hirdetés

Belépés

2007. március 18.

Wladimir és Olga Kaminer: A Nagy Szovjet Fazék - A szocializmus szakácskönyve

A Helikon Kiadó ajánlata

Wladimir és Olga Kaminer: A Nagy Szovjet Fazék - A szocializmus szakácskönyve Helikon Kiadó, 2007. 124x184 mm 204 oldal, 2.490 Ft
Bábuska, balalajka és a Kreml – ez az, ami azonnal beugrik az embernek Oroszországról. De mi a helyzet a harcsóval, a kololakkal vagy a kajszabával? Ezekről az ínyencségekről bizonyára kevesen hallottak még. A Berlinben élő népszerű orosz író, Wladimir Kaminer legújabb magyarul megjelenő könyve izgalmas gasztronómiai utazást ígér az olvasóknak az egykori szovjet tagköztársaságokon át. Bekukkanthatunk többek közt az örmények, grúzok, üzbégek, lettek, tatárok konyhájába, megismerhetjük rövid történelmüket, kissé ironikusan elbeszélve, és Kaminernek természetesen minden népről eszébe jut néhány különös történet is – ezúttal középpontban valamilyen étellel –, amit a tőle megszokott humorral mesél el. Ki gondolná például, hogy serpenyő, olaj és tűzhely nélkül is lehet sült krumplit készíteni? Egy találékony és mindig nagyon éhes fehérorosz kiskatonának ehhez csak egy villanyvasalóra és némi vazelinra van szüksége… Ha pedig a könyvet olvasva kedvet kapunk a sokszínű nemzeti ételekhez, ki is próbálhatjuk őket, hiszen minden fejezet végén számos recept található az adott nép jellegzetes vagy éppen szokatlan fogásaival.
 
 
 
Wladimir Kaminer
 
Részlet a könyvből:
 
Fehéroroszország
 
 
Fehéroroszország kelet-európai állam, beékelve Lengyelország, Litvánia és Oroszország közé, területe feleakkora, mint Németországé. Ha Németország lakott területei egész kiterjedésének úgy a tizenkét százalékát teszik ki, akkor ez Fehéroroszország esetében mindössze négy százalék. Lakosainak száma pedig kevesebb, mint Baden-Württembergé.
 
 
Olga Kaminer
 
Az ország történelme igencsak változatosan alakult. Nem hívták ugyanis mindig Fehéroroszországnak, egyszer Lengyelország részeként jegyezték, majd Litvániához tartozott, aztán Oroszországhoz. Keleti szomszédai évszázadokon keresztül egyfajta védőpajzsnak használták ezt a területet a nyugat felől érkező betörések ellen, miközben az ellenség soha nem lehetett biztos abban, hogy már keleten jár-e vagy még nyugaton. Fehéroroszországnak nincs tengere, nincsenek magas hegyei, vannak viszont sűrű erdői és mocsarai. Ezekben az erdőkben és mocsarakban az elmúlt századok során elveszetten bolyongott majd’ minden hódító sereg, amely keleten akart szerencsét próbálni. Császárok, hercegek és királyok, tehetséges tábornokok és ígéretesen induló diktátorok végezték be pályafutásukat idő előtt és dicstelenül a fehérorosz útvesztőkben. Némelyikük örökre ott maradt, mások meggyőződéses pacifistaként tértek vissza, és életük hátralévő részében azon fáradoztak, hogy vaskos emlékiratokban vessék papírra személyes tapasztalataikat, és óva intsék az eljövendő nemzedékeket. Ezekkel a művekkel egy egész házi könyvtárat meg lehetne tölteni. Ilyesfajta hangzatos címekkel büszkélkednek, mint Életem a mocsárban, A partizán bosszúja, Éjfélkor tovatűnik minden árny, továbbá világos üzenetet hordoznak: eszetekbe ne jusson odamenni! Menjetek el inkább a Déli-sarkig vagy Ausztráliáig. Hisz széles a világ, menjetek bárhová, de még a közelébe se a fehérorosz vadonnak. Ám az ifjú hódítók nem hallgattak a régiekre. Azt gondolták, hogy szánalmas lúzerek, és meg voltak győződve róla, hogy nekik aztán semmi bajuk nem történhet. Némelyikük egészen ügyes is volt. Napóleon például körbevezette a seregét, kikerülve az erdőket, a visszavonuláskor azonban csak betévedt a sűrűjébe, és ezzel aztán annyi is volt a háborújának. Később, már a száműzetésben Szent Ilona szigetén, elkezdett dolgozni az emlékiratain, hogy leírja egyebek közt élményeit és benyomásait a keleti országokról. Valahányszor azonban Fehéroroszország került volna képbe, Napóleon annyira felizgatta magát, hogy az orvosai azt tanácsolták, hagyjon fel az írással. Így aztán befejezetlen maradt a nagy mű.
 
