hirdetés

Ajvár szerdán: Fövenyóra

Stúdió K Színház (Bp, IX. Ráday utca 32.)

Kezdő dátum: 18:00
hirdetés

Filmek és beszélgetések a Balkánról. Öt egymást követő szerdán, szeptember 24-től október 22-ig tartó sorozatot indított a Stúdió K színház. A filmvetítések este 6-tól, a beszélgetések este 8-tól kezdődnek, a belépés ingyenes.
„Sokat emlegetjük a Balkánt, de keveset tudunk róla. Azoknak állítottuk össze ezt a sorozatot, akik szeretnék jobban megismerni a Balkán múltját és jelenét.”
A vetített film: Fövenyóra (szerb-magyar koprodukció, rendező: Tolnai Szabolcs). Az este vendégei: Tolnai Szabolcs és Forgách András.
 
Fövenyóra (szerb-magyar koprodukció, 2007, 110 perc)
Főszereplők: Nebojsa Dugalic, Lázár Kati, Nagy Mari, Jasna Žalica, Rajhona Ádám, Alisa Terek, Slobodan Custic, Derzsi János, Lars Rudolph. Rendező: Tolnai Szabolcs.
A forgatókönyv Danilo Kiš regénytrilógiája (Korai bánat; Kert, hamu; Fövenyóra) alapján készült. A film cselekményének középpontjában a második világháború forgatagában eltűnt apjának emlékét és saját gyökereit kutató fiatal író, Andreas Sam áll. A múlt labirintusában bolyongva azonban a válaszok helyett csak újabbnál újabb kérdésekkel találja magát szemben. Így válik ez az önmagából kiinduló és önmagához visszatérő múltbéli utazás a különböző civilizációk és vallások közepette élő kelet-közép-európai, gyakran kisebbségi léthelyzetbe kényszerített ember életérzésének, kételyeinek, tanácstalanságának, hontalanságérzésének és állandó hazavágyásának, valakihez és valahova tartozni akarásának katalógusává. A vizuális eszközökkel újrafogalmazott Kiš-mű az újraéledő nacionalizmusok paranoiájával és az ideológiai elvakultság következményeivel szembesíti a nézőt.
„...itt fekszik valahol, alig néhány száz méter mélyen a Pannon-tenger teteme, amely még nem halt meg egészen, csak le van fojtva, az állati és emberi tetemek, a halott emberek és halott műveik tetemei alatt, csak le van szorítva, mert évezredek óta, lám, még mindig lélegzik...” (Danilo Kiš).
 
Egyik vendégünk Tolnai Szabolcs, a Fövenyóra című film rendezője: „A legnehezebb mégis az volt, hogy az adaptáció méltó legyen e három komoly műhöz. Danilo Kiš egyébként is érzékeny téma, mert nagyon sokan magukénak érzik, érzékenyek rá. Mondták is: „Ne nyúlj Danilo Kišhez! Nem szabad hozzányúlni!”, de számomra ez jelentett nagy kihívást, és az, hogy méltóan és hitelesen adjam vissza ezt a történetet... Keresem azokat a történeteket, amelyeken keresztül én is el tudom mondani az élményeimet és a saját világomról tudok mesélni. Danilo Kiš néhány utcával arrébb született és nőtt föl, mint én, az édesapám barátja volt, de nem csak emiatt érdekelt...”
 
Másik vendégünk Forgách András író, műfordító, akinek Danilo Kiš Borisz Davidovics síremléke című műve nyomán írt darabját 2003-ban mutatta be a Stúdió K Színház A görény dala címmel:
„Tolnai Szabolcs zsigerileg ismeri azt a balkáni közeget, a kulturális kulturális identitásoknak azt a sajátságos, kibogozhatatlan, népirtásokon és barátkozásokon, nagy szövetségeken és gyűlölködéseken keresztül megszületett ötvözetét, amelyiknek más volt a képe az Osztrák-Magyar Monarchiában, más a szerb királyságban, más a képe Tito Jugoszláviájában, és más ma, a felszabdalt, erős történeti tudatú nemzetekre és kisebbségekre szakadt földközi-tengeri országban, és mégis van ebben a közegben valami lényegi azonosság (hiszen közeg), amit semmilyen politikai machináció nem volt képes mindmostanáig felszámolni: kultúrákon, nyelveken és határokon átívelő azonosságról van szó, arról, ahogyan a vajdaságiak fölismerik egymást, gondolkodni tudnak egymás gondolataival, emlékezni egymás emlékeivel.” (Jó másfél Fövenyóra)
 
„Elkezdtem gyűjteni a régi Jugoszlávia térképeket… Megkértem az egyik festőnőt, Peić Laurát, fessen nekem ezekre a falitérképekre valamit... Kiterített meztelen húsok, éppen csak kevés vörössel, tehát nem gondolunk azonnal trancsérolásra, mészárlásra. Igen, lassan láthatóvá lesz, heverésző, nyaraló figurák borítják az egész felületet. Lábuk, kezük itt-ott belelóg a tengerbe: mi afféle nyaraló vendégei voltunk Nagy-Jugoszláviának… És azután hirtelen lemészárolták egymást ezek a nyaralók. Ugyanúgy heverésznek, csak immár fejetlenül, megnyúzva, tarkónlőve.” (Tolnai Ottó: Költő disznózsírból)

Tags: film Forgách András műfordító színház Tolnai Ottó

hirdetés