Az elmúlt két napban tucatnyi telefonhívást, levelet kaptam könyvkiadói kollégáimtól, s ma délelőtt a Jelenkor Kiadó igazgatója, Csordás Gábor hozzánk is eljuttatta a litera.hu-n később nyílttá vált levelét. Gábor helyzetértékelésével, annak leglényegesebb elemeivel egyetértek, sőt indulatát is megértem, a tisztánlátás érdekében azonban hadd kezdjem először némi korrekcióval. A kiadók felháborodását nem az összes jelentős bolthálózattal rendelkező, ún. nagyterjesztő együttes reakciója és nyomása váltotta ki, mint amit Gábor levele sejtet, hanem egy cégé: a Libri ugyanis vélhetően igen sok kiadót azzal a szerződésmódosítási javaslattal keresett meg, amelynek egyik leglényegesebb pontja, hogy a bizományosi árrést 60%-ra kívánnák felemelni. Hogy csak egy példát említsek, a jelentős könyvkereskedői szereplők közé sorolt Líra Könyv Zrt. , a Librivel ellentétben - ha információim nem tévesek - két év óta nem emelt árrést, s most sem szándékozik azt tenni. Csordás Gábor is, s a minket levélben vagy telefonon megkereső kiadók közül többen az erőfölénnyel való visszaélés kifejezést használják, attól tartok, nem elég megalapozottan. A könyvszakma szinte minden szereplője tudja, hogy alig fél évvel ezelőtt a Gazdasági Versenyhivatal bejelentésre megvizsgálta, hogy az általuk legjelentősebbnek tartott négy könyvterjesztő, az Alexandra, a Libri, a Líra és a Bookline külön-külön és együttesen is olyan pozicióban vannak-e, amely alapján felvetődhet az erőfölénnyel való visszaélés gyanúja, veszélye. A GVH azt állapította meg, s emiatt leállította további vizsgálatát, hogy a fent említett cégek egymásnak is versenytársai, össz kis- vagy nagykereskedelmi forgalmuk nem jelent monopolhelyzetet, s a közülük egyikőjük kiskereskedelmi vagy nagykereskedelmi forgalma sem haladja meg a könyvpiac 12 %-át. Az erőfölénnyel való visszaélés minősítéssel - ha valaki ismeri a gazdasági Versenytörvényt és annak szigorát -  óvatosan kell bánni.

Messzemenően egyetértek Gábor elemzésével abban, hogy a kiadó és a kereskedő között létrejött üzleti megállapodás a két fél egyetértésével megszülető aktus. Ha a kiadók - joggal - sértelmezik, hogy a Libri-kezdeményezte szerződésmódosítás számukra elfogadhatatlan, üzletileg lehetetlenné teszi a kiadók működését, akkor az ilyen szerződés-javaslatot nem kell elfogadni. Mindazok, akikkel módom volt beszélni az elmúlt két nap alatt, arról tájékoztattak, hogy nem írták alá ezt a megállapodást, s jó dolog, hogy Csordás Gábor sokakban tudatosítja, csak olyan szerződést szabad megkötni, amely mind a két fél érdekét figyelembe veszi.