A legkülönösebb az egészben, hogy senki sem tudja, mi is történt valójában a fehérorosz erdőkben. A beloruszok ugyanis nem igazán született harcosok – barátságosak, udvariasak és intelligensek. De ki tudja, az erdőben talán átváltoznak, amikor egy hódító sereg elől oda kell menekülniük. Egyébként szégyellhetné magát mindenki, aki valaha is háborút indított Fehéroroszország ellen, hisz erdei bogyókon és gombákon kívül nem lehetett ott zsákmányolni semmit, és ezen se a szocializmus, se az azt követő időszak nem változtatott. Viszont az a képzet sem teljesen helytálló, hogy Fehéroroszország egyetlen hatalmas nemzeti park, benne partizánokkal. Vannak például nagyvárosai is, legalább négy vagy öt, meg néhány kisebb folyója, továbbá gigantikus méretű krumpliföldjei. A belorusz krumpli nő a legnagyobbra a világon.
 
Fehéroroszországnak még a szocialista tervgazdálkodás idején sem ment rosszul. A szovjet tagköztársaságok közül neki jutott többek közt a gáztűzhelyek és a mosóporok gyártása. A fehérorosz vegyi áru a kapitalista Nyugaton is olcsónak, mérgezőnek és rendkívül hatékonynak számított. A japánok és az amerikaiak is előszeretettel vásároltak ott olyan vegyszereket, amelyeket túlságos veszélyesnek tartottak ahhoz, hogy saját hazájukban állítsák elő őket. Ezenkívül belorusz atomerőművek látták el árammal a fél Szovjetuniót, a krumplik minden évben nagyobbak lettek, a lakosság pedig csak úgy sugárzott.
 
A Szovjetunió széthullása után – akárcsak a többi egykori tagköztársaságban – Fehéroroszországban is a „nemzeti demokraták” kerültek hatalomra. Sürgősen átfésültek erdőt-mezőt a semmi mással össze nem téveszthető fehérorosz identitás után. A belorusz nyelv újjászületett és hivatalos nyelvvé vált, a történelem nagyjai között lehetséges nemzeti példaképek után kutattak. A gyerekek „Mit jelent fehérorosznak lenni?” címmel írtak fogalmazásokat az iskolában.
 
Ez a demokratikus nacionalizmus azonban nem sokáig tartotta magát. A nemzeti demokratákat a volt téeszelnök, Lukasenko váltotta le. Vezetése alatt Fehéroroszország az úgynevezett harmadik utat járta: kapitalista krumpli-szocializmus kooperatív elemekkel – olyan modell, amelyet nehéz elmagyarázni a nyugatiaknak. Minden megengedett, de ugyanakkor minden tilos. Az önálló kezdeményezéseket pártolják, de meg is büntetik. Megérzéseire hagyatkozva lavíroz mindenki. Lukasenko, akit a köznyelvben félig kedvesen, félig gúnyosan Bátykának neveznek, gondoskodott róla, hogy szegénynek és gazdagnak egyformán meleg legyen a szobájában, és ugyanaz a krumpli kerüljön az asztalára. Lukasenko kedveli az egyszerű nyugdíjasokat, és ki nem állhatja a politikai ellenzéket. „Egy nép, egy sors, egy vélemény” – ez a mottója. A belorusz nyelvvel rövid úton végzett.
 
– Kedves fivéreim és nővéreim – szólt az ő népéhez a televízión keresztül –, csak két jelentős nyelv létezik a világon: az orosz és az angol. Válasszátok ki az egyiket.
 
A belorusz konyha
Minden recept négy személyre szól
 
Mindennapi étel a fehérorosz asztalokon a héjában sült krumpli, amit „egyenruhás”-nak is neveznek. Sütőben vagy forró parázson sütik.
 
 
Héjában sült krumpli
 
Hozzávalók:
Nyolc szem közepes burgonya, só
 
Elkészítés:
A krumplit megmossuk, villával megszurkáljuk, hogy sütés közben ne repedjen szét a héja, bedörzsöljük sóval, és a sütőben harminc perc alatt megsütjük. Forrón tálaljuk friss vagy kovászos uborkával, paradicsommal, hagymával, vajjal és heringgel.
 
