A férfi mellkasa szőrös. Az arcát is szőr borítja egészen az os zygomaticumig, a járomcsontjáig. Sűrű, erőteljes és akkor is világosan látható, ha frissen borotválkozott. A férfi mindig zsilettel borotválkozik, mert ahhoz borotvahabot vagy borotvakrémet kell használni, s igen vonzó látvány a fehérségből kipirosló száj, a mozdulatok pedig, amelyekkel lehúzza arcáról a borostát, fintorai és szeme, ahogyan a tükörben ellenőrzi a műveletet, ellenállhatatlanok. A  kád szélén ülve nézni kell. Amikor a férfi koncentrál, akkor az os temporale finoman beremeg, világosan látszik az őszülő hajszálak alatt, ahogyan a remeg és belefut a pajeszba, amit állítólag barkónak is mondanak, de én még nem hallottam. Amikor a férfi feszült, ideges, vagy éppenséggel dühös, összeszorítja a fogsorát és ettől az inak megfeszülnek, gyors táncba kezdenek. A karját is szőr borítja, finoman a kézfejébe futnak a hosszú szőrszálak. A karja igen izmos, bele lehet csimpaszkodni, annyira. Viszont a feneke nem szőrös. A lába igen, combjait, lábszárát finoman borítja a szőr, selymesebb a legfinomabb női harisnyánál, ami leginkább olasz. Amikor a fenekét összeszorítja, erre a legkülönbözőbb oka van, de ha semmi nincs, akkor is szokta csinálni, a nadrág megfeszül, kicsit ráncolódik, a feneke pedig formáját mutatja, erőteljesen. A férfi keze sem nem túl nagy, sem nem túl kicsi, ügyel arra, hogy levágja a körmét. Viszont a lábfején, amire 42-43-as cipőt vásárol, a körme sokszor hosszabb a kelleténél, a sarka pedig dörzsöl. Az vicces érzés. Lábfeje széles, a cipők nem bírnak vele. Megtörnek, szétnyomódnak, feladják a küzdelmet, a férfi nagyon gyorsan széttapossa a cipőket. A hasát is szőr borítja, erőteljesebb a köldöke vonalában, puhább a bordák irányában. A hátán is van szőr, igen kevés. A férfi hasa igen kényes terület. Legkényesebb a férfi hasában a kerülete, ami változó. Erre igen érzékeny. A nyakkendő ugyanis nem elég hosszú egy idő után. Vagy amikor kiderül, hogy magas a vércukorszintje és nem ehet kedve szerint. Olyankor nem mindig jó a közelében lenni. Van olyan férfi, aki nem tudja megkötni a nyakkendőjét, de jobb az, amikor igen. Így a férfi meg tudja kötni a nyakkendőjét. Összefogja a nyaka köré tekert anyagot, ami leginkább csíkos, megtekeri, átdugja, újra tekeri, újra átdugja és készen van. Pontosan a nadrágszíjáig ér. A nadrág nem mindig áll kifogástalanul a férfin, de a vasalt igen. A férfi mellkasa szőrös, amit viszont nem látni az ing alatt, nem kandikál ki a gallér mögül, nem azért, mert eltávolítja, hanem azért, mert valami érthetetlen és megmagyarázhatatlan ok miatt pontosan a claviculáig, a kulcscsontjáig terjed. Ott szépen, ernyősen szétterülve fejeződik be, kiemelve a vállgödör erőteljes horpadását. Nagyon fontos, hogy pontosan így néz ki a férfi, mert különben lehetetlenség volna szeretni.

Ritkán ad ajándékot, ami néha rosszul esik. Előfordul, hogy hosszú időn át egyáltalán, semmiféle ajándékot nem ad, de a születésnapról nem feledkezik el. Nem lehet megfejteni, miért nem gondolja azt, hogy ajándékot kapni jó. Aztán váratlanul megajándékoz, szó nélkül, mintha a legtermészetesebb dolog volna, mintha mindazon idő alatt, amíg ő ugyan kapott ezt-azt, aminek gyermeki mosollyal meg is örült, de nem mutatta jelét, hogy eszébe jutna  viszonozni, mintha mindazon idő alatt tudta volna, mi játszódik le a fejben, mik a vágyak és mitől lesz kitörő az öröm. Csak ráért vele, nem tartotta fontosnak, nem akarta elkapatni, nem gondolta, hogy ezen múlik. Mint ahogyan nem is, miután a legtitkosabb vágy teljesült, persze, hogy nem. A legtitkosabb vágy az, amiről nem is tudjuk, hogy létezik, csak amikor formát ölt, akkor értjük meg, hogy mindvégig csak erre vágytunk.

Egy zöld színű hintaágyra a diófa alatt.