hirdetés

Belépés

2006. november 06.

Ficsku Pál: Gyerekgyár

Az Ulpius-ház Könyvkiadó ajánlata

Ficsku Pál Gyerekgyár Ulpius-ház Könyvkiadó 2006.212 old., 2.480 FtISBN 963 9602 72 8
„Bulvár Kund harmadik feleségét a második nászútján ismerte meg. A másodikat meg az elsőn. A harmadikkal, Paulával nem ment nászútra. Mert tőle tényleg gyereket akart, a nászutak meg akarva, akaratlanul rosszul sültek el.” Történetünk főhőse, Bulvár Kund amolyan álhírekkel üzérkedő életművész, aki egy világvégi faluból spermavizsgálatra jár fel Budapestre. Gyereket akar ugyanis. Paulától. De a sors kifürkészhetetlen útjain megakadnak, és kénytelenek segítséget kérni a gyerekgyártól. Vizsgálatok, próbálkozások, türelemjáték… Közben részt veszünk egy maratoni kocsmalátogatáson, a faluban beszüntetik az álmokat, a nyelvrablók óvodás túszokat ejtenek, a Madách-influenza pedig tizedeli a várost. Halálközeli élmény egy parasztsonkától, és közeli életképek egy sokakat érintő problémáról; a meddőségről, a mesterséges megtermékenyítésről, a lombikbébi programról. Líraian, torokszorítóan, abszurd humorral, rengeteg öniróniával, keserrel és édessel. Ez Ficsku Pál könyve, amely talán első ízben taglalja a gyerekvágy kérdését férfiszemmel, irodalmian, igazul.
 
 
Részlet a kötetből:
 
Az öt nap szerzetesi életre alaposan felkészült, ha nincs szex és pia, akkor marad a kaja és a munka. Gasztronómiai olvasmányélményeiből tudta, hogy a legjobb potenciálnövelő a zeller és a kakashere, együtt ugyan elképzelhetetlen, de egymás után jó. Vásárolt hát egy hajléktalan szatyornyi zellert meg egy hűtőtáskányi herét, öt napra csak elegendő lesz. Összepakolta bértollnoki jegyzeteit, elrakta a magnót meg a laptopot, egy láda alkoholmentes sör, két karton paradicsomlé, ásványvíz, aztán irány a magány.
 
Az első nap könnyen telt el.
 
Megszokásból korán indult, elfelejtette, hogy nem állhat meg a Makk tizesnél. A tóparton még nem volt nyitva egy kerthelyiség sem, a pincesorról már nem hallatszott a részeg német fürdőzők éneklése, egyedül a gyógyfürdő melletti nonstop volt nyitva, de most nem érdekelte, úgysem ihatott öt napig semmit. Olyan korán ért le, hogy még a harkálya is aludt. Kipakolt, kakasherét a fagyasztóba, zellert a zöldségtárolóba, felpumpálta a biciklit, aztán elindult tekerni. Biciklizett délig, no nem a fogyás, hanem a kifáradás miatt, hogy minél több zellert tudjon enni, hízzon az a sperma. Hazaérve ledőlt az ágyra, egy picit szusszanni a főzés előtt. Kicsit túlaludta magát. Másnap hajnalban a harkálya ébresztette, szokás szerint öt előtt három perccel. No a spermanyúzásnak annyi, de legalább nem ivott semmit. Az első nap eltelt.
 
A második nap.
 
Feküdt a kertben a nyugágyon, élvezte a hajnali nap hidegét. Beszélgetett egy öreg vakonddal. Nekik hogy lehet, hogy nincs meddőségi problémájuk, nem is látják egymást, mégis annyian vannak. Csak kúrnak és túrnak. Nem válaszolt az öreg vakond, nem is lett volna ideje, mert megérkezett Prométheusz Karcsi. Prométheusz Karcsi kazánszerelő, azért Prométheusz a neve. Nyáron itt lakik a tóparton, arról híres, hogy ő szereli a sátoraljaújhelyi börtönben a fűtést, volt már Magda Marinkónál is. Apám, az félelmetes, szokta mondani, oda csak belső fűtéssel lehet bemenni, olyankor annyira be vagyok szarva. Most is egy üveg házi pálinka volt nála, pillepalackban.
 
Mondták a Horgásztanyán, hogy itt vagy, meg vagy kergülve, csak száguldozol össze-vissza a bicikliden, be se mentél hozzájuk, gondoltam lenyugtatlak. Gönci barack. Házi. Na igyunk.
 
Mondta neki, hogy nem ihat, kívánja ugyan nagyon, de most nem ihat.
 
Megint hasnyálmirigy?, kérdezte Prométheusz Karcsi.
 
Nem. Gyerek.
 
Milyen gyerek.
 
Hát magyar. Az enyém. Azon dolgozunk.
 
Paulával?
 
Nem, egyedül.
 
A tűzszerelő nézett, kortyolt egyet a pálinkából, aztán csak ennyit mondott, te hülyébb vagy, mint Magda Marinko.
 
Miért az milyen?
 
És ekkor Prométheusz Karcsi elmesélte, hogy a Magda Marinko rajzol a börtönben, már valami spiné vevő is a képeire, ő látta azokat. Hát nem egy Munkácsy, nem egy Nesze Hómó, mondta a kazánfűtők műveltségével, persze nincs is annyi helye. Kicsi a cella.
 
Ez meg az én cellám, mondta Bulvár Kund, és mutatta a rácsos kerítést, körülötte a tujákat, meg az orgonabokrot, meg a magasságos eget. Ez is be van rácsozva.
 
Te tényleg megkergültél, mondta Prométheusz, na megyek, mennem kell az ózdi kórházba, elromlott a kazán, hamarosan jön a hideg, télen ne fázzanak az éjszakás nővérek. De azért itt hagyom a pálinkát.
 
Meg van a második próba is, gondolta Bulvár Kund. Nem nyúlt a pálinkához. Pedig a gönci barack jó, nagyon jó, mondjuk úgy istenes pálinka, hazai pálya, néhány faluval arrébb nyomtatták a Vizsolyi Bibliát. Elkészítette a kakasherét, meg bográcsban a zellerkrémlevest. Jó volt. Jót aludt tőle.
hirdetés