 
Előétel
Krumplival sült hering
 
 
Hozzávalók:
25 dkg heringfilé, öt-hat szem burgonya, egy fej hagyma, 15 ml növényi olaj, 10 dkg tejföl, egy tojás, két evőkanál zsemlemorzsa
 
Elkészítés:
Meghámozzuk a krumplit, és enyhén sós vízben megfőzzük. A heringfilét és a hagymát apróra vágjuk, a hagymát megpirítjuk az olajban, majd összekeverjük a heringgel. A krumplit karikára vágjuk, egy hőálló formába rétegezzük, és rátesszük a hagymával kevert halat. Összekeverjük a tejfölt a tojással, és ráöntjük az ételre. A tetejére szórjuk a zsemlemorzsát, majd tíz perc alatt 180 °C-on készre sütjük a sütőben. Forrón tálaljuk.
 
 
Leves
Belorusz krumplileves
 
 
Hozzávalók:
20 dkg sózott gomba, két fej hagyma, három szem burgonya, három evőkanál növényi olaj, 1 1 liter tej, só
 
Elkészítés:
Vékony csíkokra vágjuk a sózott gombát, és öt percig tejben főzzük. Félbe, majd vékony szeletekre vágjuk a hagymát, és kicsit megpirítjuk az olajban. A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, sós vízben megfőzzük, majd leszűrjük. A maradék tejet felforraljuk, beleöntjük a lábosba, amelyben a gomba van, hozzáadjuk a hagymát meg a krumplit is, és egyet forralunk rajta.
 
 
Főétel
Marhahús vadász módra
 
 
Hozzávalók:
50 dkg marhahús, 80 dkg friss sampinyon, négy fej hagyma, nyolc szem burgonya, 30 dkg tejföl, egy evőkanál paradicsompüré, 15 dkg vaj
 
Elkészítés:
Meghámozzuk a krumplit, karikára vágjuk és megsütjük. A hagymát félbe, majd szeletekre vágjuk, kicsit megpirítjuk, hozzáadjuk a felszeletelt gombát, és az egészet készre sütjük. A kockára vágott marhahúst is megpirítjuk. Hőálló formába tesszük a húst, rá egy réteg krumplit, aztán gombát és hagymát, majd megint krumplit. Összekeverjük a tejfölt a paradicsompürével, és az étel tetejére öntjük. Húsz percig sütjük 220 °C-on.
 
 
„Krumpliasszonykák”
 
 
Hozzávalók:
1 kg burgonya, két tojás, három evőkanál tej, három evőkanál vaj
A töltelékhez: 30 dkg darált hús, három evőkanál húsleves vagy víz, 8 dkg szárított gomba, két fej hagyma, három evőkanál vaj
Az omletthez: két tojás, három evőkanál tej, só
 
Elkészítés:
Meghámozzuk a krumplit, sós vízben megfőzzük, leszűrjük, és krumplinyomón áttörjük. Hozzáadjuk a két tojást, a tejet, a vajat, megsózzunk, és jól összekeverjük az egészet. A darált húst kicsit megpirítjuk, hozzáöntjük a húslevest vagy vizet, és rövid ideig pároljuk. A szárított gombát két órára vízbe áztatjuk, vékony csíkokra vágjuk, majd a felaprított hagymával együtt megpirítjuk. Sok kis hőálló formát kikenünk vajjal, és megtöltjük őket: alulra krumplipüré kerül, arra hús, aztán gomba, végül megint krumplipüré. Összekeverjük a két tojást a tejjel és a sóval, és öntünk belőle minden kis forma tetejére. 220 °C-os sütőben tizenöt perc alatt megsütjük az ételt, és friss vajjal kínáljuk.
 
 
Desszert
Burgonya
 
Hozzávalók:
30 dkg piskótatészta, 10 dkg vaníliapuding, három evőkanál konyak, két teáskanál kakaópor, egy teáskanál porcukor
 
Elkészítés:
A piskótát megsütjük, hűlni hagyjuk, majd a tésztát összemorzsoljuk. Összekeverjük a vaníliapudinggal és a konyakkal. A masszából krumpli alakú darabokat formálunk, és harminc percre a hűtőszekrénybe tesszük őket. Elkeverjük a kakaóport a porcukorral, majd belehempergetjük a burgonyákat.
hirdetés