Tegnap volt az Egyesülés Elnökségének ülése, s természetesen a sok tagtársunk által felemlegetett Libri-kezdeményezést a testület elé vittem. Egy olyan szakmai és érdekvédelmi szervezetnek, kiadók és kereskedők önkéntes társulásának, mint amilyen az MKKE pontosan tisztában kell lennie azzal, milyen mértékben és módon foglalhat állást - hangsúlyozom testületileg! - két szerződő fél üzleti megállapodása kapcsán. Hihetetlenül gyorsan és kérlelhetetlenül vetíti rá a GVH az ilyen, akár legjózanabb érdekvédő tevékenységre az összebeszélés, a kartell gyanúját. Nem olyan régi az ügy, mindenki emlékezhet arra, hogy néhány hónappal ezelőtt az Újságíró Szövetség ajánlást dolgozott ki a kiszolgáltatott újságírók védelme érdekében, ha jól emlékszem, egy foglalkoztatási minimumot javasoltak. A GVH 10 millió forinttal "honorálta" ezt a, amúgy a józan ész diktálta lépést, ami egy - felteszem, kizárólag tagdíjakból működő - szervezet tevékenységét lehetetlenítette el. Az Egyesülésnek mint a könyvszakmai szereplők társulásának az ilyen, s az ehhez hasonló ügyekben megfontoltan és a törvényeknek megfelelően kell eljárnia, az Elnökség ezért tegnapi ülésén úgy határozott, szakmai egyeztetésre, konzultációra hívja a Libri ügyvezetését, szembesítve őket szándékuk fogadtatásával, s még inkább lehetséges következményeivel. Nem egyedi az eset, hiszen minden egyesülési tag emlékezhet rá, hogy hasonló konzultációkra korábban is sor került, a Magyar Könyvklub egész könyvpiacot veszélyeztető csődközeli állapota az Egyesülés legfőbb döntéshozó fórumán, a Taggyűlésen is napirendre került. A Libri vezetőivel való egyeztetés után születhet döntés arról, hogy a májusi, mérlegelfogadó Taggyűlésen a szerződésmódosítás ügye napirendre kerüljön-e.

Zentai Péter László
az MKKE igazgatója

Csordás Gábor válasza

Kedves Péter,
 
nagyon örülök, hogy ilyen gyorsan bekapcsolódtál a megkezdett eszmecserébe. Mert mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy leveleimet (azóta volt már egy harmadik is) elsősorban a közös gondolkodás katalizátorának szántam, és nem nyílt levélnek, még kevésbé felhívásnak valamiféle közös akcióra. Mégpedig nem csupán a kartell-tilalom miatt, hanem elsősorban azért, mert úgy látom, hogy a szakma globálisan nagy bajban van, amelyből kiadók és terjesztők csak együtt evickélhetnek ki. Éppen ezért nem neveztem meg egyetlen nagyterjesztőt sem; szerintem ugyanis nem a Libri 60 százalékos 'ajánlata' a probléma, hanem az egész könyvterjesztési szisztéma piacellenes szerkezete. Amellett sajnos nem csak az említett nagyterjesztő akarja tovább feszíteni az árrést, hanem már egy másik is: éppen pár napja jelentette be, hogy a tavaszi könyveinkből nem kér, míg új szerződést nem kötünk. Ahogy Wagner úr mondaná, név nem fontos…
 
Teljesen igazad van, hogy óvatosabban kellett volna használnom a 'gazdasági erőfölénnyel való visszaélés' kifejezést; ezt tehát ünnepélyesen visszavonom, és azt a primitív és durva válaszreakciót, amitől a kollégák félnek, ezentúl egyszerűen 'bosszú'-nak fogom nevezni. A Versenyhivatal vizsgálatával ugyanis az a baj, hogy a 'könyvpiac' fogalom durva általánosítást takar. A könyv nem zokni, gyakorlatilag minden könyvnek más a lehetséges vevőköre, a 'könyvpiac' más-más szegmensében értékesíthető. Ezért fordulhat elő például az, hogy a mi forgalmunk több mint 60 százalékát két nagyterjesztő produkálja, annak ellenére, hogy megalakulásunk óta megkülönböztetés nélkül minden terjesztőnek felajánljuk, és ha kell, odaadjuk a könyveinket; és tudom, hogy sok más kiadó is hasonló helyzetben van. Vagyis a nagyterjesztők elvileg és mindenütt nincsenek erőfölényben, konkrétan és itt-ott viszont igen. Belátom azonban, hogy itt olyan problémáról van szó, ami jogilag nem kezelhető, noha fennáll.
 
Barátsággal
 
Csordás Gábor