egyetlen részt hagytatok meg Szabó Lőrinc fordításából, a Színház az egész világ monológot. Tiszteletadás ez, utalás, valamiféle szellemi folytonosság kifejezése vagy úgy gondoltátok, annyira a köztudatban van a Szabó Lőrinc-verzió, hogy nem szabad hozzányúlni?

Szabadni talán szabad. Csak nem biztos, hogy érdemes. A Színház az egész világ monológ valóban így, ebben a formájában él a köztudatban. A szöveg többi részét helyenként annyira átírtuk, hogy szerettük volna, hogy legyen valami kapaszkodója a nézőnek, valami, amire ráismer.

Belevágnál egyszer egy Hamletbe?

Hangsúlyozom, ez nem egy fordítás. Nem tudom, hogy alkalmas volnék-e rá, hogy megírjak egy könyvdráma formában megjelenő fordítást. Egy Hamlet-előadásszöveg elkészítésében viszont minden további nélkül részt vennék.

Volt valaha egy emlékezetes Ahogy tetszik-előadás a Katonában. 1983-ban (egyéves voltál) Székely Gábor rendezésében, legendás szereposztással. Cseh Tamás írta a zenéjét, szerepelt is benne. Inspirálnak vagy inkább gúzsba kötnek ezek az előzmények?

A Székely által rendezett verziót én is megnéztem felvételről. Valóban emlékezetes előadás, ugyanakkor próbáltunk annyira elszakadni az előképektől, amennyire csak lehet. Van az a névsor, ami tényleg csak agyonnyomni tudja az embert.

A színészként ismert, egyébként zenészként és zeneszerzőként is aktív Keresztes Tamás a darab zeneszerzője. Te mint Akkezdet Phiai páros egyik tagja részt vettél a Shakespeare-szonetteket feldolgozó W.H. zenekar produkcióiban, úgy tudom, az ott született dalokból is bekerült a darabba. Hogy jön össze ez a két zenei világ, Shakespeare és a slam?

Igen, Keresztes Tamás felel a dalokért, ő hangszerelte őket újra, szóval bízom benne, hogy legalább olyan jól fognak működni, mint anno Cseh Tamás tolmácsolásában - és remélhetőleg, egészen másként. A W.H. Sena és Márkos Berci projektje, Sena pedig a hazai hiphop és slam kezdeteitől fogva aktív résztvevője a koncerteknek és esteknek.
Elképesztően jól adja elő a szonetteket, rapes, spoken wordös stílusban. Szerintem egyébként is nagyon sok közös van a shakespeare-i vígjátéknyelvben és a mai slam és spoken word beszédmódjában. Nem utolsó sorban például a virtuóz rímelés.

A Károlin végeztél színháztudomány szakon, gondolom, Meyerholdtól kezdve Sztanyiszlavszkijon át Artaud-ig és Jan Kottig tanulmányoztad a színháztörténet nagyjainak munkásságát. A színházi tanulmányok és munkák során körvonalazódott benned, milyen típusú színház áll hozzád közel, milyen színházról álmodsz?

Leginkább a bátor, kísérleti színház érdekel. Nagyon izgalmasnak tartom a szimbolista típusú rendezéseket, amelyek sok mindent a néző fantáziájára és asszociációira bíznak. Romeo Castellucci és Jan Fabre munkái például lenyűgöznek. Fontosnak tartom, hogy a színház megkísérelje fölforgatni a saját szabályrendszerét és hierarchiáit is. Nagyon érdekelnek a posztdramatikus formák mind az előadásokat, mind pedig a drámát tekintve.

Mit ígér az előadás, mit kíván megérinteni, mozgásba hozni, felkavarni a nézőben? Üt vagy cirógat, elgondolkodtat vagy önfeledt szórakozást kínál?

Erről azt hiszem, a nézőket kell majd megkérdezni. De úgy gondolom, hogy mivel ez egy vígjáték, amellett, hogy ideális esetben elgondolkodtat, az elsődleges célja mégis csak a szórakoztatás.

 

Címlap- és leadkép: Brozsek Niki (Katona)



Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.